Napjainkban egyre több házasság végződik válással. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján megállapítható, hogy bizony öt éve nem volt olyan sok válás Magyarországon, mint tavaly, 2021-ben. Ha egy házasság véget ér, az emberek többsége továbbra is keresi a szerelmet, próbálja megtalálni a másik felét, és sokan újból házasságra adják a fejük. Szendrey Júlia is így tett, ugyan ő nem egy válás, hanem szerelmének, Petőfi Sándornak elvesztése miatt került ebbe a helyzetbe. Júlia életében azonban ez a bizonyos második esély nem egészen úgy alakult, ahogy azt az ember várja, hiszen nem talált boldogságra második férjével való kapcsolatában.
Szendrey Júlia és Petőfi Sándor házassága
Júlia és Petőfi kapcsolatában igen gyorsan haladtak az események, hiszen Júlia még csak tizennyolc éves volt, amikor megismerte szerelmét, tizenkilenc, mikor Petőfivel egybekeltek, húsz, amikor megszületett első gyermekük, végül huszonegy, mikor özvegy lett. Érdekesség, hogy Júlia már menyasszonyként is megfogalmazta, hogy a boldogtalanság az, amitől a legjobban tart: „Ha mint Sándorom neje leszek boldogtalan – mi csak tőle függ – , lesz erőm tűrni mindent, mit rám küld az ég, és kivívni magamnak a jövő üdvösségét;”. Petőfi és Júlia kapcsolata csapongó volt, melyet valószínűleg fiatal korukkal lehet magyarázni, egyik pillanatban imádták egymást, a másikban meg megállás nélkül civakodtak. A pár gyermeke, Petőfi Zoltán 1848. március 15-e után született meg kilenc hónappal. Júlia és Petőfi házassága azonban, mint ismert tragikus véget ért, hiszen a segesvári csatában Petőfi eltűnt.
Házasság egy nap alatt
Júliában még 1850-ben is élt a remény, hogy szerelme még életben lehet. Úgy gondolta, Törökországban kéne Petőfit keresni, azonban Haynautól nem kapott engedélyt a kiutazáshoz. Júlia ezután Franz Liechtensteinhez fordult segítségért, aki azonban többet akart Júliától. Ez időben olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy Petőfi özvegye egy császári főtiszt felesége lett. Júlia ettől a mendemondától megijedve máshoz fordult segítségért, ezúttal Horvát Árpád egyetemi tanárhoz. Horvát Árpád igyekezett Júliát lebeszélni arról, hogy eltűnt kedvese nyomába eredjen, illetve egyúttal udvarolni is kezdett a nőnek. Árpád udvarlása Júliánál eleinte zárt ajtókra talált, azonban egyik nap Júlia meggondolta magát és elfogadta a férfi közeledését. Egyetlen nap alatt hozzá is ment a professzorhoz.
Boldogan éltek, amíg meg nem haltak?
Júliának új házassága kapcsán meg kellett bírkóznia a negatív közvéleménnyel, illetve számos barátját is elvesztette. Többek között Arany János is úgy tartotta, hogy Júlia új házasságával meggyalázta Petőfi emlékét. Júlia sajnos nem talált boldogságra Árpáddal való házasságában, hiszen a férfi folyamatosan megcsalta, rendszeresen verte, illetve Júlia naplófeljegyzései szerint különféle szexuális perverziókra is rá akarta venni. Petőfi özvegye mindezek mellett azt is nehezen viselte, hogy első házasságából született fia, Zoltán apja árnyéka miatt tönkremegy. A fiú sokat ivott, illetve depresszió is gyötörte. Júlia végül volt elég erős ahhoz, hogy kilépjen borzasztó házasságából, az 1860-as években elköltözött a férjétől. Új udvarlója is akadt, Tóth József tanító. Júlia azonban már nem kapta meg a harmadik esélyt az igazi boldogságra, méhrákot diagnosztizáltak nála, melybe fájdalmasan fiatalon, 39 évesen bele is halt. Temetésére egyedül elsőszülött fia ment el, Zoltán, Horvát Árpád, illetve Árpáddal közös négy gyermeke nem vettek részt a temetésen, ők nem bocsátották meg Júliának a hirtelen elköltözését, ahogy a közvélemény sem.
Cikkemet Szendrey Júlia halálos ágyán apjának írt leveléből vett részlettel zárnám, melyből pontosan kiviláglik, hogyan is érezte magát Júlia második házasságában, illetve mennyire bízott abban, hogy talán Tóth Józseffel végre tényleg megtalálja a boldogságot.
„Kedves drága jó Atyám!
(…) Hogyha csak fogalma volna kedves jó Atyámnak mindarról, a mit én kezdettől fogva Árpád mellett szenvedtem, bizonyára méltányolná azt, hogy oly sokáig bírtam azt elviselni, a nélkül, hogy világot bele avattam volna a szenvedéseimbe. (…) Úgysem számolok én többé boldogságra, gyönyörökre e világon, nem számolok annyival inkább, mert nem hiszem, hogy e borzasztó bajból kigyógyulva, valaha még egészséges lehessek.
(…)
Ha pedig az istennek úgy fog tetszeni, hogy e hosszú nyavalyámtúl végre megszabadít s vissza adja egészségemet (…), nem lenne-e kedvesebb és boldogabb látvány kedves jó Atyám előtt, ha látni fogja, ha végre elégedetten és nyugton folynak napjaim, mint még eddig soha sem. … Nem volna mit megbánnék, vagy szememre hányhatnék, mert hiszen nem voltam-e eddig is a legszerencsétlenebb nő a világon, s ha ismét az lennék is, csak az elébbenit folytatnám. A mi a világot illeti, az – az igaz – fog egy darabig rajtam rágódni, miként eddig is már ezerszer tette, úgy szólván minden lépésnél, mit az életben tettem, – de meddig tart az ilyesmi? Csak a mig újdonság; mihelyest mindenki elmondta itéletét felőle, megszűnt érdekes lenni, s többé senki sem törődik vele. … Tehát ez az én esetem nem lesz hallatlan, képzelhetetlen dolog, kivált miután most már úgy is az egész világ tudja, vagy legalább megközelítőleg, mily szerencsétlen házaséletet éltünk Árpáddal. (…) „
Képek forrása: kiemelt, 1, 2
Sziasztok! Klász Bettina vagyok, a PTE-ÁJK jogász szakos hallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez harmadévesen, 2022 tavaszán csatlakoztam. Cikkeim célja, hogy a mindennapi témák, illetve a szórakoztatás mellett számomra fontos témák mellett is kiálljak, illetve olyan témákat is érintsek, amelyek talán kevésbé népszerűek, de számomra kedvesek és érdekesnek találom őket
