Hangozzék első blikkre bármilyen morbidul is, a világ országainak hadseregeiben nem kizárólag homo sapiens katonák szolgálnak; itt eltekintve a különféle harcászati célokra alkalmazott állatoktól (példának okáért ott vannak a bombakereső kutyák, ilyen például Patron, az ukrán Jack Russel terrier, aki néhány napja az egyik legmagasabb állami kitüntetést, a Bátorság Rendet kapta meg), számos hadsereg, esetleg egyes kisebb egységek, hadseregcsoportok, kommandók, alkalmaznak különféle (elsősorban kistestű) állatokat, mint kabalákat. Az ilyen katonai kabalaállatok természetesen nemigen alkalmazhatók éles bevetésen, sokkal inkább vesznek részt ceremoniális és jótékonysági eseményeken, PR-rendezvényeken, szolgáltatnak jelképet az adott katonai alakulatnak.
A leghíresebb (egyben legmagasabb katonai rendfokozatot elérő) nem emberi katona nem más, mint a norvég hadseregben szolgáló királypingvin, Sir Nils Olav dandártábornok. (Azt ugyebár a Madagaszkár c. nagysikerű film óta lehet tudni, hogy a pingvinek félelmetes harcosok.) Nils Olav egyébként egy egész ezred tulajdonosa, valamint a norvég királyi gárda kabalája. Már a harmadik ezen a néven: a norvég hadseregben 1972 óta hagyomány, hogy ha egy Nils Olav meghal, utódja megkapja nevét, rangját és személyazonosságát. Nils Olavot 2008-ban ütötték lovaggá „kiemelkedő érdemeiért” fényes ceremónia keretében:
Sir Nils Olav itt pedig a parancsnoksága alatt álló katonákat szemlézi peckesen
Nils Olav óriási sztár, tele van vele az internet, az emberek (de főleg a mémkészítők) imádják. Méltatlanul elfeledett kabalaállat ezzel szemben Winnipeg, a Kanadai Királyi Hadsereg fekete medvéje. Ez annyira talán nem meglepő, hiszen Winnipeg (röviden csak Winnie) lassan már száz éve, 1934 óta nincs köztünk. Ami miatt azonban nagyon is érdemes lenne emlékezni rá az az, hogy ő inspirálta Alan Alexander Milne óriási sikert arató Micimackó című könyvét. Az író fia ugyanis rendszeres látogatója volt a londoni állatkertnek, ahol Winnipeg állomásozott a háború után: Milne fia hatására döntött úgy, hogy a híres katonamedve nevét kölcsönzi könyve főszereplőjének.
Winnipeg annyira cuki, hogy meg kell zabálni
Azonban nem csak nyugati országok alkalmaznak fegyveres erőik soraiban nem emberi katonákat: Kandula, az ázsiai elefánt például a srí lankai hadsereg oszlopos tagja. Kandula, hasonlóan Nils Olav dandártábornokhoz, nem az első állat ezen a néven. Az elefántokat azonban valamivel gyakrabban kell cserélni, bizonyos életkor elérésével ugyanis kissé kezelhetetlenné válnak és elkezdik leütögetni a közelükbe merészkedő embereket. A mindenkori Kandula egyébiránt nagy szolgálatot tesz a srí lankai fegyveres erőknek azzal, hogy nem csak tisztelegni tud, de simán túl is harsog bármilyen katonazenekart.
Érdemes megemlíteni még Wojtek tizedest (néha úgy is írják, mint Voytek). Woytek szintén egy maci volt, egészen pontosan egy szíriai barna medve, aki egy nyugatra menekült lengyel alakulatban harcolt a második világháborúban, elsősorban az olasz hadszíntéren. Wojteket, az adminisztrációs problémák kiküszöbölése végett mint közlegényt jegyezték be, később pedig tizedessé léptették elő. Wojtek különösen a Monte Cassinó-i csatában tüntette ki magát, ahol a lőszeresládákat cipelte. A mackó később valóságos celebritássá vált a szövetségesek körében, számos magas rangú politikai és katonai vezető találkozott vele.
Második Jiggs, az angol bulldog pedig az Amerikai Tengerészgyalogság oszlopos tagja volt a két háború között, 1927-től 1937-ig. (Azért második, mert az előző példákhoz hasonlóan nem az első kabala volt ezen a néven.) Második Jiggs katonai karrierje során (amely többnyire díszszemléken, parádékon való részvételben nyilvánult meg) egyébként kifogástalan magatartást tanúsított, mindössze két katonát harapott meg, illetve egyszer levizelte egy százados csizmáját. Amikor végül meghalt 1937-ben, teljes katonai dísz szertartás keretében temették el. (Az Amerikai Tengerészgyalogság kabalaállatai egyébként azóta is angol bulldogok).
A jóvágású dél-afrikai pávián, Jackie tizedes az első világháborút harcolta végig: úgy került a brit fegyveres erők kötelékébe, hogy tulajdonosa a sorozáskor nem volt hajlandó megválni tőle. A hadsereg végül (némi töprengést követően) engedélyezte, hogy Jackie bevonuljon. A pávián hamar megtanult tisztelegni, illetve tüzet adni a katonáknak. Saját miniatűr egyenruhát hordott, evőeszközzel evett, valamint teljesen szabályosan zsoldot (!) kapott. Fejlett halló- és látószerveinek köszönhetően igen hamar hasznára vált honfitársainak, elsősorban felderítési feladatok során; a Brit Hadügyminisztérium ezen kívül alapvetően propaganda célokra alkalmazta, mintegy azt reklámozva vele, hogy a háború nem is olyan brutális dolog. Jackie-t később előléptetésén felül ki is tüntették, mivel egy alkalommal, amikor gazdája súlyosan megsebesült, ő mellette maradt és a sebeit nyalogatta. A háború valósága azonban utolérte Jackie-t, ugyanis egy srapnel sajnos letépte az egyik lábát, így aztán hivatalos hadirokkantként tért haza a háborúból.
Kevésbé tiszteletreméltó azonban Elsüllyeszthetetlen Sam története. Sam egy hajómacska volt a második világháború során: pályafutását Oskar néven kezdte egy náci csatahajón. Amikor a hajót kilőtte egy angol cirkáló, a HMS Cossack, Oskar egy deszkadarabba kapaszkodva átevickélt a britekhez, ahol a legénység befogadta, hamarosan az ő patkányaikra kezdett vadászni. Oskar tehát hazaárulást követett el, hiszen egy fegyveres konfliktusban az ellenség szolgálatába állt. Ez azonban nem volt neki elég: amikor egy másik német hajó elpusztította a HMS Cossackot, Oskar, akit közben átkereszteltek Sam-nek, átúszott a németekhez, tehát a történelemben unikális módon kétszeres hazaárulást követett el.
Elsüllyeszthetetlen Sam végül a német megadáskor angol hadifogságba esett: elrettentő mértékű nemzetközi jogsértései dacára nem vonták felelősségre, mivel foglyulejtői cukinak tartották. Életét egy angliai haditengerészeknek fenntartott idősek otthonában fejezte be.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8
