Minden évben május 25-én emlékezünk vissza az eltűnt gyermekekre, az emléknapot Ronald Reagan amerikai elnök kezdeményezte. 1979. május 25-én New York városában nyoma veszett Etan Patznak, aki akkoriban 6 éves volt. A fiút 2001-ben halottnak nyilvánítottak, így az Eltűnt Gyermekek Világnapján reá és az összes gyermekre emlékezünk, akiknek hollétéről a mai napig nem tudunk semmit. Eltűnése nagy változásokat hozott a gyermekek védelmében, ami a jogszabályokban, illetve a felderítésükre szolgáló új módszerekben mutatkozott meg. A kisfiú, Etan fényképe tejes dobozokon jelent meg, ami utána szokássá is vált. Magyarországon az Ezer lámpás éjszakája kampány keretében történt egy kezdeményezés, nálunk is megjelentek az eltűnt gyerekek képei ásványvizeken, tejes dobozokon, 2013-tól kenyércsomagolásokon. 2011-től 40 fiatal fényképét osztották meg ilyen módon, szerencsére 12 gyermek hazatalált.
Sajnos nem lehet azt mondani, hogy kevés gyermekrablás történik a világunkban. Fontos ismerni ennek problémáját és megpróbálni nyitott szemmel járni. Sokszor nem is sejtjük, hogy mennyi veszély leselkedik ránk, nem beszélve a kisebbekről, akik a legvédtelenebbnek tűnnek a társadalomban. A következő cikk két történetet mutat be, valamint egy fontos jelzésre hívja fel a figyelmet. Jelentős feladatomnak tartom, hogy terjesszem, hisz, ha már egy emberrel többen ismerik és tudják a jelentését, közelebb vagyunk ahhoz, hogy a világ minden táján észrevegyék, ha szükség van rá.
Madeleine McCann története
A mai napig nagy port kavar Madeleine McCann eltűnése, aki 2007. május 3-án tűnt el egy portugál üdülőközpontból. A szülei Kate és Gerry McCann lefektették aludni a gyerekeket, Madeleinet és a testvéreit majd felváltva ellenőrizték őket, miközben a nem messze lévő étteremben töltötték az idejüket. Az utolsó ellenőrzésnek szörnyű végkimenetele lett, hisz a 3 éves Madeleine nem tartózkodott már az ágyában, nyoma veszett. A brit sajtónak óriási szerepe volt abban, hogy az ügy ennyire és ilyen módon ismertté váljon. Rengeteg helyen megjelentek a kislány képei, szórólapokon, pólókon, plakátokon, hogy minél szélesebb körhöz eljusson és tudomást szerezzenek az esetről. Sok-sok világsztár támogatta a keresést. A szülők kaptak hideget-meleget, minden oldalról más és más reakció érte őket. Sokan hibásnak tartják őket a kislány eltűnésében, vádakat is kaptak arra nézve, hogy talán ők lehetnek a tettesek, de sokan támogatják a házaspárt, hisz nem gondolná az ember, hogy egy biztonságos üdülőközpontban ilyen történhet. A mai napig lezáratlan az ügy, a Netflixen is megjelent egy sorozat, ami bemutatja a történetet.
Natascha Kampusch története
A 10 éves Natascha 1998 márciusában tűnt el, miközben az iskolába tartott. Az elrablója, Wolfgang Priklopil 8 évig tartotta fogságban egy egyedileg kialakított, földalatti, nagyon kicsiny helységben. Borzasztóan figyelt arra, hogy jól eldugott cellát tudjon biztosítani az elrabolt lánynak. Wolfgang kínozta, éheztette és meg is erőszakolta a kislányt, akit bécsi házának egy eldugott részében bújtatott. Natascha 8 év után tudott elmenekülni a férfi házából, amikor valami véletlen folytán a kapu nyitva volt, amire azelőtt sosem volt példa. Egy jól elkapott pillanat volt, a férfi nem figyelt egy telefonhívás következtében, így a lány futott amerre látott. Egy 71 éves néni házához ért, ő hívta a rendőrséget. Valószínűleg a férfi, miután a lánynak nyoma veszett vonat elé ugrott, de sok az elvarratlan szál. A fizikai fejlődését szörnyen megviselték az események, de intelligenciája nagyon fejlettnek minősült. Natascha visszatérhetett a szüleihez és egy gyönyörű felnőtt nővé vált. Megírta könyvét, ami az 3096 címet kapta, valamint a történetén alapul A szoba és a 3096 című film is.
Nagyon fontos lenne, ha az emberek ki tudnák fejezni azt, ha bajban vannak, ha segítségre van szükségük. Erre azonban nincsen mindig lehetőség. A szavak nem mindig állják meg a helyüket, nem feltétlen van lehetőségünk jelezni, hangot adni annak, hogy veszélyben vagyunk. Kell egy megoldás! Szükség van valamire, ami halk és nem feltűnő, álcázható, de mégis annyira egyértelmű, hogy nem lehet elhaladni mellette anélkül, hogy ne tűnne szembe az igazság. A megoldás: Tenyér előre fordít, hüvelykujj behajlít, majd az ököl bezárul. Alapjáraton a nők jelzésére szolgál, ha családon belüli erőszak részeseivé váltak, de akár ha bajban van a személy, bántalmazzák vagy egyszerűen segítségre szorul, alkalmazni kell a kézjelzést. Könnyen felismerhető mindenki számára, történjen a jelzés az utcán, az iskolában, a munkahelyen, akár interneten keresztül. Feltűnésmentes, de életeket menthet. Ha realizáljuk, hogy valaki ezt a jelet mutatja nekünk, azonnal ki kell találni, hogy mi a következő lépés, mi a megoldás, kit értesítsünk. Nem csak nők, férfiak is lehetnek áldozatok. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy elkerüljük a bajt, ami sokszor lehetetlen, de ki kell aknáznunk a lehetőségeket. Ez egy jó lépés afelé, hogy nyíltabban kommunikáljunk egymással, ha nem is szeretnék szavakban kifejezni magunkat.
Hogyan is működik?
Jelezz, hogy segíthessek! Meséljetek barátaitoknak, szüleiteknek erről a nemzetközi jelről; minél többen ismerik, annál hatékonyabb lehet az alkalmazása. Vigyázzunk egymásra és járjunk nyitott szemmel!
