jó-ötletnek-tűnt

Jó ötletnek tűntek…

Korunkra talán leginkább csak egyetlen szó lenne jellemző, mégpedig a rohanás. Elveszünk a mindennapok teendői között és csak akkor eszmélünk rá, hogy mennyi idő is telt el, mikor születésnapunk van, vagy éppen egy-egy jelesebb eseményhez nem érünk.

Fiatalon nem törődnek az emberek azzal, hogy mi lesz majd, hiszen a gondolataikban az játszódik le a jövővel kapcsolatban, hogy az még úgy is messze van. Ezáltal rohanva éljük le az életünket és csak akkor állunk meg egy pillanatra, mikor valami sokkoló dolgot kapunk ajándékba az élettől.
A 14. századtól kezdve már egy-egy betegség felmerülése kapcsán az orvosok végezhettek boncolást, azonban a fejletlen orvostudománynak köszönhetően nem igazán sikerült megfejteniük az okokat. Mivel nagy részük teljességgel képzetlen volt, kevesebb tudással rendelkeztek, mint a valódi orvosok, akik azonban ekkoriban maguk is helytelen tudományos feltételezésekben hittek. A doktorok és természetesen az emberek saját módszerei is a bizarrtól az igazán hátborzongatóig széles skálán mozogtak.

Az egyik legelterjedtebb „kezelés” volt, hogy a pestis következtében megduzzadt nyirokcsomókra ürüléket kentek, amivel természetesen további veszélyeknek is kitették a beteget és környezetét. Emellett gyakori volt a véreztetés (akár piócákkal is), valamint a duzzanatok átszúrása is a felgyülemlett genny leeresztése érdekében. Ezek igen sok fájdalommal járhattak, a legkínzóbb kezelés azonban talán az lehetett, amikor higannyal öntötték le a beteget és kemencébe helyezték.

A 16. században egy igen hátborzongató eszközt vetettek be annak érdekében a nők, hogy meggátolják az öregedést vagy legalább is csak lelassítsák, mégpedig aranyat ittak.
Diane de Poitiers ugyan nem rendelkezett nemesi ranggal, de elragadó szépsége elegendő volt ahhoz, hogy bekerüljön a francia udvarba és elrabolja II. Henrik francia király szívét. Az asszony szépségén sokan elcsodálkoztak, de hamar elterjed a hír, hogy ezt bizony a naponta elfogyasztott iható aranynak köszönheti.

A patikusok a skorpióolajtól kezdve a pókháló elixírig bezárólag szinte bármit megpróbáltak eladni, amelyről valaha úgy hitték, megállítja az öregedést. Maga az aranyivás ötlete is az ókorból, pontosabban Idősebb Pliniustól származik, igaz, ő kenőcs formájában a szemölcsökre és a fekélyekre ajánlotta.

Az 1600-as években a nők arzénból készített púdert használtak, ami rákos megbetegedéseket okozott és az orrjáratokat is tönkretette. De egy magára valamit is adó nő rádium nélkül sem élhetett, sőt, még a 20. század elején is forgalmaztak rádiumot tartalmazó kozmetikumokat. Úgy tartották, hogy a rádium fokozza a vitalitást, a vérkeringést, feszesíti a bőrt, összehúzza a pórusokat és kiváló zsíros bőrre. De ezekben a kozmetikumokban szerencsére olyan kevés volt a rádium, hogy jó eséllyel nem okozott problémát.
Rengetek őrültséget képesek az emberek elkövetni annak érdekében, hogy megőrizzék fiatalságukat, illetve egészségüket is. Különböző tablettákat, porokat szednek be nap mint nap és várják azt a csodát, amit eddig még a történelemben senki sem tapasztalt. Azonban még is vannak olyan őrültségnek tűnő ötletek, melyek életeket mentettek.
Mint pl. a madárcsőrszerű maszk a pestis korában egyáltalán nem volt szokatlan, az orvosok házról házra jártak ezekben és bizony igen nagy számuk élte túl ezt a szörnyű járványt.

Napjainkban már kevés olyan hírességről mondható el az, hogy nem feküdt kés alá annak érdekében, hogy valamilyen szépészeti beavatkozást elvégeztessen magán. Azonban sokuknak nem csak ez a titka, hiszen a fiatalságukért bármit képesek megtenni.
Victoria Beckham egészen Japánig utazott az örök fiatalságért, ahol ugyanis azt tanácsolták neki, hogy csalogány kakival kenegesse az arcát. Ezek a cseppek ugyanis ragyogást kölcsönöznek a bőrnek.
Kate Moss egy igencsak pénztárca barát módszert választott magának, ugyanis ő azt vallja, hogy reggelente csak egy nagy tál jégre van szüksége, amelybe belemeríti az arcát. Szerinte ez bármilyen fiatalító kezelésnél hatásosabb és talán kávéra sincs szüksége az ébredéshez.
Sokuk a mai napig is egy olyan alapanyagnak hisz, amelyet a mai kor tudománya is veszélyesnek mondd. Mégpedig ólom alapú kenőcsöket használnak a bőrükre, szemükre és még a hajfestés során is. Azonban a mérgező elegy kiszárítja, tönkreteszi a bőrt, fekélyeket okoz, és a bőrön keresztül a szervezetbe jutva tönkreteszi a belső szerveket is.

Ahogy a mondás is tartja, „a szépségért meg kell szenvedni”. Mi nők egyet értünk ezzel, hiszen mindent megteszünk annak érdekében, hogy szebbnek lássuk magunkat. Azonban igen nagy kérdés az, hogy tényleg mindent muszáj megtennünk?