Egyetemi tanulmányaink megkezdése mindannyiunk számára nagy lépést jelentett az életünkben, más emberek, más oktatási rendszer, más időbeosztás, egyszerűen más életforma várt ránk a gimnáziumi éveink után. Úgy érzem, én könnyen rá tudtam hangolódni az egyetemi életre, időbe telt ugyan, de a körülményeknek köszönhetően pár hónap alatt teljesen más ember lett belőlem. A jelenlegi helyzetet látva eltűnődtem, vajon a mostani elsőéveseknek mennyire sikerült felvenniük a ritmust? Nekik minden fontos esemény kimaradt az életükből, ami igazán meghatározó lehetett volna a tanulmányaik alatt, kezdve a gólyatáborral, ami talán a legfontosabb rendezvény egy egyetemista számára. De itt már nem csak a programokról van szó, ugyanis más szokványos dolgot is hanyagolniuk kell, így pedig nem a legkönnyebb elkezdeni a szemesztert. Nem ülhetnek be úgy egy előadásra, hogy nincs rajtuk maszk, nem vehetnek részt évközi rendezvényeken, amelyeket anno mi imádtunk gólyaként, és még kitudja milyen lesz az első vizsgaidőszakuk ebben a szemeszterben. Kíváncsi voltam nagyon, hogy mit is élhet meg egy gólya, ezért felkerestem egy kedves elsőéves ismerősömet, Fannit, aki pontosan leírta az érzéseit, illetve a tapasztalatait.
Az elsőévesek első nagy rendezvénye a gólyatábor, amely idén sajnos elmaradt a vírus miatt. Tervezted, hogy elmész a táborba?
Filó Fanni: Sajnos nekem az időpont nem volt megfelelő, pedig nagyon szerettem volna elmenni, de így, hogy elmaradt, legalább nem érzem azt, hogy kimaradtam valamiből. Az első napon a gólyatréning, ha nem is teljesen, de valamilyen szinten helyettesítette a tábort, hisz ennek köszönhetően jó pár embert megtudtunk ismerni, és olyan kapcsolatokat alakítottunk ki, amik mindannyiunknak nagyon fontosak.
A szemeszter elején nektek elsőéveseknek volt lehetőségetek megismerkedni a suli falain kívül? Ezalatt a két hónap alatt azért sikerült barátságokat kialakítani?
Filó Fanni: Igen, szerencsére voltak közös délutáni kávézások és esti programok, amik közelebb hoztak minket egymáshoz, és segítettek abban, hogy jobban megismerhessük egymást. Azt hiszem az egész évfolyam nevében beszélhetek, mikor azt mondom, hogy sikerült hosszú távú barátságokat kialakítani, amik akár életre szólóak is lehetnek.
Mennyire volt nehéz vírus idején ráhangolódni az egyetemi életre?
Filó Fanni: Őszintén szólva eleinte egyáltalán nem éreztem, hogy egyetemista vagyok, olyan semmilyen volt az egész. Amikor először beléptem a suliba, mindenkin maszk volt, senkit nem ismertem. Nem volt gólyatábor, ami azért éreztette volna, hogy igen, én most új életet kezdek egyetemistaként. Azok a dolgok, amik megadták volna az egyetemista lét feelingjét, a különböző társasági összejövetelek, mind elmaradtak. Így nagyon nehéz volt ráhangolódni az egyetemi életre.
Egy posztban olvastam, hogy az online oktatás alatt a gólyák bejárhatnak néhány órára személyesen is, te kihasználod ezt a lehetőséget?
Filó Fanni: Igen, szerencsére az órák többségére bemehetünk, ami hatalmas könnyebbséget jelent számomra, így, ha tehetem, mindenképpen bejárok az órákra ameddig csak lehet.
Első félévben sok eseményen vehettetek volna részt, mint például a gólyatábor, gólyabál, kvízestek, tanszékek éjszakája. Melyik az a program, amelyet a legjobban sajnálsz, hogy elmaradt?
Filó Fanni: Amit a legjobban sajnálok, az talán a gólyabál. A gimnáziumi éveim egy bállal, a szalagavatóval értek véget, az egyetemi éveim kezdetét pedig egy másik szimbolizálhatta volna, a gólyabál, aminek az elmaradása számomra elég nagy űrt hagyott.
Mik voltak a pontos elképzeléseid az egyetemi életről, s ezek közül mi az, ami meg is valósult?
Filó Fanni: Azt hiszem az első az lett volna, hogy ha nem is teljesen, de kirepülök a jól megszokott családi fészekből, és önállóbb életet élek, nos ez a vírus miatt nem igazán valósulhatott meg sajnos. A másik viszont, hogy az egyetemi éveim alatt megtaláljam a saját utamat, és megbizonyosodjak arról, hogy számomra a jogi pálya a megfelelő. Ezt igazság szerint eleinte nem éreztem, azonban ahogy teltek a hetek, rádöbbentem, hogy nekem itt a helyem, és nekem is az ÁJK család tagjának kell lennem, ezért mindent meg fogok tenni, hogy ez így is maradjon.
Mekkora kihívást jelent számodra a tanagyagot online elsajátítani?
Filó Fanni: A tanagyag online elsajátítása eddig nem okozott nagy problémát, köszönhetően a segítőkész felsőbb éves ismerőseimnek, akik bármikor segítettek, amikor szükségem volt rá, és annak, hogy az óráim többségére bemehetek. Bízom benne, hogy a többi elsőéves hallgatótársammal együtt sikeresen vesszük majd az akadályt az online időszakban is, és könnyedén túlleszünk majd ezen a nehéz időszakon.
Ezutón is köszönöm Fanninak, hogy válaszolt a kérdéseimre, sok sikert kívánok a közelgő megmérettetésekhez!
Sziasztok! Ludas Blanka vagyok, a pécsi jogi kar hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Már a kezdetek óta tagja vagyok ennek a közösségnek és akik nyomon követik a munkásságomat, tudhatják, hogy leginkább az egyetemi életről szoktam írni. Ugyan tudományos cikkeket is szoktam publikálni, illetve interjúkat készíteni oktatóinkkal és hallgató társainkkal, mégis fontosnak tartom, hogy a közéleti cikkekre is hangsúlyt fektessünk. Tőlem gyakran olvashattok majd olyan írásokat is, amelyek nem csak a kari életről szólnak, hanem akár Pécs városáról, vagy csak szimplán egy olyan témáról, ami minden korosztályt érint. Ezeken kívül a pszichológia, a kultúra és az irodalom világába szeretnélek titeket “elrepíteni”, hogy egy kis színt vigyek a szürke hétköznapokba.
