[metaslider id="9331"]

„…ilyen embertelen a szenvedély?” – Márai Sándor könyvajánló

Márai Sándor a magyar irodalom egy igen kiemelkedő és jelentős alakja, noha ez lehet egy szubjektív vélemény is, hiszen nekem az egyik kedvenc íróm, költőm, alkotóm. Számos mű és produktum kötődik a nevéhez, ebben a cikkemben azonban A gyertyák csonkig égnek című könyvéről szeretnék írni, amely két barát kapcsolatát, történetét és viszonyát tárja a szemünk elé. Kezdésnek a könyvből idéznék egy mondatot, amit elolvasva nekem látatlanul elnyerte tetszésemet ezen iromány, de persze senki ne ítéljen meg egy könyvet se a borítójáról, se pedig egyetlen mondatából: „…a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot, mely a gyermekkorban szövődött két ember között, talán még a halál sem öli meg.”

ndorA könyv, a történet tartalma

Már ahogyan pár sorral fentebb is említettem ez a regény a barátság regénye, hiszen az egész történet, a cselekmény középpontjában két barát áll, Henrik és Konrád. Henrik az élete végéig hithű katona, a „tábornok”, valamint Konrád a művész, aki ugyan kényszerből, de szintén  katonai pályára lépett fiatalkorában. A regény két korszakot vetít le számunkra: a két egyén fiatalkorát láthatjuk, megtudjuk, hogyan lett barát a két férfi, akik nem csak személyiségükben, de származásukban is különböznek egymástól, ami a Monarchia idején nagy szakadékot jelentett két ember között. A másik periódusban már öregemberekről olvashatunk, akik negyven év múltán találkoznak újra. A találkozás alkalmával a két férfi egy egész éjszakát átbeszélget, erről a cím is árulkodik nekünk, viszont ez a beszélgetés egyáltalán nem fesztelen, kezdenek felszakadni a sebek, amelyekről még nem ismerünk semmit, csak annyit tudunk, illetve sejtünk, hogy negyven évvel ezelőtt történet valami a két katona között, amely oly nagy szakadékot vájt a kapcsolatukban, hogy nem is akarták látni egymást; és bizony nem is látták. Az egy éjszakába sűrített nagymonológ tulajdonképpen a tábornok nagy beszéde, amelyet csak Konrád egyszavas válaszai, gesztusai szakítanak félbe. Márai az arisztokrata családból származó Henrik szavainak segítségével egy olyan világot állít elénk, ami a valóságban igazából nem is nagyon létezett, még talán napjainkban sem egzisztálható. Ebben az utópisztikus világban a hűség, a szenvedély, az önfeláldozás és ezek legfőbb képviselője, valamint megvalósítója, a férfi az úr. A két ember közötti dialektusból szépen lassan kezdenek előbújni az addig múlt árnyékában meghúzódó események, konfliktusok. Fény derül egy balul elsült vadászatra, ahol is tulajdonképpen végképp megromlott a két ember közötti viszony. Az, hogy milyen is volt ez a balul elsült vadászat, illetve mi is történt ezen az említett eseményen, nem árulom el nektek, akit érdekel, lapozza fel a könyvet, kezdje el olvasni és mindent meg fog tudni. Nem említettem még azonban a regény egy harmadik fontos szereplőjét, aki ugyan közvetlenül keveset, de közvetve annál többet szerepel a történetben. Ez a bizonyos személy egy nő, tudniillik a tábornok  felesége, akivel igaznak és hűségesnek vélt házasságban élt, egészen a nő haláláig. Szerepel a szövegben egy mondat, ami ismételten csak sejtetni hagyja az olvasót arra, hogy ez a házasság nem is igazából volt annyira igaz és hűséges, mint azt Henrik gondolta: „De az asszony intett, hogy menjek odább. Közük volt egymáshoz.”. A Monarchia hithű katonája számára felfoghatatlan kudarc a csalás, a szilárdnak vélt házasság becsődölése és nem utolsó sorban egy jó barátságnak az összeomlása. Számára a felesleges szócséplések, a magyarázat sosem tartozott az igazi, erős érzelmekhez, úgy vélte, hogy ezen emóciókhoz nincsen szükség ilyesfajta dolgokra. Ám miután megtapasztalta, hogy fontos a beszéd, fontos, hogy olvassunk a jelekben, a barátja (vagy volt barátja) „vallatójává” vált, amire mint említettem Konrád csupán néhány szóval, homályos utalásokkal, gesztusokkal és mimikával felelt. A két férfi mondhatni vetekedett azon, hogy az elhunyt hölgy emlékét melyikük tartja szorosabban a markában, melyikük az, aki bombabiztosan és sziklaszilárdan őrzi az asszony, nevezetesen Krisztina, személyiségét, jellemét, fizikai valóját. Talán a balul elsült vadászat, talán a Krisztinával való történések vetettek véget Henrik és Konrád barátságának, de én elgondolkodtam, hogy mi van, ha barátságuk a kezdetektől halálra volt ítélve? Nézzük csak, hogy a tábornok világ életében az arisztokraták között élt, igaznak hitt egy olyan világot, amely csupán hazugság, mert megmutatkoznak mögötte a valóságos éter problémái: szegénység, érzelmek, érzékenység, a nők elnyomatottsága. Konrád, a művész beállítottságú, katonai pályára lépő férfi egész életében ebben az igaz életben élt, élete végéig hordozta magában a fent felsorolt sérelmeket. Ezért is gondolkodtam el egy pillanatra, hogy ezek az osztálykülönbségek nemhogy régen, a Monarchia idejében, de még ma, napjainkban is elég nagy gátat tud húzni az emberi kapcsolatokban, legyen szó szerelemről vagy barátságról.

Összegzés, ajánlás

Nekem nagyon tetszett Márai A gyertyák csonkig égnek című regénye, a szövege is könnyen megérthető bárki számára, nem használ magasztos szavakat és barokkos körmondatokat sem. Rávilágít a régi, Monarchia-beli arisztokrata világ süllyesztőire, ami megerősíti bennünk az érzést, hogy nem szívesen kívánnánk (de persze ez szubjektív vélemény, félreértés ne essék) vissza egy ilyen életet. A történet egyszerre egyenes, hűséges, szentimentális, gőgös, sértett és érzelemdús, valóban mondhatjuk a barátság regényének. Szóval ajánlom bárkinek, aki egy kicsit szeretne kikapcsolódni, bátran vegye kezébe Márai regényét, az garantált, hogy nem lesz emóciókban hiányos az az idő, amit az olvasásával eltölt. 

képek forrása: 1

EnglishGermanHungarian