Az elmúlt évszázadokra visszatekintve, kevés olyan, ma már szentként tisztelt hőst találunk, akik tizenéves korukban hadseregek vezetői voltak, és nemegyszer védelmezték meg országukat a behatoló ellenséggel szemben. Különösen kevés ebben a körben a nők aránya, akik olykor életüket sem féltve küzdöttek hontársaikért. Következő cikkemben a középkori Franciaország legnagyobb alakját mutatom be, aki a százéves háború alatt számtalan győzelmet aratott, és tevékenységének köszönhetően azonnal beírta magát a történelemkönyvekbe.
Gyermekkora és látomásai
Jeanne d’Arc vagy, ahogy a katolikus egyház is tiszteli, Szent Johanna 1412-ben született Franciaország keleti részén fekvő Domrémy településen paraszti családban. A család élete átlagos volt, többnyire földműveléssel foglalkoztak, és sosem gondoltak arra, hogy egy nap gazdagok és népszerűek lesznek. A szülők gyermeküket is ebben a szellemben nevelték. Mikor Jeanne megszületett, már javában zajlott az a konfliktus, ami ebben az időszakban gyökeresen megváltoztatta Európa két országának, Angliának és Franciaországnak hatalmi helyzetét. Az évek során az angolok egyre nagyobb fölénybe kerültek a franciákkal szemben, amikor is Jeanne-nal különleges dolgok történtek. Állítása szerint látomásai voltak, melyben az arkangyalok, valamint Szent Margit és Szent Katalin arra szólították fel a lányt, hogy űzze ki az angolokat francia földről, és segítse elő VII. Károly megkoronázását. Mivel a lány semmilyen katonai képesítéssel nem rendelkezett, nem értette, hogyan vihetné véghez a feladatot, amit ráadásul az is fokozott, hogy a legtöbben kinevették és kigúnyolták. Végül sikerült támogatókat szereznie, a küldetés beteljesítése pedig csak ezután következett.
Fordulat Orleans-nál
A franciák és az angolok közötti konfliktus 1428-ban fordulatot vett, amikor is az angolok ostrom alá vették Orléans városát, melynek elfoglalása megpecsételte volna a franciák sorsát, és nagy valószínűséggel véget vetett volna az összetűzéseknek. Jeanne ekkor merész lépésre szánta el magát, megkérte a helyi parancsnokot, hogy biztosítson neki fegyvert, ruházatot, kíséretet, mert elmegy, hogy felkeresse az uralkodót. Az út nagyjából tizenegy napig tartott, és mikor elérte a király tartózkodási helyét, vizsgálatnak vetették alá, hogy megbizonyosodjanak hűségéről. Végül 1429 tavaszára a procedúra sikerrel véget ért, és Károly megengedte, hogy a fiatal lány páncélt és lovagi öltözetet viseljen, majd egy kisebb katonai kiképzésben is részesítették. Áprilisban értek Orléans falai alá, és májusra Jeanne vezetésével elűzték az angolokat, bár a seregben sokan, köztük a lány is megsérült, ennek ellenére a diadal visszaadta a franciák reményét a végső győzelemre. Orléans után Jeanne és a francia csapatok több kulcsfontosságú várost is visszafoglaltak, köztük a franciák koronázó városát Reimst, ahol 1429 nyarán végül megkoronázták VII. Károly királyt a város ikonikus katedrálisában. A francia seregek ezt követően a főváros, Párizs visszafoglalását tűzték ki célul, de a várost nem sikerült bevenni, és Jeanne is súlyos sérüléseket szenvedett, többek között egy nyílpuskával a combját is meglőtték. A sikertelen támadás ellenére a lány népszerűsége emelkedett, amit lassan a felsőbb körök sem néztek már jó szemmel.
Az Orléans-i csata
Perbe fogása és halála
A következő másfél évben Jeanne további sikereket ért el seregeivel, amelyek okán az uralkodó nemesi címmel is megadományozta. A fiatal lány sorsa végül Compiegne ostroma során pecsételődött meg, amikor is a visszavonulás során a burgundiak fogságába esett. Első körben váltságdíjat kértek érte, melyet családja az anyagi helyzetük miatt nem tudott megfizetni, Károly pedig teljesen magára hagyta megmentőjét, amihez nagyban hozzájárulhatott a lány küldetése, melyet ő Isten által rendelt feladatnak tartott. Jeanne 1430 telén került angol fogságba. Rouen városában bíróság elé állították, ahol bűnösnek találták eretnekség és boszorkányság vádjával. A per 1431 januárjában kezdődött, és bár óriási nemzetközi visszhangot váltott ki, akadályozó tényezők nélkül lefolytatták az eljárást, ahol a vád eretnekség, bálványimádás és hamis prófétaság volt. Jeanne a tárgyalása alatt is megingathatatlan magatartást tanúsított, végül 1431 májusában máglyahalálra ítélték, amelyet Rouen főterén hajtottak végre. Történelmi források szerint halála után a maradványait összeszedték és újra elégették, majd a Szajnába szórták.
Jeanne d’Arc halála
Hatása az utókorra és tisztelete
Jeanne halála után több olyan elképzelés is született, amely arról szólt, hogy a fiatal lány valójában ártatlanul halt meg, és politikai okok vezettek halálához. A felvetések hamar beigazolódtak, amikor az 1456-ban a pápa által elrendelt felülvizsgálati eljárás bebizonyította, Jeanne-t hamis vádak alapján ítélték halálra. Maga a százéves háború 1453-ig elhúzódott, melynek legvégén a franciák kiűzték az angol hadakat, és szinte biztosra vehető, hogy Jeanne D’arc biztatása és lelki ereje megadta a reményt a francia csapatoknak. Miután az újonnan elrendelt vizsgálat ártatlannak nyilvánította, a franciák nemzeti és történelmi hősként tekintettek rá, és ez a kultusz a következő századokban folyamatosan erősödött. Végül 1909-ben a Szentszék boldoggá, 1920-ban pedig szentté avatta a Szent Péter bazilikában. Tisztelete Magyarországon is jelen van, a katolikusok Szent Johanna néven kérik segítségét kisebb nagyobb élethelyzetekben. Élete és munkássága a filmvilágot is megihlette, számos életrajzi film és további alkotások is születtek, a franciák egykori megmentőjéről. Ezek közül érdemes kiemelni Jeanne d’Arc- Az Orléans-i szűz című, 1999-ben készített történelmi filmet, melyben Milla Jovovich orosz származású színésznő vállalta Johanna karakterének megformálását.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
