[metaslider id="9331"]
linh

„Minden úgy tűnik, mint egy álom” – interjú Phạm Nhật Linh-nel, karunk frissen diplomázott hallgatójával

Egyetemi éveink talán egyik legjobban várt eseménye a diplomaosztó – sok évnyi tanulás és küzdelem kifizetődése, a felnőtté válás végső pillanata. Idén június 25-én vehették át karunk végzős hallgatói a jól megérdemelt diplomájukat. A mostani eseményt azonban még különlegesebbé tette az a tény, hogy az első vietnámi hallgatóink is büszkén a lediplomázottak sorában állhattak. Közülük Phạm Nhật Linh-t kértem meg, hogy meséljen az itt töltött éveiről.

Szerintem minden kétség nélkül kijelenthetjük, hogy Phạm Nhật Linh karunk egyik legszorgalmasabb, legtehetségesebb hallgatója: már elsőévesként is a legjobbak között volt, ez pedig nem változott az évek során. Felsőfokú nyelvvizsgát tett magyar nyelvből, jeles szigorlatainak köszönhetően pedig felvételt nyert az Óriás Nándor Szakkollégiumba – aminek tagjai tudományos téren kiemelkedő munkákat végeznek. Linh sokak számára kiemelkedő példa, hiszen egy távoli országból jött és kitartóan dolgozott céljai eléréséért. 

Először is gratulálok a diplomádhoz! Milyen érzés, hogy az első vietnámi hallgatók között lehetsz, akik elvégezték a képzést? 

linhPhạm Nhật Linh: Nagyon szépen köszönöm! Nem is tudtam elképzelni, hogy már elvégeztem az egyetemet. Minden úgy tűnik, mint egy álom. Nincs több szavam, tényleg nagyon boldog és büszke vagyok arra, hogy végül ilyen szép eredményt érhettem el az öt év alatt, mint a karunk első vietnámi hallgatója. 

 

Az egyetemi tanulmányaid 6 évig tartottak, mert volt egy előkészítő éved. Tudnál mesélni arról, hogy ez hogyan épült fel?

Phạm Nhật Linh: Mielőtt Magyarországra jöttem, egyáltalán nem tudtam magyarul, ezért részt kellett vennem egy előkészítő programon magyar nyelvet tanulni. Az első tanévben magyar nyelvtant, új szavakat, míg a második félévben európai és magyar történelmet is tanultam. Ennek köszönhetően a magyar B2-es nyelvvizsgát is megcsináltam, és ezzel együtt jelentkeztem az egyetemre. A társaim közül csak én választottam Pécset magyarul tanulni a PTE Nemzetközi Oktatási Központjában, mint az első vietnámi tanuló. A tanárnők nagyon sokat segítettek nekem, a segítségükkel tudtam jelentkezni a jogász képzésre itt Pécsen.

Az egyetemi éveid alatt a vírushelyzet miatt egy időre online oktatásra állt át a kar. Hogyan élted meg ezt az időszakot? Nehezebb volt így tanulni, vizsgázni, mint a jelenléti tanításnál?

Phạm Nhật Linh: A saját tapasztalatból mondom, az első félévben, amikor megkezdődött a vírushelyzet, nagyon nehéz volt nekem így tanulni és vizsgázni, mert minden változott, és első vizsgaidőszakig nem volt elég időm megszokni az ilyen tanítási módszert, például nem tudtam kérdezni közvetlenül a tanároktól, és volt mikor nem volt állandó internet, ezért közben lehet elmaradt az előadás. Először főleg a tananyagokból tanultam, és e félév után megtaláltam a megfelelő tanulási módszert, a Teamsen vagy e-mailben könnyen tudtam kommunikálni a professzorokkal, ezért utána nem volt sok nehézségem az online oktatással kapcsolatban. Csak azért sajnáltam, mert így hosszú ideig nem tudtam találkozni, beszélgetni és megismerkedni több magyar baráttal az egyetemen.

Mi okozta a legnagyobb nehézséget a tanulmányaid alatt?

Phạm Nhật Linh: Természetesen a nyelvi nehézség. Szerintem minden más külföldi hallgató is így válaszol erre kérdésre. Az első félévben az előadásokat nagyon nehezen tudtam követni, mert nem volt elég szakmai szókincsem. Minden másnak tűnt, mint amikor csak nyelvet tanultam. Úgy kellett tanulnom az egyetemen, mint egy magyar hallgató, ezért kemény volt. Én vagyok a kar első külföldi hallgatója, előttem nem volt senkinek semmilyen tapasztalata, ezért az oktatók hatalmas segítsége nélkül nem tudtam volna megélni az első egyetemi évet. Extra szakmai nyelvi órákat is terveztek nekünk, úgyhogy jobban tudtuk követni az előadásokat, a tananyagot. Nagyon hálás vagyok a segítségükért, támogatásukért, anélkül nem tudtam volna elvégezni ezt a képzést ilyen sok nehézséggel. 

Van olyan emlékezetes pillanat a karral kapcsolatban, amire most is nagyon szívesen gondolsz vissza? 

Phạm Nhật Linh: Igen, nagyon sok szép emlékem van, de ha csak egy pillanatról kell beszélnem, akkor a polgári jogi záróvizsga napra gondolok, amikor Jusztinger Tanár Úr és Fabó Tanár Úr előtt vizsgáztam. Fabó tanár úr rögtön felismert engem az online vizsgáról (amikor vírushelyzetben online vizsgáztam nála), és Jusztinger tanár úrral is találkozhattam, akinek nagyon hálás vagyok és rég nem találkoztam vele. A vizsga után ők is gratuláltak nekem a sikeres vizsgához, ezért úgy éreztem, hogy minden törekvésemet elismerték. Nincs több motivációm, mint az elismerés az oktatóktól, és ez talán a legnagyobb sikerem és boldogságom, amikor a pécsi jogi karon tanultam az elmúlt öt évben. Persze az avatás is a legemlékezetesebb pillanataim egyike.

Mik a terveid a jövőre nézve? Szeretnél Pécsett, esetleg Magyarországon maradni, vagy más terveid vannak?

Phạm Nhật Linh: Mivel ösztöndíjat kaptam, a képzés után először vissza kell mennem Vietnámba bejelenteni a vietnámi hatóságnak. Még nem tudom pontosan elmondani, de ha lehetne lehetőségem, vissza szeretnék menni Magyarországra, pontosabban Pécsre, tovább folytatni a tanulmányomat.  

A karunkon jelenleg is sok külföldi hallgató van, valamint a mostani évfolyamon is biztosan találkozhatunk újakkal. Milyen tanácsot tudnál adni a többi vietnámi társadnak?

Phạm Nhật Linh: Csak annyit szeretnék mondani nekik, hogy kemény munka kifizetődő. Mindenkinek más-más a tanulási módszere és élménye az egyetemen, de szerintem a nehézség ugyanaz. Ha erősnek próbálnak maradni, akkor átélhetnek minden nehézséget. Nem kell félni, mert velük vannak mindig az oktatók, a barátok, akik szívesen segítenek nekik. 

Nagyon szépen köszönöm az interjút Linh, és innen is további sok sikert kívánok!

 

Kép forrása: kiemelt kép 

EnglishGermanHungarian