Az emberiség egy nagy fejlődésen megy keresztül már évezredek óta. Egyre több területet fedezünk fel és népesítünk be, ezzel kiszorítva az ott élő állatokat. Valamennyi állat megszokta a közelségünket és alkalmazkodni tudott hozzánk, de voltak, illetve vannak olyan állatok, amelyek nem tudnak vagy mi nem is akarjuk ezt. A felsorolt állatok jelentős része nagyvalószínűséggel pár évtized múlva ki fognak halni.
Atlanti fattyúteknős
Élőhelyük az Amerikai Egyesült Államok és Mexikó partvidéke. Testtömegük 30-50 kilogramm között mozog. Sajnos ez a faj az egyik legveszélyeztetettebb a teknősök közül. Számukat ezer-tízezer köré teszik.
Seychelles-szigeteki simaorrú-szabadfarkú denevér
Már csak néhány példány él Madagaszkár északi részén a Seychelles-szigeteken lévő barlangokban. Akárcsak más denevérek, ők is éjszakai lények és fő táplálékuk a rovarok. A számuk száz alatt van, és a tudósok szerint ennek az ötszöröse kéne, hogy ne pusztuljanak ki.
Északi szőrösorrú vombat
Ausztráliában őshonosak, de mostanra nemzeti parkokban élnek. A kétezres évek elején számuk majdnem száz alá esett, de megkezdődött a fogságban való tenyésztésük és mára kétszáz fölött vannak.
Mindorói bivaly
1888-ban fedezték csak fel ezt a példányt a Fülöp-szigeteki Mindoro szigetén. Érdekesség, hogy esőerdőkben fordul elő. A mindorói bivaly testhossza 2,2 méter, magassága 1 méter, testtömegük 220-300 kilogramm között van. Korábban az egész szigetet belepték, de az elmúlt időben csak a sziget közepén lehet megtalálni őket. Mostanra körülbelül 200 példány él belőlük.
Vörös farkas
Előfordulási helyük az Amerikai Egyesült Államok, azon belül is Észak-Amerika, Florida és Texas. A farkas testfelépítése különbözik a szürke farkasétól, inkább a prérifarkasra vagy az óriásfarkasra hasonlít. 1-1,3 méter között van, míg súlya 20-40 kilogramm közé tehető. 1980-ban csak 20 példány volt belőle, ezért is nyilvánították kihaltnak a vadonban. Azóta sikeres fogságban lévő szaporításoknak hála 200 fölé emelkedett számuk, de még mindig a kihalófélben lévő fajok közé tartozik.
Vancouver-szigeti mormota
Mint nevéből kikövetkeztethető, a Kanadában lévő Vancouver-szigetek hegyvidékén őshonos. 2000 óta veszélyeztetett faj és a Természetvédelmi Világszövetség lapjára is felkerült. 2005-ben fogságban körülbelül 150, míg szabadon 30 mormota élhet. Itt is a fogságban történő szaporítással igyekeznek a példányok számát növelni, azonban a vadonban élőktől kicsit eltérnek, ugyanis bundájuk barnás-fehér foltok díszítik és viselkedésük, méretük is különbözik. 2010-ben ez a mormota fajta volt a téli olimpiai játékok kabala állata.
Kínai folyamidelfin
Nem a legismertebb állatfaj, ami érthető is, mivel csak 1914-ben fedezték fel a Dong Ting-tóban. A Jangce-folyóban él, de 2006-ban el is tűntek. Később látni véltek egyet, viszont nem sok esélyük van a sok vízszennyezés miatt, emiatt is kritikusan veszélyeztetett a faj. Szerencsére 2014-ben Brazíliában is találtak folyami delfineket.
Axolotl
A nahualt azték szó után kapta nevét, akik szent állatként tekintettek rájuk és gyakran elfogyasztották őket ünnepekkor. Még a mai napig is lehet illegálisan venni őket táplálék céljából. Ezek a kis kétéltűek Mexikó Xochimilco csatornáiban élnek. A szabadon élő egyedek száma 700-1200 körül lehet. Érdekesség, hogy fogságban már sokkal több van és legálisan tarthatod otthonodban őket.
Izraeli feketebéka
Észak-Izrael, a Hula-tó és Szíria déli mocsaras területein éltek. 1950-ben lecsapolták az élőhelyeiket, ami miatt azt hitték, hogy kihalt a faj. Azonban 2011-ben láttak egy példányt, így a kihaltnak vélt állat most a veszélyeztettek közé került.
Amuri leopárd
Délkelet-Oroszország Tengermelléki határterületein, az észak-kínai Csilin tartományban, és a Koreai-félsziget hegyvidéki területein őshonos. A legveszélyeztetettebb macskaféle, mivel számuk 60 köré tehető.
Óriás bambuszmaki
Kizárólag Madagaszkáron élnek, tudniillik 130 év után Mongorro folyótól északra láttak egy példányt 2011-ben. Ezzel megindult a kutatás a kihalt fajnak hitt óriás bambuszmakik felé. A kutatók számukat 300 példányra teszik. Drasztikus számuk a fakitermelés és az erdőtüzek miatt van.
Ibériai hiúz
Európa legritkább ragadozója, a hiúzok főként az Ibériai félszigeten és Dél-Franciaországban tartózkodtak. Mostanra már Andalúziában lehet látni őket. A 20. század elején még 100.000-en ehettek, de 2005-re 100 alá esett számuk. Kihalásukat a fogságban született egyedek csökkentik.
Szumátriai tigris
Indonéziában Szumátra szigetén élnek ezek a tigrisek, régebben más szigeteken is előfordult. Az orvvadászok előszeretettel irtották őket bundájuk miatt, de az ott élő emberek is kiszorítják őket lakóhelyeikről és vadásszák is őket. Mostanra 400 szumátriai tigris élhet szabadon és körülbelül 235 állatkertekben.
Vietnámi antilop
A világ legritkább emlősének számított vietnámi antilop vagy „ázsiai egyszarvú” közép-vietnámi esőerdőkben élnek. Még 1992-ben fedezték fel a fajt, de azóta is csak négyszer látták a titokzatos állatot.
Cross-folyó menti gorilla
Kongói Demokratikus Köztársaságban meglelhető Cross-folyó környékén fedezhetőek fel. A legkésőbben felfedezett gorillák, mivel csak 1904-ben írtak róluk először. A 200 kilogrammú emlősből mára csak 300 állat maradt fent.
Ahogyan egyre inkább haladunk előre, annál több állat hal ki körülöttünk. Nem nehéz elképzelni, hogy ezeket az állatokat a jövőben már csak állatkertekben lehet látni.
Sziasztok! Gyöngyi Kreszcencia vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Gyerekkoromban nagy szerettem volna sportriporter vagy sportújságíró lenni, amit most igyekszem egyrészben megvalósítani itt, a Media Iurisban. Remélem tudok nektek érdekes és különleges, főként sporttal kapcsolatos hírekkel szolgálni.
