[metaslider id="9331"]

Kalózok vs. vikingek – Kik voltak rettegettebbek?

 A történelem során mindig fel-felbukkant egy-egy nép, amely rettegésben tartotta a környező térségeket. Itt beszélhetünk akár a tatárokról a 13. században, akik egészen a Német-Római Birodalom határáig letarolták Európát, de ugyanúgy szólhatunk a hunokról is, akik szintén elég intenzíven megizzasztották Kelet- és Közép-Európát, Ázsiát, de főként Kínát. Azonban én két északi népre térnék ki, a vikingekre és a kalózokra, akik bár nem ismerhették egymást, hiszen nem egy időben éltek, mégis nagyon sok hasonlóságot mutat az életformájuk. Rablás, fosztogatás, alkohol, hajózás és az állandó harcok iránti hajthatatlan vágy. Ezek azok, amik megadják a kapcsolódási pontokat a vikingek és kalózok között, és amikre a későbbiekben ki fogok térni különböző történeteken keresztül.

Kik is voltak valójában a kalózok?

A kalózok többnyire az Balti- és Északi-tengeren portyáztak, de az Atlanti-óceánt sem vetették meg. Ahogy a különböző kalózos filmekből már megtudhattuk, a kalózok előszeretettel fogyasztottak rumot és sört is, így a sikeres hajós fosztogatásaik után felkeresték a part menti kocsmákat és bordélyokat, ahol szinte azonnal elverték a megszerzett javaikat. Mivel a portyáikkal rettegésben tartották a vizeket – ezzel nagyban megnehezítve a kereskedők dolgát -, a haditengerészet gyakran megpróbált leszámolni a kalózokkal. Ez azonban nem mindig volt lehetséges, hiszen a kalózok – a védelem érdekében – gyakran szövetkeztek az éppen aktuális uralkodókkal, aminek értelmében segítettek megvédeni az ország felségvizeit az ellenséggel szemben, cserébe pedig kedvükre fosztogathattak és tivornyázhattak azáltal, hogy beavatkoztak a hegemóniáért vívott harcokba.

kalóz

Sir Francis Drake, a lovaggá ütött kalóz

Drake kapitány neve néhányaknak ismerősen csenghet, hiszen ő volt az, aki I. Erzsébet brit királynő kérésére megvédte az országot a spanyol armadától, és többször is a királynő szolgálatába szegődött. Francis Drake éppen egy spanyolok ellen vívott ütközetben tűnt ki Veracruz mellett – annak ellenére egyébként, hogy elvesztették az ütközetet. 1577 és 1580 között – az angolok közül elsőként – körbehajózta a Földet, hazatérte után pedig a királynő lovaggá ütötte, így lett ő ”Sir Francis Drake”, a rettegett kalóz, aki a királynő kegyeltje volt. Leghírhedtebb tettei mind kalózakciók voltak, ilyen volt például Cadiz kikötőjének 1587-es megtámadása, ahol 22 hajót gyújtott fel. 1596-ban Puerto Rico-ra mért volna támadást, ez azonban rosszul sült el, végül egy közeli szigetre menekült, ahol még ebben az évben elhunyt trópusi lázban. Így ért hát véget a világtörténelem egyik legrettegettebb kalózának története. 

kalóz

Vikingek, avagy észak kalózai?

Észak kalózai több évszázadon át rettegésben tartották a skandináv térséget és Angliát, de nem voltak ismeretlenek Európa belső területein sem, hiszen hosszú hajóik kialakítása tökéletesen alkalmas volt arra, hogy a folyókon felevezve bárhova eljuthassanak. Ennek köszönhetően a középkorban jelentős kereskedelmet bonyolítottak le az arabokkal és a Bizánci Birodalommal is. A vikingek szülőhazája azonban Svédország és Norvégia volt, de kolóniákat telepítettek Izlandra, Grönlandra, Normandiába és még Angliába is. 

A vikingek foglalkozásukat tekintve többnyire tengeri kereskedelemmel foglalkoztak, de – ahogy a róluk szőtt mondák is elmesélik – nem vetették meg a rablótámadásokat és fosztogatásokat sem. Az első írásos feljegyzés is épp egy ilyen eseményt ír le, ami 793-ban történt a mai Anglia területén, amikor is a vikingek jelentős támadást mértek Lindisfarne kolostorára, majd kifosztották azt. A vikingek erejét igazolja az is, hogy már 1000 táján kolóniát telepítettek Észak-Amerikába, tehát legalább négyszáz évvel Kolumbusz előtt felfedezték az Újvilágot. 

kalóz

De térjünk is rá arra, hogy mégis mitől volt ekkora küzdőkedve a vikingeknek? 

A vikingek vitathatatlanul közkedveltté váltak a filmiparban az elmúlt években, ami talán nem is olyan meglepő, hiszen ezek a filmek és sorozatok egy olyan népet mutatnak be, amelyről egyébként nagyon keveset tudunk. Minden róluk fennmaradt írásos emlék mondákon alapszik, amelyek az évszázadok során formálódtak és átszövődtek. Annyi viszont biztos, hogy a vikingeknek végeláthatatlan harci kedvük volt, és az életük a hajózás mellett a kiképzésről és harcokról szólt. Pogány nép lévén az életük részét képezte a mágikus tárgyakban és jelekben való hit, így talán nem meglepő, hogy az általuk használt 16 jelből álló rúnaírásnak is nagy jelentőséget tulajdonítottak, és a jeleket mágikus erővel ruházták fel. Emellett az öltözékük állandó elemét adta a medvebunda, ugyanis úgy gondolták, hogy ha megölik az állatot, majd viselik a bundáját, akkor ezzel magukévá teszik az állat fizikai erejét is. Állandó küzdőkedvük folyamatos konfliktusokhoz vezetett, ez azonban nem nagyon zavarta őket, hiszen a harc jelentette az életük értelmét. Egy elmélet szerint például a nagyobb összecsapások előtt hallucinogén szereket használtak, hogy növeljék az adrenalin szintjüket és végkimerülésig tudjanak harcolni, amellett, hogy kevésbé érezzenek fájdalmat.  

A vikingek végül a 10. században felvették a kereszténységet, letettek állandó portyáikról, és lassanként eltűnt a viking harci kedv is, így a 11. században már alig-alig írtak róluk a források. A kalózkodás azonban nagyon sokáig fennálló jelenség volt a térségben, és bár ők valóban tovább fennmaradtak, a viking düh végigsöpört Európán, és mindenhol rettegtek Odin népétől.

 

Források: 1, 2, 3, 4, 5

Képek forrása: kiemelt, 1, 2,

EnglishGermanHungarian