A nyárról mindenkinek a homokos tengerpartok, a meleg és a napfényfürdő jut az eszébe: tehát a nyaralás. Na de mi a helyzet a téllel? Nehogy azt higgyük, hogy télen nem lehet kiszakadni a monoton hétköznapokból, és nem megengedett az, hogy elmenjen az ember „telelni”. Persze el lehet utazni különböző szállodákba wellness hétvégére, azonban egy aktívabb kikapcsolódást is választhatunk, a téli sportok szerelmesei pedig már tudják erre a választ: menjünk síelni!
Az elkövetkezendő sorokban a síelés történetét szeretném nektek bemutatni, illetve írnék pár helyet, ahová érdemes lehet elmenni és megmozgatni alsó végtagjainkat. Ha kíváncsi vagy, honnan ered ennek a közkedvelt sportnak az eredete, akkor mindenképpen olvass tovább!
A síelést már Krisztus előtt is űzték
Elég nehéz lehet elképzelni, hogy már időszámításunk előtt is gyakorolhatták ezt a sportot, pedig a kutatások erre vezetnek: a mocsarakban talált első sílécek kora kb. 2000-4000 évre vezethetőek vissza, illetőleg a finn nyelvből származó „suski” szó (ami természetesen síelést jelent) is 4000-4500 éves lehet, amelyből tehát bátran következtethetünk arra, hogy már abban az időben is síeltek az emberek.
Fontos még megemlíteni a szikla- és barlangrajzokat, amiket szerintem sokan az ősemberektől származtatnak. A legősibb ilyen rajzot 1929-ben a norvég Rödöy szigetén találtak, ahol egy síző ember látható. Azonban ezenkívül még számos helyen bukkantak ilyen rajzokra (pl. a Fehér-tengernél), amelyeknek a kora egészen a kőkorszakig nyúlik vissza.
Az elengedhetetlen eszköz, a síléc eredete
Ha az egész világot nézzük, akkor a síléc Észak-Európából, Észak-Afrikából, illetve Észak-Amerikából származik, azonban ha csak Európán belül vizsgálódunk, akkor szerintem senkinek nem okozok azzal meglepetést, hogy az első sílécek „szülőanyja” Skandinávia, Lappföld és Finnország.
A korai időkben az emberek – ahogyan azt a történelemkönyvek is megtanítják nekünk – vadászó életmódot folytattak. Télen azonban nehezebb volt a dolguk, hiszen az állatok könnyedén mozogtak a hóban, ők azonban nem, és nehezítette azt, hogy utolérjék és elfogják őket. Éppen ezért gondolkoztak a megoldáson, amikor is rájöttek arra, hogy ha megnövelik a cipőtalpuk területét, könnyedebben mozoghatnak a hóban. Ezt később továbbfejlesztették arra, hogy nádat kötött rá, az alját pedig például nyersbőrrel fedték be, így már nem csak sétálni, de csúszni is tudtak.
Természetesen ez időben is változott a „technika”, így két síléc fajta is elnyerhette az „uralkodói címet”: az egyik egy rövidebb, nyersbőrrel fedett sí, ami inkább a mai napokban cipőre hasonlítana semmint lécre, a másik meg egy – akkoriban csúszósínek nevezett – felfelé kunkorodó orrú léc, amelynek a hossza elérte akár az 5 m-t is!
Na de mi a helyzet az újkorral és napjainkban?
Körülbelül az 1800-as évek közepén jelent meg az első síkönyv egy norvég író jóvoltából, amely után a sport tarolt egész Norvégiában, azonban a délebbre eső területeken is hódított. Az első síiskolát is természetesen ebben az országban hozták létre Kristiniasandi Korcsolya és Síklub néven. 1892-ben az Oslo melletti Holmenkollenen rendezték meg az első síversenyt, amely azóta is töretlen: mai napig rendeznek ott megmérettetéseket.
Ha délebbre evezünk, akkor az első síelő Szlovéniában szelte a hegyeket, majd szépen sorban követte őket a többi ország is: Ausztria, Németország, Svájc. Az első közép-európai, aki norvég lécet kapott, Paulcke volt, aki a Berni hegyvidék területein síelve próbálta bizonyítani a szkeptikusoknak, hogy bizony az északi léc ezen a területen is megállja a helyét.
A 20. században óriási teret hódított meg magának ez a sportág, rengetegen szerették és űzték is. Különböző konferenciákat tartottak, ahol bemutatták a legújabb technikákat, amelyeket belevittek a síelésbe. Természetesen a léc is szépen fejlődött, manapság már nem használnak 5 méter hosszúságúakat.
Az elkövetkezendő sorokban néhány országot vagy konkrét helyet szeretnék mutatni, ahol gyönyörű helyen síelhetünk, és szerintem elég populárisnak számítanak, nem csak a sport űzése végett!
Mátraszentistván- Magyarország
Természetesen kicsiny kis országunkkal szerettem volna kezdeni a sort, ahol ugyan nem adódnak olyan nagy lehetőségek, de aki még nem próbálta a síelést, annak a magyarországi helyek tökéletesek lesznek: egyrészt az oktatás magyar nyelven folyik, így könnyen meg tudod érteni mit és hogyan kell csinálnod, másrészt a pályák nem meredekek és nem hosszúak, így megfelelő lesz a kezdő emberek számára. A mátraszentistváni sípark 676-821 m magasságban várja az érdeklődőket. Jelen pillanatban 800 m hosszúságú pálya és 4 sílift van üzemben. Mátraszentistván Budapesttől kb. 1,5 órára található!
Obertauern- Ausztria
Ha közeli helyet keresel a síeléshez, akkor az osztrákok lesznek a Te embereid! Gyönyörű hely, magas hegyek, sok hó. A címben említett hely egy nagyon elterjedt síparadicsom, ahol 1630-2313 m magasságban élvezheted a síelés örömeit. Jelen pillanatban 85 km hosszúsága pálya és 23 lift üzemel, Budapesttől pedig kb. 5 óra hossza utazásra található, azonban aki szereti ezt a sportágat, annak ez a távolság meg se kottyan!
Chopok- Jasná- Szlovákia
Ismét egy szomszédos ország síközpontját hoztam el nektek, amely ráadásul Szlovákia legnagyobb összefüggő pályarendszere. Az Alacsony-Tátrában fekvő paradicsom 943-2004 m között várja a síelni vágyókat 37,5 km hosszúságban és 12 lift üzemeltetésével. A Chopok Budapesttől kevesebb, mint 4 óra hosszára található, így még az utazás mértéke se túl nagy!
Bovec-Kanin-Szlovénia
Manapság Szlovénia is közkedvelt hely lett a síelni vágyóknak, az előrejelzéseket figyelve pedig természetes hóban se fog hiányt szenvedni ez a térség. A Bovec-Kanin síközpont 1103-2292 m magasságban, 18,5 km hosszúságban várja a téli sportok szerelmeseit. A hely Budapesttől durván 6 óra utazásra található.
Remélem tetszett a cikk és tudtam érdekességekkel szolgálni! Te hova mennél el szívesen síelni?
Képek forrása: kiemelt kép, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
Sziasztok! Kondora Petra vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója. Már egészen kiskorom óta nagyon szerettem, és szeretek olvasni, az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Az írás terén eddig komolyabb közegben sose próbáltam ki magam, mindig csak a fiókom olvasta a papírra vetett gondolataimat. Az, hogy bekerültem a Media Iurisba nem csak annyit adott nekem, hogy belevethetem magam az újságírás kalandjaiba, hanem azt is, hogy egy ilyen összetartó, csoda csapathoz tartozhatok.
