[metaslider id="9331"]
pol

Kilenc évig volt politikai fogoly a KGB-nél, majd emberi jogi élharcos, és politikus lett

Történelmünk nem csupán azokból a fejezetekből áll, amelyeket az órán tanulunk, és nem csupán azok az emberek voltak meghatározóak a világunk alakulásában, akikről tanultunk. Ha teljesebb képet szeretnénk kapni egy-egy esemény alakulásának és végkimenetelének miértjében, akkor jobban bele kell ásni magunkat az adott témába, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akikről bár nem tanulunk, mégis hatalmas szerepük volt abban, hogy a világunk abba az irányba változzon, ahol most van. Ilyen Natan Saranszkij is, aki nemegyszer emelte fel hangját az emberi jogokért az egykori Szovjetunióban, kiállt az elnyomott zsidóság mellett, és belülről kívánta gyengíteni a rendszert. Emiatt több, mint 9 évig volt a KGB fogja hazaárulás hamis vádjával. Végül azonban ő volt az első olyan politikai fogoly 1986 februárjában, akit Mihail Gorbacsov szabadon engedett. 

Natan Saranszkij 1948. január 20-án látta meg a napvilágot a mai Ukrajna területén. Bár zsidó családban született, az akkori rendszerben nem volt szerencsés, ha egy gyermek zsidó keresztnevet kapott, így annak ellenére, hogy nagyapja a Natan nevet szánta neki, a család a gyermek későbbi boldogulására való tekintettel inkább az Anatolij nevet adta neki. Szabadulása után Izraelben tudta meg, hogy felesége, Avital átkereszteltette a férje nevét, így lehet az, hogy végül Natan Saranszkij néven ismerte meg őt a világ. 

Út a szabadulás felé – Reagan elnök beszéde

Saranszkij hosszú éveken át raboskodott, mint politikai fogoly, mivel a szovjetek – tévesen – úgy gondolták, hogy amerikai kém. Szabadulását végül maga Ronald Reagan amerikai elnök tette lehetővé. A détente, azaz az enyhülés politikájának keretében több találkozó is volt a nyugati hatalmak és a Szovjetunió között, hogy enyhítsék a nemzetközi feszültséget. Ilyen volt az 1985-ös genfi csúcstalálkozó is, ahol Saranszkij felesége, Avital is jelen volt tüntetőként. Reagan elnök egyik alkalommal rámutatott Avitalra, majd így szólt Gorbacsovhoz: „Ön folyton azt hajtogatja, hogy Saranszkij amerikai kém, de a mi népünk hisz ennek az asszonynak. Mindaddig, amíg a férjét és más politikai foglyokat rács mögött tart, nem tudunk kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot kiépíteni.” 

pol

Gorbacsov a ránehezedő nyomás hatására kénytelen volt engedni. Saranszkij a Demokrácia védelmében c. könyvében részletesen leírta az ezt követő eseményeket. Beszámolt arról, hogy Reagan elnök kijelentései után átszállították egy kórházba, ahol kiemelt személyként bántak vele, széles ételpalettáról választhatta ki a napi menüjét – amire előtte nem volt lehetősége, – vitaminokkal és gyógyszerekkel óvták az egészségét, hogy amikor kiengedik, láthatóan életerős és egészséges legyen. Mindez persze színjáték volt. Ahogy ő is fogalmazott: „Úgy bántak velem, mint egy eladásra hizlalt tehénnel.” Az volt a céljuk, hogy kihasználják a Saranszkij körüli nagy médiafigyelmet, és jó színben tüntethessék fel a Szovjetuniót, mint ami hajlandó az együttműködésre. 

Szabadulása úgy ment végbe, akár egy kémcsere Kelet és Nyugat-Berlin között, hiszen ekkor még a Szovjetunió eltökélten tagadta, hogy lennének politikai foglyaik. Végül 1986 februárjában kelhetett át a Glienicke hídon Nyugat-Berlinbe, a szabadság földjére, és láthatta viszont feleségét oly hosszú idő után. Az igazi küzdelem azonban csak ezután vette kezdetét a számára. 

A börtönévek után

A szabadulása után tovább küzdött azokért a bajtársaiért, akik nem voltak olyan szerencsések, és raboskodásuk nem ért véget. Ott kezdte, ahol abbahagyta a börtön előtt. Küzdött az emberi jogokért, kiállt a zsidóság mellett, és immáron nem belülről, hanem kívülről gyengítette a rendszert. Izraelbe érkezése után mindenki azt várta, hogy folytassa a tevékenységét, és álljon be a valamelyik csoportba, hogy kiálljon az ő ügyükért. Ő ezt nem akarta, hiszen ha választ, azzal elvágja a kapcsolatot a többi csoporttól, és tette azt sugallta volna, hogy csupán azt a célt tartja kiemelten fontosnak, amelyikért az ő csoportja küzd. 

Saranszkij a fogsága során is folytatta a küzdelmet, mint politikai fogoly. Jó páran voltak még, akik olyan indíttatásból jutottak oda, mint ő. És ahogy arra ő is rávilágított, a börtönben teljesen mindegy volt, hogy valaki zsidó, keresztény, ortodox, ahogy az is, hogy milyen politikai nézeteket vall, hiszen mindegyiküknek közös volt a céljuk: a szabadulás. Éppen ezért nem értette, miért kellene egyáltalán választania, sőt eleinte egyáltalán nem kívánt becsatlakozni az izraeli politikai életbe. Végül azonban arra a döntésre jutott, hogy saját politikai pártot alapít, a Jiszrael Ba’alija-t. Pártjuk elsődleges célja a beérkező zsidóság társadalomba való integrációjának elősegítése volt. 

pol

Küzdelme a szovjet zsidóság felszabadításáért

Saranszkij több amerikai elnökkel is találkozott az elmúlt évtizedeken, kiemelt politikai szereplő lett mind Izraelben, mind a világ különböző pontjain. Évekkel szabadulása után találkozott Jimmy Carterrel, akkori amerikai elnökkel, akivel Izraelben a Közel-Kelet helyzetét tárgyalták meg. Még a Szovjetunió felbomlása előtt több demokratikus állam vezetőjével konzultált, ezenkívül a világ különböző pontjain tartott előadásokat, melyekben elmesélte tapasztalatait és meglátásait a szovjet zsidóság kiszabadításának ügyében. 

1987-ben részt vett a washingtoni nagygyűlés megszervezésében. 1988-ban megalapította a Szovjet Zsidóság Cionista Fórumát azzal a céllal, hogy elősegítse a Szovjetunióból Izraelbe érkező zsidó bevándorlók beilleszkedését. Már ekkor érzékelhető volt ugyanis, hogy a Szovjetunió meggyengülése következtében hamarosan zsidók ezrei érkeznek Izraelbe. Egy évvel később beigazolódtak a meglátásai, a vasfüggöny leomlott, és az elkövetkező években több, mint 1 millió zsidó érkezett Izraelbe, népük földjére. 

Eredményei

A 75 éves Natan Saranszkij a 2000-es évek elején belügyminiszter volt Izraelben, végül 2006-ban vonult vissza a politikától, majd 2009 és 2018 között a Zsidó Ügynökség elnöke volt, amely élén azért harcolt, hogy elősegítse a diaszpórában élő zsidóság kapcsolatát Izraellel. Munkásságáért 1986-ban Kongresszusi Aranyéremmel tüntették ki, majd 2006-ban elnyerte az Elnöki Szabadságérmet, melyet maga George W. Bush adott át neki, 2020-ban pedig Genesis díjban részesítették. Szerepe megkérdőjelezhetetlen annak az 1 millió zsidó bevándorlónak a szemszögéből, akik többek között az ő erőfeszítéseinek köszönhetően szabadultak fel és jutottak el Izraelbe. 

pol

Életpályája, az emberi jogokért folytatott küzdelme és a zsarnokság elleni fellépései példaértékűek. A KGB-nél töltött fogságáról, szabadulásáról és munkásságáról szól az általa írt Demokrácia védelmében c. könyv, amelyről még George W. Bush is úgy nyilatkozott, hogy: „Ez a könyv megerősíti mindazt, amiben hiszek!”. Natan Saranszkij egyik gondolatát emelném ki ezzel kapcsolatban, amely szerint a demokráciák igenis képesek legyőzni a zsarnokságokat, amelyek jelen vannak a világunkban. Ehhez azonban az kell, hogy felismerjük a tényt, hogy minden ember és minden nép egyenlőnek született. 

Források: 1, kiemelt kép, kép1, kép2, kép3

EnglishGermanHungarian