[metaslider id="9331"]

„Folyton csak azt a telefont nyomkodod!” – Az elektronikus eszközök megítélése és annak változása az elmúlt időszakban

„Folyton csak azt a telefont nyomkodod!” – talán ismerősen csenghet ez a mondat, vagy ennek valamilyen vállfaja a korosztályunk bármely tagjának a szüleitől, nagyszüleitől, tanáraitól vagy más, többnyire felnőtt embertől. A média is felkapta ezt a jelenséget: számos mémet láthatunk arról, hogy a szülők, persze kis túlzással, de néha hajlamosak szinte minden problémánkért a telefonozást hibáztatni. Egy-egy kósza pillanatban azonban őket is rajtakaphatjuk azon, hogy elvarázsolja őket egy játék vagy hogy belefeledkeznek a hírfolyam pörgetésébe.

Bár a mobiltelefon története nem nyúlik hosszabbra néhány évtizednél, ez idő alatt nagyon sokat változott, fejlődött és rendkívül széles körben elterjedt ez az eszköz. Kezdetben nagy volt és tényleg csak telefonálásra lehetett használni, aztán megjelentek az egyre kisebb, még mindig nyomógombos, de már több funkcióval rendelkező mobilok – ebből a korszakból ismerünk például sok játékot, amelyek nem voltak kifejezetten bonyolultak, azonban jól el lehetett velük ütni az időt. Később pedig már megjelentek az érintőképernyős telefonok is – ezekre tekinthetünk gyakorlatilag kis számítógépekként is, amelyeknek csak az egyik funkciója az, hogy telefonálhatunk is velük. A közösségi média oldalak térnyerése, és ezek telefonos applikációként való elérhetősége, a kamerák egyre élesebb felbontása, illetve még számos egyéb hasznos és/vagy szórakoztató szolgáltatás is közrejátszott abban, hogy a mobil a mindennapi életünk részévé vált, és sokat, néha már túl sokat is használjuk a hétköznapokban. Valóban könnyű túlzásokba esni, és a fontos tevékenységeinket háttérbe szorítva egy-egy kevéssé hasznos játék vagy social media platform rabjává válni. Ezt látva természetesen jogosak lehetnek azok a felszólítások a környezetünkből, amelyek a telefon félretételére utasítanak.

Aztán jött a járvány…

A koronavírus érkezése nagy hatást gyakorolt a telefonhasználati szokásainkra, illetve úgy általában az összes elektronikus eszközzel kapcsolatos szokásunkra is. A tanulók közül tavasszal gyakorlatilag mindenki, de a dolgozók közül is nagyon sokan újonnan szembesültek a távoktatás, távmunka világával, és ezek mind valamely elektronikus eszközön keresztül zajlottak. Így a szórakozás és a barátokkal való kapcsolattartás mellett ezek egyik elsődleges funkciójává vált a lakosság körében a munka és a tanulás elősegítése is az elmúlt hónapokban, ami miatt sokan elkezdték elismerni a hasznosságukat, azt, hogy nem csak rossz oldaluk van. 

Fontos azonban megemlíteni, hogy számos dolgot intéztünk már a vírus előtt is elektronikusan, hivatalos leveleket, banki ügyeket és még sok mást, így nem mondhatjuk, hogy egy csapásra történt meg ez a folyamat, de tény, hogy a koronavírus miatt a személyes kontaktok korlátozása számos területen kikényszerítette azt, hogy minél több dolgot lehessen otthonunk kényelméből interneten, telefonon elintézni. Bár ezeknek az ügyintézési módoknak is vegyes a megítélése, sokan nem bíznak abban, hogy ez működhet. Amiben biztosak lehetünk, az az, hogy elindult egy digitalizálódási folyamat, ami valószínűleg, ha a koronavírus alább is fog hagyni, nem fog megállni. Tény, hogy ennek a rutinszerű működéséhez többévnyi tapasztalat és képzett szakemberek szükségesek, és ahogy a korábbi módszereknek, úgy ennek is megvannak a hátrányai és veszélyei.

Mindent a szemnek…

A telefonok, tabletek és a számítógépek használatának a legjobban tetten érhető egészségkárosító hatása az, hogy rontják a szemet. Persze ez nem jelentkezik azonnal, gyakran több év is eltelik, mire ténylegesen kimutatható egy negyed, vagy fél dioptriányi romlás, ugyanakkor vannak előzetes jelek, mint például a fejfájás a sok olvasás után, illetve egyéb tünetek, például a szem kivörösödése vagy szárazsága.

Bár ezért nem kizárólag ezek az eszközök vonhatók felelősségre, hanem maga a hosszú, tartós közelre nézés idézi elő, így nem újonnan jelentkezik ez, azonban az, hogy ennyi mindent intézünk online, csak még tovább megnehezíti az amúgy is jelen lévő problémát. Elsősorban azzal segíthetünk rajta, hogy ha nem fókuszálunk órákig ugyanarra a helyre, hanem bizonyos időközönként „kitekintünk” – kinézünk az ablakon, vagy a szobában körülnézünk – bár ezeket talán egy online szóbeli vizsgán érdemes kerülni az esetleges félreértések elkerülése végett.

Otthonról…

A koronavírus miatti távoktatással és sok esetben távmunkával gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra csöppentünk egy teljesen új helyzetbe, amelynek a megszokása kinek könnyebben ment, kinek nehezebben. Sokaknak keserítheti meg a mindennapjait az időbeosztás eltolódása: van, aki a folyamatos otthonlét során könnyen belecsúszik abba, hogy egész napját a tanulással, munkával tölti, míg van, akit kifejezetten hátrányosan érint hatékonyság szempontjából a munkahelyi vagy iskolai környezet hiánya. 

Akárhogy is, de a jelenlegi helyzetben is fontos az, hogy néha kiszakadjunk a mókuskerékből, és mivel „összefolynak a terek”; kifejezetten nagy kihívást jelent, hogy ideálisan el tudjuk választani a kötelezettségek teljesítését a pihenéstől. Természetesen a korlátozások miatt ez sem egyszerű egyáltalán, hiszen nem mehetünk olyan helyre, ahol sok ember összegyűlhet; így a klasszikus szórakozási, kikapcsolódási formáink többségéről sajnos le kell mondanunk egyelőre, azonban egy kis egészségügyi sétára a friss levegőn, zsúfoltságtól mentesen, a távolságot tartva van lehetőségünk, amit érdemes ki is használni. Különösen felértékelődhet egy ilyen időszakban a kertje, udvara annak, akinek van – máskor a mindennapok rohanásában talán keveset foglalkozunk vele a kötelező karbantartási munkálatokon kívül, ilyenkor viszont érdemes ezt is kiélvezni, és kiülni pihenni vagy akár munka, tanulás közben is, ha olyan az idő. Emellett a négy fal között is feltalálhatjuk magunkat: főzhetünk, nézhetünk egy filmet vagy akár csak beszélgethetünk a családunkkal, telefonon a barátainkkal, távollévő szeretteinkkel is.

EnglishGermanHungarian