Dr. Vadócz Attila bíró úr neve sokunknak ismerősen csenghet. Rengeteg neves ügy fűződik nevéhez, emellett igen sokrétű munkássága is. Eheti cikkem keretein belül bepillantást enged pályafutása egyes állomásaiba.
Első kérdésként, mi volt az a motiváló tényező, mely a jog mellett horgonyozta le?
Dr. Vadócz Attila: Az igazat megvallva nem készültem jogásznak. A középiskolai történelem tanárom beszélt rá, hogy foglalkozzam komolyabban a történelemmel, de bölcsész nem szerettem volna lenni, se tanár, így jött az ötlet, hogy legyek jogász. Emellett az is szerepet játszott, hogy az én gyerekkoromban a „Kántor Nyomoz” című sorozatot sokszor néztem. Továbbá az ilyen típusú sorozatok igen elvitték a fiatalokat ebbe az irányba. Legtöbbjük ekkor döntötte el, hogy jogászi, rendőri vagy valami hasonló hivatást választ magának.
Hol kezdte meg tanulmányait? Továbbá az egyetemi évek után hol kezdte meg kibontakozó karrierjét?
Dr. Vadócz Attila: Tanulmányaim Pesten, az ELTE Jogi Karán kezdtem. Aki nekem büntetőeljárásjogi gyakorlatvezetőm volt, nevén Turi András, nyomozóügyész volt. Én akkor bíró szerettem volna lenni, és ő beszélt rá arra, hogy menjek inkább ügyésznek, ezért már az egyetem alatt kötöttem egy szerződést a Legfőbb Ügyészséggel, így miután befejeztem tanulmányaimat ott is kezdtem. Dolgoztam a VI. és VII. kerületi, a VIII. kerületi és IX. kerületi ügyészségen.
Meddig volt ügyész?
Dr. Vadócz Attila: 1989-től 1997-ig Budapesten, majd onnan kerültem Kaposvárra. Itt is az akkori Somogy Megyei Főügyészségen ténykedtem. A bírósághoz végül a Táblabíróságok megalakulásakor kerültem át, mivel sokan elmentek táblabírónak, illetve nyugdíjba vonultak ezért „légüres tér” keletkezett. Majd ezen felindulásból gondoltam valóra váltom gyerekkori álmom. Első próbálkozásra szerencsére sikerült is, így már 18 éve töltöm be ezt a titulust, először megyei bírósági bíróként, most már pedig törvényszéki és katonai bíróként is.
Hogyan került képbe a katonai pálya?
Dr. Vadócz Attila: A katonai pályába megint úgy estem bele, igazából teljesen véletlenül. Volt hadbíró kollégám nyugdíjba vonulása előtt pár nappal elhunyt, és kellett volna még egy katonai bíró. Akkoriban a katonai bíróvá válás elég nehézkes volt, mivel katonai bírónak az nevezhető ki, aki a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja, tehát röviden katonatisztnek kell lennie. Emellett ott van a fizikai felmérő, orvosi vizsgálat is, ami szükséges ahhoz, hogy valaki sikeresen bekerüljön. Nekem az az előnyöm volt a többi jelentkezőhöz képest, hogy én még voltam sorkatona. Így megpályáztam az állást, és sikeresen el is nyertem azt. Ez a rövid története annak, hogy hogyan lettem én is katonai bíró, közel tizedik éve.
Milyen ügyeket tárgyalnak a Katonai Bíróság keretei közt?
Dr. Vadócz Attila: Mindent, ami a Magyar Honvédség hivatásos állományú tagja által elkövetett bűncselekmény. Legyen szó akár bolti lopásról, vagy ittas vezetésről vagy katonai bűncselekményről. A katonák mellett idetartoznak a rendőrök, minden szakszolgálat, nemzetbiztonsági szolgálat, katasztrófavédők, illetve a büntetésvégrehajtási dolgozók, és az országgyűlési őrség hivatásos állományú tagja által a tényleges szolgálati viszonya alatt elkövetett katonai bűncselekmény, továbbá a szolgálati helyen ill. a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény.
Mennyire fontos a tárgyalóteremben a jó emberismerő képesség?
Dr. Vadócz Attila: Az emberismeret az nyilván kell, és fontos elem legyen szó akár egy ügyészről, rendőrről, bíróról vagy éppen egy ügyvédről. Véleményem szerint ezt meghozza az idő meg a kor. Talán emiatt sem neveznek ki ma már senkit 30 év alatt bírónak. Nyilván nem bántani szeretném a huszonéveseket, de élettapasztalatból akkortájt még kevés van. Régebben már 2 év fogalmazói pozíció betöltése után lehetett valaki bíró. Az ember ezeket a tapasztalatokat behozza magával a tárgyalóterembe is.
Mennyire szigorúan kell tényekre alapozni egy-egy ügy kimenetelét?
Dr. Vadócz Attila: A tényeken kívül gyakorlatilag semmi nem befolyásolhat minket. Az már természetesen más kérdés, hogy a tényeket azért alakítják a külső tényezők is, vagy például maga az emberismerő képesség is. Vagy akár a tényeken túlmutató rész a lelkiismeret. De az már inkább a büntetéskiszabásában játszik szerepet. Példaként említve, volt olyan ügyem, ahol a feleség szétütötte alvó férje fejét egy fejszével, ami egy elég ronda emberölés finoman megfogalmazva. Ha ez egy olyan történet lenne, hogy egy általam ismeretlen embert álmában éjszaka fejbe verek, és megölöm, az egy igen súlyos bűncselekmény, ezáltal igen komoly büntetést lehet kiszabni. Ugyanakkor ebben az esetben fontos megállapítani, hogy ez az ember a feleségét hosszú éveken át verte, erőszakosan viselkedett vele, akkor ez egy enyhítő tényező. Bár természetesen ez nem jó megoldás attól függetlenül. Ugyanakkor a büntetés kiszabásánál figyelembe fogom venni, hogy ezek a tényezők szerepet játszottak-e a bűncselekmény elkövetésében, vagy sem.
Mi történik abban az esetben, mikor nem biztos, hogy a vádlott ténylegesen elkövette a bűncselekményt?
Dr. Vadócz Attila: Fontos, hogy 100%-osan, legyen biztos, hogy ő a tettes. Ha csak a legcsekélyebb kétség merül is fel – amit az eljárás során nem lehet tisztázni -akkor felmentő ítéletet kell hozni. Inkább menjünk biztosra, minthogy egy olyan ártatlan ember legyen büntetés elszenvedője, aki el sem követte azt.
Mennyire viszi haza egy nehéz tárgyalás, vagy nap után magával az abból fakadó stresszt?
Dr. Vadócz Attila: Persze hazaviszi magával az ember. Én hajnalban ébredős típus vagyok. Sok esetben másnap reggel felébredek és megvan az adott probléma, vagy az előző nap problémájára megoldás. Emellett vannak olyan ügyek, amelyek komoly lelki terhet jelentenek, például, ha gyermek a sértett szexuális zaklatás esetén. Én azt gondoltam, hogy ez az idővel jobb lesz, de nem. Most már úgy érzem, hogy inkább egyre nehezebb. Minél többet látok olyat, vagy épp hallok, annál rosszabb.
A sajtó mennyire befolyásolja egy-egy nagyobb szabású ügy visszhangját a médiafelületeken?
Dr. Vadócz Attila: Szokták mondani, hogy ha az erdő legnagyobb medvéjét lelőtték az máshogy jelenik meg a medvék újságjában, mint a vadászok újságjában. Érezhető a sajtó részéről a torzítás is, részben a kattintásvadászat miatt, részben a nagy durranás elérése érdekében. A bírót ez természetesen semmiben nem befolyásolhatja.
Mikor levetkőzi a bírói hivatást, mivel foglalkozik szívesen?
Dr. Vadócz Attila: Mindig igyekszem valamit sportolni, emellett birkóztam, amit egy térdsérülés miatt abba kellett hagynom sajnos. Így váltottam a crossfittre, továbbá a családdal és 2 kutyánkkal gyakran járunk túrázni.
Így visszagondolva, milyen foglalkozást választana magának, ha nem bíró lenne?
Dr. Vadócz Attila: Erdész lennék szívesen.
Köszönöm szépen a Bíróúrnak, hogy időt szakított rám!
Biró Sára vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar jogász szakos hallgatója. A jog gimnazista korom óta közel áll a szívemhez, emellett a közösségi életből is kivettem részem. A Media Iurisnak hála, a kettőt egyszerre élvezhetem, és remélem mások is szívesen olvassák majd cikkeimet.
