[metaslider id="9331"]
Kitty-kiemelt

Kitty Genovese – a nő, akinek meggyilkolása miatt létrehozták a 911-es segélyhívót

Vajon számíthatunk-e embertársaink segítségére, ha bajba kerülünk? Segítene-e valaki, ha támadás érne az utcán? Valóban közömbösek vagyunk? Egy amerikai bűncselekmény alapján szeretnék rámutatni arra, mennyire fontos az, hogy a bajba jutott embereken azonnal segítsünk, vagy kérjük a szakember segítségét. Ha ezt megtesszük, akár egy ember életét is megmenthetjük. 

A bűncselekmény elkövetésének részletei

Catherine (Kitty) Genovese 1963-ban menedzseri állást szerzett egy bárban, New Yorkban. Gyakran dolgozott késő éjjelig, emiatt sokszor csak hajnalban ért haza. 1964. március 13-án Kitty hazafelé tartott a késői műszakból, hajnali 3 óra 15 perckor parkolta le autóját lakásától 100 méterre, amikor lépteket hallott közeledni. Futásnak eredt, de a támadó gyorsabb volt, elkapta a lányt, és kétszer hátba szúrta. Kitty kiabálni kezdett, mire több ablakban is felgyulladt a fény. 

Robert Moser, aki szintén a házban lakott, civakodás hangjaira lett figyelmes: az ablakból egy férfit és egy nőt látott, de nem tudta pontosan, mi történik, ezért csak lekiabált: Hagyd békén azt a lány! A szemtanú szerint a támadó erre megfutamodott, az autójába ült és elhajtott.

Kitty

Egy szintén a házban élő férfi hívta a rendőrséget, majd 3-4 perces várakozás után végre beszélhetett a diszpécserrel, akinek elmondta, hogy egy nőt bántalmaztak, de a támadó elfutott. A diszpécser a hallottak alapján úgy döntött, hogy nincs szükség a rendőrség kivonulására. 

Egy házaspár az ablakból árnyakat látott, és veszekedést hallott. A férfi hívni akarta a rendőrséget, de a felesége megnyugtatta, hogy már biztosan többen hívták őket, így nem foglalkoztak a dologgal. Többen látták a férfit távozni, a lányt pedig lábra vergődni, és a ház felé indulni. Megnyugodtak, hogy most már minden rendben. 

Azonban a gyilkos látva, hogy senki sem hívta a rendőrséget, tíz perccel később visszatért. A félholt lányt a ház hátsó bejáratánál találta meg. Torkon szúrta, hogy ne tudjon kiabálni, majd brutálisan megerőszakolta, a nála levő 49 dollárt pedig magához vette. A dulakodás zajára a lakók ismét felriadtak. Hajnali 3 óra 50 perckor a házban lakó Karl Ross kinyitotta a lakása ajtaját, és látta, amint a gyilkos torkon szúrta a lányt, ezért hívta a rendőrséget, ami 10 percen belül a helyszínre érkezett. A lány a kórházba szállítás közben halt bele sérüléseibe.

Az elkövető

Hat nappal a brutális gyilkosság után, személyleírás alapján elfogták a tettest. A gyilkosságot a 29 éves, nős, két gyermekes apa, Winston Moseley követte el, aki szintén Queensben lakott. Moseley tárgyalása június 13-án kezdődött saját vallomásával: „Aznap azzal a szándékkal jöttem el otthonról, hogy megölök egy nőt. A feleségem már aludt. Magamhoz vettem a vadászkést, melyet egy előző betörés során loptam… Egy férfi rám kiabált, hogy eresszem el a lányt, de én tudtam, hogy becsukja az ablakot, és visszafekszik aludni… Akkor ugyan elhagytam a helyszínt, de visszamentem, mert nem fejeztem be, amiért jöttem… A 49 dollárt eltettem, pénzt sosem hagyok hátra…. Azért nőket, mert őket könnyebb, nem annyira küzdenek az életükért…”

Elkövető

Moseleyt először halálra ítélték, később pedig életfogytiglani börtönre változtatták az ítéletet. A gyilkost Atticába szállították, ahonnan egy rutin orvosi vizsgálatra szállítás során megszökött. A szökés során megszerezte az egyik börtönőr fegyverét, és öt túszt ejtett. A rendőrök végül elfogták, és visszaszállították Atticába.  A férfi 1984-ben jogosulttá vált a feltételes szabadlábra helyezésre. Első meghallgatása során azt állította, hogy nem volt szándékában megölni a lányt, az egész csak rablásnak indult, viszont „rablások során az ember néha megöli az áldozatait”. 1984 és 2013 között Moseley többször megjelent a szabadlábra helyező bizottság előtt, azonban a szabadlábra helyezési és a per-újrafelvételi kérelmét 2013-ban tizenhatodik alkalommal utasították el. 2016. március 28-án Winston Moseley 81 éves korában hunyt el.

A közbiztonság javulása és a 911 létrehozása

Kitty halála jelentős változásokat indított el az Egyesült Államokban. A rendőrség okult a tragédiából, hiszen többen őket próbálták hibáztatni azért, hogy a szemtanúk nem telefonáltak. Azzal vádolták őket, hogy a diszpécserek nem elég segítőkészek. A másik vád a rendőrség ellen a nehéz elérhetőség volt, ugyanis 1964-ben még nem létezett a központi segélyhívó vonal, a 911. A bejelentőnek először a központot kellett hívni, és gyakran csak hosszas várakozás és bonyolult kapcsolás után tudott a hívó kapcsolatba lépni a szervekkel. Kitty halála előmozdította a 911 segélyhívó szám használatának bevezetését és a közbiztonság általános javítását.

A járókelő-effektus (by-stander effect)

A tragikus történet a szociálpszichológiai kutatókat is inspirálta. Ez az eset vezetett az úgynevezett járókelő-effektus jelenségének feltérképezéséhez. Ez azt jelenti, hogy minél többen segíthetnének egy rászorulónak, annál kevesebb az esélye annak, hogy ezt valaki meg is teszi. A többiek passzivitásához való önkéntelen igazodás, a felelősség megoszlása, a helyzet félreértelmezése egyaránt magyarázhatják a járókelő-effektust.

járókelő-effektus

Az amerikaiak emlékezetében Kitty Genovese neve 59 év után is összefonódik a nagyvárosi élet durvaságával és a mások iránti érdektelenséggel.

Források: 1, 2

Képek forrásai: kiemelt, 1, 2,

EnglishGermanHungarian