Érthető módon, sokaktól hallani, hogy kezdenek teljesen befordulni ettől a rengeteg otthonléttől. Hiányoznak a barátok, a közös programok, a nagyobb szabadság és az egyetem is. A vírus megfékezése érdekében hozott intézkedések, szinte minden olyan kapaszkodót elvettek, amik alapján akkori életünket alakítottuk. Éppen ezért, saját mentális egészségünk érdekében érdemes ebből is a lehető legjobbat kihozni. Kialakítani egy napi rutint, kitűzni új célokat, amikért minden nap dolgozhatunk, kipróbálni új dolgokat.
Az elején én is nagyon szenvedtem, mert imádtam Pécsen lakni koleszban, a barátaimmal lenni és egyetemista életet élni. Akkor egy teljesen új világ nyílt meg előttem, akkor éreztem, hogy igazán hazatértem. Sajnos azonban ez nem tartott sokáig, a hazaköltözés után sokáig nem is találtam a helyemet és kicsit befordultam emiatt. Szerencsére viszonylag hamar rájöttem, hogy ez a hozzáállás hosszútávon kicsit se fog nekem jót tenni. Elkezdtem új célokat kitűzni magam elé, amikért nap mint nap dolgozhatok. Egyre hálásabb lettem, amiért otthon lehetek a kutyámmal, több időt tölthetek a családommal és magammal is. Mert a rohanó világban sokszor mindenre van elég időnk, csak a saját gondolataink és lelkünk tisztázására nem igazán. Így én az itthon lét szabadságát részben ennek is szentelem, meggyógyítom azokat a sebeket, amiket 2020 okozott. Épp ezért sok könyvet és cikket olvasok a témában, ezek pedig sok mindent segítenek megérteni. Ezek mellett, hogy ne csak belül, de kívül is jól érezzem magamat a bőrömben, rendszeresen edzek is itthon. Viszont ezeket hogyan is lehet jól beosztani, hogy elég időt fordítsunk órák után a tanulásra is, a házimunkára és a számunka fontos dolgokra, hobbikra?
Sok helyen olvastam az időbeosztás technikájáról, pinteresten jó pár inspiráló képet megnéztem ennek kapcsán mire ezeket elkezdtem bevezetni az életembe. Ehhez egyáltalán nincs szükség drága dolgokra, csak egy naptárra, ami szerintem majdnem minden egyetemista fiókjában megtalálható és egy kis elhatározásra. Eddig is használtam ezt, azonban nem kimondottan tudatosan. Csak a nagyobb eseményeket írtam bele vagy egy-két emlékeztetőt, szóval nem voltak nagyon megtelve az oldalak így pandémia idején. Viszont ha már időgazdálkodás, elkezdtem előre beosztani vasárnaponként mindig az előttem álló hetet. Például a házimunkát több napra osztottam szét, hogy ne egyszerre vegyen el sok időt a többi teendőt kiszorítva. Az edzéseket izomcsoportok szerint válogatom ki, közöttük elegendő pihenővel. Az önkéntes tűzoltóságon pedig mint híradós, mindig van nálam még egy telefon, amire jön az értesítés az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságtól, ha riasztás van. Akármit csinálok, ezt egyből továbbítom a többieknek, és ha ráérek vagy nem olyan fontos dolgom van, akkor én is vonulok velük. Mivel ez önkéntes alapon működik, nem történik semmi, ha esetleg valaki nem ér rá vagy sofőr hiányában egyáltalán nem is megyünk. Szóval ezt inkább a már meglévő fix programjaimhoz igazítom egy fontossági sorrendben, mivel elég kiszámíthatatlan. Többnyire mindig azon vagyok, hogy aktív tag legyek, de például vizsgaidőszak alatt, amikor minden percet igyekeztem a tanulásra fordítani, akkor előre jeleztem, hogy ez alatt az időszak alatt nem igazán tudok majd vonulni. Az előző félév során megtapasztalt tanulási hibáiból tanulva, pedig február óta hétről hétre igyekszem legalább átnézni az aktuális anyagot a fontosabb tárgyakból. A fontossági sorrendben pedig számomra ez áll az első helyen, így az össze többi programomat igazítom ehhez. Vagyis előre eltervezem, hogy a héten ezt mikor szeretném beiktatni és ezt figyelembe véve osztom el a házimunkát, az edzést, az önkénteskedést.
Összefoglalva, elsősorban mindenképpen fontos felállítani egy fontossági sorrendet. Mik azok a dolgok, amik halaszthatatlanok, és mik azok, amik tudnak várni pár napot. Ha ezeket sorrendbe tettük, utána érdemes a hetünket megtervezni és ehhez tartani is magunkat. Van, hogy nem könnyű ezeket mind betartani, főleg amíg megszokjuk. Így ha a kezdetleges időszakban van még pár csúszás, ne legyünk magunkkal túl szigorúak, hanem ennek ellenére is próbáljuk meg a legjobbat kihozni a helyzetből. Alapból ez egy nehéz időszak mindenkinek és megvívjuk a saját harcainkat is. Szóval legyünk türelmesen másokkal és magunkkal is. Nem könnyű, de saját magunk érdekében mindenképpen szükséges meglátni ennek a helyzetnek is az előnyeit és a pozitív oldalát.
Sziasztok! Deák Adrienn vagyok, a Media Iuris egyik szerkesztője! Már kicsi korom óta nagyon sok minden érdekel, legyen szó akár valaminek a működéséről vagy menetéről. Szeretem beleásni magamat a különféle témákba, így tőlem nem lesznek szokatlanok a tudományos cikkek. Remélem sikerül majd felkeltenem az érdeklődéseteket és sok új dolgot megismertetnem veletek.
