Szülőként az ember legnagyobb félelme, hogy egy nap elveszíti gyermekét, így természetes módon próbálja őt védelmezni, azonban el kell fogadni a tényt, hogy fizikálisan senki nem lehet mindig a gyermeke mellett. Ennek ellenére teljesen jogos és érthető az elvárás, miszerint a bölcsőde, óvoda és iskola az a hely legyen, ahová a gyermeket minden reggel nyugodt szívvel engedi el az ember, hiszen tudja, hogy jó kezekben, biztonságos és védett közegben lesz. Azonban az Egyesült Államokban az elmúlt évtizedekben ennek ellenkezőjét tapasztalták a lakosok, ugyanis bizonyos időközönként fiatalok csakúgy besétáltak az iskola épületébe, majd a semmiből tüzet nyitottak társaikra és félelmetes ámokfutásba kezdtek. Így nem meglepő, hogy a fegyvertartási engedélyhez való jog, illetve annak korlátozása mai napig az egyik, ha nem a legmegosztóbb társadalmi probléma az Amerikai Egyesült Államokon belül.
Mitől válik valaki elkövetővé?
1999. április 20-án, a Colorado állambeli Columbine gimnáziumban két fiatal, Dylan Klebold és Eric Harris megölték 12 diáktársukat és az iskola egy tanárát, megsebesítettek 24 embert, majd saját életüknek is véget vetettek. Noha nem ez volt a legvéresebb kimenetelű iskolai lövöldözés az USA történetében, mégis annak megalapozójaként tekinthetünk az esetre, hiszen a tragédiát már a média is országszerte közvetítette, és annak ellenére, hogy azóta már lassan 24 év telt el, a Columbine középiskolában történtek akaratlanul is beivódtak az amerikai társadalom tudatába. Az iskolai lövöldözések leggyakoribb helyszíne így kétségkívül az Amerikai Egyesült Államok, ahol egy 2022-es januári kutatás szerint 1970 óta 1924(!)esetet regisztráltak.
A klasszikus iskolai lövöldözések jelentős része hosszasan, de legalábbis előre kitervelt cselekmény, amelynél az elkövetőt számtalan faktor motiválhatja tettének elkövetésére. Ilyen elsősorban az egyénben zajló pszichés folyamatok közül a depresszió, személyiségzavar, empátiahiány, az érzelmek, indulatok kifejezésének és féken tartásának nehézsége, vagy az a bizonyos „utolsó csepp”, tehát az a traumatikusként megélt életesemény, amely az elkövetőt végleg az ámokfutás felé tereli. Ilyen lehetett Nikolas Cruz esetében az, amikor a fiút 2018-ban kicsapták egy floridai gimnáziumból, ezt követően pedig a fiatal mindössze 7 perc leforgása alatt 17 embert ölt meg. Szerepet játszhat emellett a nem megfelelő, abuzív családi közeg, a kirekesztő, zaklató diákközeg, vagy esetleg a túlságosan teljesítményorientált iskolai légkör nem megfelelő kezelése. Persze nem utolsó szempont az sem, ha az illető folyamatos, aktív érdeklődést mutat a lőfegyverek vagy az erőszakos, agressziónövelő médiatartalmak, mint például bizonyos videojátékok vagy filmek felé.
Az ámokfutások döntő többségét, kb. 96%-át fiúk követik el, életkori megoszlásuk tekintetében pedig a 14 és 18 év közötti korosztály a legveszélyeztetettebb. Ezekből adódik, hogy a serdülőkorral együtt járó érzelmi instabilitás meghatározó kockázati tényező, amit tovább tetéz, hogy a tinédzser fiúk részéről ezek a cselekedetek a bizonytalan identitásuk és kiforratlan férfiasságuk megerősítésére tett kísérletek. Emellett általánosan megállapított tény, hogy a lövöldözéseket jellemzően a reggeli vagy délelőtti órákban követik el, és maga az aktus sokszor pár perc alatt lezajlik, hiszen a fő motiváció az agresszió levezetése. Ezután előfordul, hogy az elkövető túszokat ejt vagy esetleg elbarikádozza magát, ekkor azonban már elveszti hajtóerejét az emberölésre irányulóan. A cselekmény lezárásának egyik gyakori módja az öngyilkosság, ahogy azt például Dylan Klebold és Eric Harris tették, a másik pedig a letartóztatás, aminek egy részében szintén megjelenik a szuicid szándék.
Na de mi a fegyverbirtoklás törvényes alapja?
Ezek után joggal merülhet fel a kérdés, hogy mégis miért és hogyan engedélyezik a fegyvertartást az USA-ban? Erre a választ az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának második kiegészítésében olvashatjuk, miszerint egy jól szabályozott milícia szükséges egy szabad állam biztonságához, ennélfogva az emberek fegyvertartáshoz, illetve fegyverviseléshez szükséges jogát nem szabad megsérteni. A törvény megalkotását az akkori viszonyokra nézve több tényező, elsősorban kül-és belpolitikai kritériumok indokolták, amelyek között a fő kapcsolódási pontot az önvédelemhez való jog jelentette. Miután Amerika kivívta függetlenségét az őket politikailag és gazdaságilag egyaránt elnyomó angolokkal szemben, hosszú időn keresztül tartottak attól, hogy azok visszatérve újból megkísérlik őket fennhatóságuk alá hajtani. Másrészt az amerikai alapítók tudatában voltak a hatalom részegítő és megrontó erejével, amely nemcsak egy külső ellenség képében, hanem saját nemzetükön belüli személy vagy csoport formájában is megnyilvánulhat, így a fegyvertartáshoz, illetve fegyverviseléshez való jog a belső és külső zsarnoki hatalom ellen való védekezést volt hivatott biztosítani.
Manapság a fegyvertartásra vonatkozó törvények államról államra változnak. Van, ahol szigorúbb követelményeket állítanak fel annak beszerzésére vonatkozóan, mint Kaliforniában, Marylandben vagy Massachussets-ben. Utóbbi tagállamban például aki legálisan kíván lőfegyverhez jutni, a helyi rendőrkapitányságtól kell ennek vásárlására vonatkozó engedélyt kérnie. Ez a folyamat hetekig eltarthat, emellett papírmunkát, interjút és az illető életére és magaviseletére vonatkozó alapos háttérellenőrzést igényel. Mindezek után a rendőrfőnök még mindig mérlegelheti az engedély megadását. Végül az engedély megszerzése után a vevőnek azt be kell mutatnia a fegyverboltban és további háttérellenőrzésen kell átesnie. Az alsó korhatár vadászpuskák, karabélyok és lőszerek vásárlására vonatkozóan a 18. életév, míg a kézifegyverekre vonatkozóan a 21. életév.
Véleményem szerint igenis szükséges a fegyverhez való hozzájutás lehetőségeinek szigorítása, és a már beszerzett fegyver alapos elzárása, emellett azonban legalább olyan fontos lenne kézzelfogható, hatékony megoldást találni az érzelmi labilitás és kiegyensúlyozatlanság felismerésére és kezelésére, ami sokszor ezeket a fiatalokat ilyen cselekedetekre késztetik, és nem szabad elfeledkezni ezek utóhatásairól sem; a gyászról és folyamatos önmarcangolásról, ami az áldozat hozzátartozóin kívül a túlélőket is elkerülhetetlen módon érintik, így a nekik való érdemleges segítségnyújtás is elengedhetetlen.
Képek: kiemelt kép, 1, 2, 3
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
