[metaslider id="9331"]

Hírhedt magyar bűnözők, akiket utolsóként ítéltek halálra

A halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, a bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása büntetőeljárás keretében. A halálbüntetés jogossága vagy jogtalansága napjaink legvitatottabb jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdéseinek egyike. A halálos ítélet végrehajtásának módja a kivégzés, ami alatt olyan, nem jogszerűen végrehajtott emberölést is értenek, amit tervszerűen hajtanak végre, és az élet elvétele előtt védekezésre képtelen állapotba hozzák a személyt. Magyarországon 1990-ben eltörölték a halálbüntetést, az utolsó halálos ítéletet pedig 1988. július 14-én hajtották végre, így elmondhatjuk, hogy közel három évtizede nem történtek kivégzések Magyarországon. De kik is voltak azok, akik utolsóként kerültek a halálsorra kegyetlen tetteikért? Cikkemben ezeket a személyeket mutatom be és ismertetem útjukat a halálos ítéletig.

Az utolsó női kivégzett -aki egész Gyöngyöst át akarta verni

A „fejszés gyilkos” – így emlegette a korabeli sajtó Besze Imrénét, aki egy 72 éves piaci kofával, Kertész Lajosnéval végzett a vagyonáért 1968-ban, hogy saját adósságait törleszteni tudja, mely ügyet nyolc napon át tárgyalt az Egri Megyei Bíróság. A nőt végül előre kitervelt és nyereségvágyból elkövetett emberölés, valamint négyrendbeli visszaesőként elkövetett csalás, háromrendbeli hamis vád bűntettében találta bűnösnek a bíróság, halmazati büntetésként pedig kötél átali halálra ítélték. 

hal

Az 53 éves Besze Imréné nem először állt életében a bíróság előtt. Tizenhétszer szabtak ki rá ítéletet, s több mint 25 évet töltött börtönökben. Egészen fiatal kora óta, 1936-tól kezdődően követte el a csalások és lopások, a vagyon elleni bűntettek egész sorozatát. Végül a legsúlyosabb cselekménnyel tette fel a koronát bűnözői pályafutására: embert ölt, hogy a korábbi szélhámosságaival kicsalt adósságait rendezni tudja. 1967 augusztusában ismerkedett meg a gyilkos áldozatával. Sikerült az idős asszony bizalmába férkőznie, és amikor az a takarékból, összerakosgatott 70 ezer forintjából 60 ezret magához vett, a lakására csalta, levelet íratott vele az akkori Csehszlovákiában élő lányának, hogy a pénzét más bankba teszi, majd, hogy a tetemes összeget megkaparintsa, kilenc fejszecsapással megölte a nénit. A holttestet precízen becsomagolta: fejét rongyba csavarta, nejlonzacskót kötött rá, a tetemet szalmazsákba bevarrta, és a fáskamrába rejtette, majd kertjében a földbe ásta. Később az elásott hulla fölé 13 dömper földet hordatott, feltöltve a kertet. A gyilkosság után gyakorlatilag az egész várost bejárta futva, hogy „mutogassa” magát, és hogy jó barátnője hollétéről érdeklődjön. Végül az buktatta le, hogy már másnap hajnalban az egyik tetemes adósságát, 11 ezer forintot ki is fizette.

Az utolsó előtti Csillag börtönben kivégzett: A tomboló Richter Richárd

Harmincnyolc évvel ezelőtt szirénázó mentőautók lepték el a szegedi fegyház környékét. Hamarosan az egész ország megtudta, hogy a felfordulást az egyik különösen veszélyesnek tartott rab, Richter Richárd okozta. A férfi a börtönön végig szaladva, alig négy perc alatt három emberrel végzett és további hármat súlyosan megsebesített a késével. Richter Richárdot halálra ítélték és 37 évvel ezelőtt, ezen a napon, 1985. február 26-án végezték ki a szegedi Csillag börtönben.

hal

Richter Richárdot és családtagjait – nem a világhírű Richter-família rokonait – a Béke tér rémeiként emlegették mintegy fél évszázada Angyalföldön. Nem véletlenül, ugyanis a betörésekből és lopásokból élő szülők a gyerekeiket is bevonták lopások elkövetésébe. Emiatt a legfiatalabb Richárdot kilenc éves korában kiemelték a családjából. Aszódra került a fiatalkorúak nevelőintézetébe, ahonnan az út a fiatalkorúak börtönébe vezetett, és ahogy a sajtóban megjelent korábban, Richter Richárd, aki az általános iskola hetedik osztályát felnőttként végezte el, 23 éves korára nyolc évet töltött a rácsok mögött. Ahová hamarosan újra visszakerült, ugyanis egy kocsmai szóváltás után Richter Richárd hasba szúrt egy férfit 1979-ben. Megpróbálta a tettét megúszni, de elfogták, és emberölési kísérlet miatt hét év szabadságvesztésre ítélték. A visszaemlékezések alapján a szegedi Csillag börtönben nem volt könnyű dolga az őröknek Richterrel, mert a férfi fittyet hányt a szabályokra, ami miatt rendszeresen figyelmeztették és fenyítették őt. Sőt 1983-tól különösen veszélyes fogvatartottnak minősítették őt. Akkor a Csillagban működött az Alföldi Bútorgyár egyik részlege, ahol Richter a többi rabbal együtt dolgozott. Azon a végzetes napon, 1984. október 19-én azon kapták rajta a férfit, hogy kést készít magának a köszörűnél, ami miatt a művezetői irodába kísérték, ahol aztán elszabadult a pokol. Richárd kirohant az udvarra, ahová követte őt Szabó Béla művezető négy elítélttel. Richter leszúrta Szabót, aki életveszélyesen megsebesült, de szerencsére nem halt bele a sérülésébe. Ezután a gépteremben rátámadt Varga József főtörzsőrmesterre, majd szintén hátulról Konkoly István anyagellátóra, akik életveszélyesen megsebesülnek, de életben maradtak. Nagy Ferenc művezető azonban már nem volt ilyen szerencsés, megtámadása után Richtert be tudták szorítani egy vécébe, a férfi pedig átadta a nála lévő kést az egyik művezetőnek. Richtert elfogása után a börtön dühöngő szobájában helyezték el, ahol kiszedte a szögeket a falból, azok egy részét lenyelte, másik felét pedig a hasába szúrta, így kórházba került és több héten át tartó kezelés után jöhetett csak ki onnan.

A férfit megvizsgálta elmeorvos is, és úgy találta, hogy a férfi tisztában volt tettének súlyával. Richter Richárddal szemben 1984 őszén emeltek vádat és 1985. január 2-án el is kezdődött a tárgyalása a Csongrád Megyei Bíróságon hivatalos személy ellen, több emberen és visszaesőként elkövetett emberölés miatt. A férfi a bíróság előtt azt mondta, hogy nem ismeri el a gyilkosságokat, és nem is érzi magát bűnösnek. Richtert halálra ítélték, amit a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyott. 

„Huszonnyolc éves vagyok, huszonkilenc már nem leszek.”

Vadász Ernő 1960. május 6-án született, és elmondása szerint nehéz gyerekkora volt. Tiszacsegén élt, csavargó, munkakerülő, részeges ember volt. Barátja, L. István is hasonlóan sokat ivott, és sokszor együtt hajtották végre a bűncselekményeket. A két cimbora 1986. november 10-én is, ami nem mellesleg fizetésnap volt, találkozott a tiszacsegei italboltban. A kocsma vendégei közül ismerték H. Józsefet, akiről tudták, hogy egyedül él. Elhatározták, hogy még aznap éjszaka látogatást tesznek nála. A nyitott lakásajtón hatoltak be a házba. A férfit felébresztették, elemlámpával a szemébe világítottak, kirángatták ágyából, kezét hátra csavarták, és egy villanydróttal összekötötték, fejére pedig lepedőt borítottak. A lakás átkutatása közben felváltva verték megkötözött foglyukat. H. Józsefnek ugyan pénze nem volt, de szalonnával kínálta támadóit, akik viszonzásul jól megverték. Lakatos arra is kényszerítette a szerencsétlen férfit, hogy sakkozzon vele, miközben Vadász szétszerelte a szobában lévő rádiót és televíziót. Mielőtt tovább álltak, még megfenyegették H. Józsefet, hogy ha feljelenti őket, felgyújtják a házát. Majd 350 forint készpénzzel, néhány borotvapengével és egy asztali órával távoztak. Egy hónappal később, december 10-én, a következő fizetésnapon sem volt pénzük, ezért jó előre eldöntötték, hogy meglesik és megverik a szintén helybeli J. Imrét, aztán elszedik tőle a fizetését. Minthogy tudták, hol lakik, gyors tervet készítettek, és biciklivel a község elhagyatott részére, a Dobó utcába hajtottak, ahol Vadász leütötte a sértettet, a nadrágját lehúzták, hogy jobban át tudják kutatni, ám a részletes motozás sem hozott eredményt. Pénzt nem találták nála, mivel pechjükre J. Imre nem aznap vette fel a fizetését, így iratait, gázöngyújtóját, két csomag cigarettáját és fél liter pálinkáját vették magukhoz.Amikor a férfi kezdett magához térni, Lakatos fejbe rúgta, majd Vadász is rugdalta, sőt egy alkalommal úgy fél méter magasról páros lábbal a szerencsétlen ember hasára ugrott, és megtaposta. A haldokló férfi száját egy műanyag zacskóval betömték, majd eltávoztak. J. Imre súlyos belső sérüléseibe rövid időn belül belehalt.

hal

A nyomozás arra is fényt derített, hogy Vadász és Lakatos a gyilkosságot megelőzően a Fő utcai presszó elől egy kerékpárt lopott el, és a kormányon lógó szatyorból két üveg sört és pár száz forintot happolt el. A gyilkosság után a tettesek, mivel pénzt nem tudtak zsákmányolni, erőszakkal egy régebbi ismerősük lakásába hatoltak be, akit jól megvertek. Pénzt azonban innen sem tudtak rabolni, ezért más értékeket vittek el. Utána ismét a Fő utcára mentek, ahol a vendéglőbe törtek be. Onnan négyezerötszáz forintot, egy számológépet és cigarettát vittek magukkal, azért nem többet, mert a lemezkazettát nem sikerült feltörniük. 1987. január 6-án fogták el a tetteseket. Vadász Ernőt különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság miatt halálra ítélték, társa pedig 18 év fegyházat kapott.

Források: 1, 2, 3, 4

Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3

EnglishGermanHungarian