[metaslider id="9331"]
halál

Halálbüntetés: pro vagy kontra?

A halálbüntetés kérdése évszázadok óta megosztja az embereket. Hazánkban és sok más európai országban tiltott szankció, azonban sok helyen a mai napig a joggyakorlat része. De milyen érvek is szólnak a halálbüntetés ellen és mellett, és hogy vált napjaink legvitatottabb jogi, etikai, teológiai és társadalmi kérdésévé?

Mindenekelőtt az eljárás fogalmát kell tisztáznunk: a halálbüntetés a legsúlyosabb büntetési forma, a bűnösnek talált személy életének kioltása, az élettől való megfosztása büntetőeljárás keretében. A halálbüntetés mellett, illetve ellen szóló érveket bizonyos szempontok mentén kell vizsgálni. 

Az első ilyen szempont a halálbüntetés elrettentő hatása

Ezen szankció képes hatékonyan visszatartani az elkövetőket a szándékuk megvalósításától, legfőképpen azért, mert a halálbüntetés végleges, nincs esély a menekülésre. Ezzel szemben az életfogytiglan esetében van esély a szabadulásra, akár fellebbezés-újra tárgyalás vagy kegyelem által. Mindazonáltal, ha valakit a legsúlyosabb következmény sem rettent el, akkor erre az enyhébb büntetések sem lesznek képesek, s vannak olyan elkövetők, akik cselekedetüket hirtelen felindulásból, erős izgalmi állapotban, stresszhelyzetben, illetve alkohol hatása alatt követik el, mivel nincsenek a tevékenységük következményeivel tisztában. A megfélemlítő erő csak azokra hat, akik amúgy sem követnének el emberöléseket, illetve akikre a kisebb büntetés is elrettentő hatással van, míg azok, akik a kisebb büntetésektől nem rettennek meg, a nagyobbtól sem fognak. A halállal való fenyegetés nem tudja továbbá elrettenteni az elmebetegeket, végül azokat sem, akik pont ennek révén kívánnak mártírrá válni.

A következő szempont az antihumanitás

A magyar Alkotmány csak az élettől való önkényes megfosztást tiltja, azonban az élettől való megfosztás nem tekinthető fogalmilag önkényesnek. Ahogy magának az alkotmánybírósági határozatnak a IV. része is kimondja: “E tilalom … nem zárja ki az élettől és az emberi méltóságtól történő nem önkényes megfosztás lehetőségét.”.  A halálbüntetés nem öröktől fogva embertelen, és az élethez való jog nem mindig és mindenhol veleszületett emberi jog, hanem csak azáltal válik azzá, hogy az állam ezt elismeri és védelemben részesíti. Ezen szempontból a halálbüntetés embertelen büntetés, mert sérti az élethez és emberi méltósághoz való jogot, mivel a gyakorlását és élvezetét nemcsak korlátozza, hanem véglegesen lehetetlenné teszi. A halálbüntetés önkényes és embertelen, alkalmazása az ember mivoltát kérdőjelezi meg, fogalmilag nem létezhet humánus kivégzés. Bármily gyors is maga a kivégzés, az mindenkor valamekkora fájdalommal jár, mely történhet akasztással, sortűzzel, villamosszék használatával, gázkamra és a méreginjekció alkalmazásával.

halál

További problémás terület az önvédelemhez való jog kérdése

Ha elismerjük az egyénnek az önvédelemhez való jogát, hogy az életét fenyegető támadást a támadó megölésével is elháríthassa, akkor el kell ismernünk a társadalom kollektív önvédelemhez való jogát is. A társadalomnak tehát nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy megvédje őket mások jogtalan támadásaival szemben. Ha pedig a támadást csak a támadó életének elvételével tudja megakadályozni, akkor köteles ezt is megtenni. 

Másik kardinális kérdés a Justizmord

Véleményem szerint a tévedés nem elkerülhetetlen velejárója a bírói ítélkezésnek, és ha mégis, akkor is a jelentéktelenebb ügyekre jellemző. A téves ítélet lehetősége bizonyos eljárási garanciák bevezetésével, illetve kiterjesztésével elkerülhető. Ilyen garancia lehet például, ha a halálbüntetést egy felállított bírói tanács összes tagjának egyetértésével lehetne kiszabni; esetleg több tanács egyhangú határozatára lenne szükség. A kihirdetés és a végrehajtás között rengeteg idő telik el, ami persze szükséges ahhoz, hogy a Justizmord kockázatát a minimálisra csökkentsék, illetve lehetőséget kell adni az elítélt számára arra, hogy minden szinten az ítélet megváltoztatását kérje, illetve kegyelmet kérjen. A halálbüntetés tévedés esetén jóvátehetetlen, visszafordíthatatlan. Habár a tévesen kiszabott szabadságvesztés-büntetés esetén sem lehet az időt visszafordítani és az el nem követett bűncselekmény miatt “leült” éveket meg nem történtté tenni, de ekkor legalább a tévedés észrevétele után lehetőség van az élet folytatására, míg a tévesen kiszabott halálbüntetés az életet véglegesen és visszavonhatatlanul megszünteti. Sokszor a Justizmord ki sem derül, mert már kivégzéssel lezárt ügyet felesleges elővenni; az ítélet következményeit megváltoztatni, a halottat poraiból feltámasztani már úgysem lehet, tehát a Justizmordot csak úgy lehet teljes bizonyossággal eltörölni, ha a halálbüntetést megszüntetjük. 

Fontos a halálbüntetés financiális szempontjait is megvizsgálni

Belátható, hogy a gyilkosok halálra ítélése és kivégzése olcsóbb, mint élethossziglani tartásuk. Ha egy gyilkost kivégeznek, akkor ezután több költség már nem merül fel, ha életfogytiglani szabadságvesztés esetében évtizedeken át etetni, őrizni, fűteni, világítani kell, tehát az elítélt életben tartása lényeges kiadást jelent az államnak. A szabadságvesztés azért gazdaságosabb, mert az elítélt munkaereje még kihasználható, másrészt egy olyan eljárás, amelyben akár halálbüntetést is ki lehet szabni, messze költségesebb, mint ahol ennek alkalmazására nem kerülhet sor. Az eljárás költsége drasztikusan megemelkedik az aprólékosabb, hosszadalmasabb bizonyítás, a fellebbezés, a sokkal sűrűben igénybe vett felülvizsgálati eljárás és kegyelmi eljárás, a kirendelt védő(k) költsége, a kötelező ellenőrző vizsgálatok okán. Az utólagos felmentések is sokkal gyakoribbak halálbüntetéses ügyekben, ebben az esetben viszont a többéves fogva tartás miatt rendkívül magas összegű kártérítési követelésekkel kell számolni. Tehát ezen érvek szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés nemcsak humánusabb, hanem egyszersmind olcsóbb is. 

halál

Lényeges elem az emberi jogok kérdése, illetve az állam büntetőhatalma terjedelmével kapcsolatos vonatkozások

Sokak szerint „az állam nem rendelkezik több joggal a magánszemély fölött, mint amennyiről az szándékosan lemondott”. Ez azonban nyilvánvalóan nincs így, hiszen akkor börtönbe se lehetne zárni a bűnelkövetőket, azok ugyanis a szabadsághoz való alapjogukról sem mondtak le önként. Elterjedt álláspont továbbá, hogy egy bűnöző kivégzése szintén emberölés, ezáltal erkölcsileg nincs igazságtétel. Nem lehet egyenlően elidegeníthetetlen joga mindenkinek: az áldozatnak több joga van az élethez, mint a gyilkosnak. Ebből következik, hogy ha nem ismernénk el a halálbüntetés intézményét, akkor a gyilkos élethez való jogát magasabbra értékelnénk, mint az áldozatét, hiszen az áldozat meghal, a gyilkos viszont életben marad. 

Továbbá a halálbüntetéssel vissza lehet élni

Erre a legszemléletesebb példa a diktátorok esete, ők ugyanis a halálbüntetést felhasználják a politikai tisztogatásokra, ellenfeleik likvidálására, melynek eszköze a koncepciós per. Mindebből az következik, hogy a politikai jellegű, állam elleni bűncselekményekre a halálbüntetést nem lenne szabad alkalmazni.

halál

Hogy ezek közül ki melyeket fogadja el és melyeket nem, illetve melyeket tartja fontosabbnak és melyek megvalósítását kívánatosabbnak, azt mindenkinek a saját értékei, preferenciái alapján maga kell, hogy eldöntse.

Források: 1, 2, 3

Képek forrása: kiemelt, 1,2, 3

EnglishGermanHungarian