[metaslider id="9331"]
shakespeare

Ki írta a Shakespeare-drámákat? – Shakespeare-konteók

William Shakespeare (1564-1616) költőt, színészt, a világ legnagyobb (dráma)íróját senkinek sem kell bemutatni: műveit a világ minden általános és középiskolájában tanítják, valamennyi könyvtárban megtalálhatóak és mindenki meg tud nevezni közülük kapásból legalább egy-kettőt. Ennek fényében talán meglepő lehet, hogy az életéről gyakorlatilag alig tudunk valamit.

Hiányos életrajz

1564-ben született vidéken, Stratford-upon-Avonben, egy nagyon szegény család sokadik gyermekeként: néhány év iskola után már kesztyűkészítő apja keze alatt dolgozott. Úgy tűnik, a munka nem kötötte le minden energiáját: tizenhét éves kora körül teherbe ejtett és emiatt a kor szokásainak megfelelően feleségül is vett egy nála nyolc évvel idősebb nőt. Innentől gyakorlatilag semmilyen hiteles adat nem áll róla rendelkezésére egészen a nyolcvanas évekig, amikor is orvvadászat miatt (ami komoly bűntény volt abban a korban) kénytelen csapot-papot (és családot) hátrahagyva menekülni a településről. Útja Londonba viszi, ahol előbb lovakat őriz, majd statisztaként áll munkába. Életében újabb fehér folt következik: amikor ismét hallunk róla (1592-ben) már jól menő rendező és színész London egyik legelőkelőbb társulatában. Ekkor születnek rendkívül gyors egymásutánban a Shakespeare-drámák, amelyek viharos sikert aratnak. William a századfordulóra az ország első számú szerzője, tájidegen szóval valóságos „celeb”. Életéről itt megint csak nem tudunk túl sokat, mindössze annyit, hogy amikor anyagilag már biztos lábakon állt, valamelyest támogatta továbbra is vidéken élő családját anyagilag, valamint hogy 1616-ban megírta végrendeletét, majd nemsokára teljesen váratlanul meghalt.

 

Első furcsaságok

Itt ütik fel fejüket az első zavarba ejtő adatok és velük együtt az első összeesküvés-elméletek is: a mester ugyanis nem saját kezűleg írta testamentumát, hanem tollba mondta azt, a lapokat pedig egyszerűen csak szignózta. Azonban nemcsak, hogy minden egyes aláírása máshogy fest, hanem minden egyes alkalommal másképpen írta nevét: először “William Shakspere”, majd “Willm Shakspere”, végül mint “William Shakspeare” írja alá. Ami pedig még az aláírások inkonzisztenciájánál is érdekesebb, az az, hogy a drámaíró egész végrendelkezésében sehol sem utal arra, hogy az általa jegyzett 37 színmű és százötven egyéb irodalmi alkotás nyomán befolyt (nem kevés) jövedelem illetve a tulajdonában levő kéziratok, valamint könyvek kit vagy kiket illessenek.

shakespeare

A rejtélyt csak fokozza, hogy soha azóta se sikerült egyetlen egy olyan könyvet sem előkeríteni, amely valaha a nagy drámaíró tulajdonát képezte, holott joggal feltételezhetjük, hogy egy irodalomból élő, az angol nyelvet uszkve ezer új kifejezéssel gazdagító, a tudományokban, a történelemben, a filozófiában, a művészetekben és a politikában ennyire jártas ember könyvtára jókora méreteket ölthetett.

Apropó, Shakespeare műveltsége: az autodidakta tanulást itt nem lebecsülve, semmilyen nyoma sincs annak, hogy a híres szerző pár év alapfokú oktatás után bármilyen iskolába járt volna. Adja magát tehát a kérdés: hogyan tudott félanalfabéta szülőkkel, önerőből, pénz és tanárok nélkül egy kiskorától dolgozó vidéki fiatalember ekkora műveltséget összekaparni?

 

Hiányos dokumentáció

Tény, hogy Shakespeare kora már több, mint négy évszázada elmúlt, de nehogy azt higgyük, hogy a korabeli Angliában ne állt volna rendelkezésre részletes feljegyzést anyag a korabeli világ mindennapi életéről. Az angol egyházi és a világi közigazgatás rendkívül hatékony volt, ontotta magából a részletes dokumentációt. Ennek fényében rendkívül furcsa, hogy Shakespeare életéről nem áll rendelkezésre szinte semmilyen forrás, pláne híres kor- és munkatársaival (például Benjamin Johnsonnal) összehasonlítva. A korabeli illusztris értelmiségiek rendszeresen leveleztek egymással, mégsem áll rendelkezésre egyetlen olyan levél sem, amelyet Shakespeare írt, vagy legalább neki küldtek volna. Nem lelhető fel tőle semmilyen feljegyzés, napló, semmi. Nem maradtak fenn róla botrányok, pletykák, városi legendák, de még olyan naplóbejegyzés vagy levél sem, amelyben valaki arról tenne említést, hogy találkozott volna Shakespeare-rel. Az amatőr és profi Shakespeare-kutatók iszonyatos létszámát elnézve pedig (komolyan, egyesek annyira megszállottak, hogy képesek voltak olyan kutatásokat publikálni, melyekből olyan adatok derülnek ki, mint hogy összegyűjtött munkáiban összesen 885 000 szót található, szókincse 60 000 szó, stb.) ne legyen felőle kétségünk, hogy ha ilyen rendelkezésre állna, már megtalálták volna.

shakespeare

Eseménytelen hétköznapok

Shakespeare, ha hinni lehet a szóbeszédnek, rendkívül visszahúzódó alkat volt, (ez alapból elég különös, mindenkinek van színész ismerőse, idézzük csak fel, miket művelnek) közéleti vagy tudományos vitákban sosem nyilvánult meg, közszereplést sosem vállalt, a korban rendkívül divatos egyesületekbe nem lépett be. Sohasem hencegett műveivel, attól pedig következetesen elzárkózott, hogy írásának metódusairól, drámái keletkezéséről beszéljen.

Összességében egyes kutatók szerint nagyon nehéz elképzelni egy vidéki, tanulatlan, szegény sorsú fiatalemberről, hogy a világ legnagyobb szerzőjévé váljon. Egyes irodalomtörténészek odáig merészkednek, hogy szerintük Shakespeare sohasem létezett, ez mindössze egy – vagy akár több – író álneve. Mások megelégszenek egy valamivel szolidabb feltevéssel: Shakespeare létezett ugyan, egészen egyszerűen nem ő írta drámáit, hanem valaki más, aki nem szívesen lépett volna ki a rivaldafénybe.

Ezekre a feltevésekre sosem fogunk választ kapni. Végezetül azonban álljon itt a legnagyobb magyar irodalomtörténész, Szerb Antal véleménye a kérdésben:

Amióta Shakespeare-kultusz van, él az a feltevés is, hogy a Shakespeare-darabokat nem W. Shakespeare írta, a színész, hanem valamelyik korabeli nagyúr, aki szégyellte darabjait saját neve alatt közre bocsátani. Ezek a ‘hipotézisek’, ha jól meggondoljuk, nemcsak ostobák, hanem felháborítóak is; alapjuk az a konok sznobizmus, amely nem hajlandó feltételezni, hogy a világirodalom legnagyobb drámáit grófnál alacsonyabb rangú ember is szerezhette.

 

Források: 1, 2, 3, 4

Képek: kiemelt kép, kép1, kép2

EnglishGermanHungarian