„A valódi szerelem nem múlik el soha: ha egyszer a szívben megfogalmazódott, örökké virít, s teremjen bár rózsát, vagy tövist, de azért oly fa az, melynek gyökerét meg nem őrli idő, szenvedés, oly boldogság, mely sírunkig elkísér, s oly gyötrelem, mely még a föld alatt sem éri végét.”
-Toldy István
Biztos mindenkinek ismerősen hat az az érzés, amikor egy olyan filmet nézne meg legszívesebben, ami nem csak szórakoztatja, de egyenesen elgondolkodtatja, valamint segít egy másik nézőpontból tekinteni az élet dolgaira, és ami hatással van az emberekre. A cikkben egy ehhez hasonló érzelmeket kiváltó filmről szeretnék egy ajánlót készíteni.
A minap szörföltem a sokunk által mélyen kedvelt Netflix oldalán, azon belül is a románcok kategóriában, hátha rátalálok egy újabb gyöngyszemre. A szemem cikázott a sok borítókép között, majd meg is találtam a nekem való filmet, ami szuper választásnak bizonyult egy csendes nyári estére. A képen a következő állt: „Az utolsó szerelmes levél.”
A 2021-ben megjelent kanadai 110 perces romantikus dráma A mielőtt megismertelek írójának, Jojo Moyes regénye alapján készült. A filmet Augustine Frizzell rendezte, akinek a neve a korombelieknek ismerős lehet, hisz dolgozott a 2019-ben debütált Eufória sorozaton is, amiben a főszerepet Zendaya Maree Stoermer Coleman játssza.
Amikor még csak éppen sikerült elhelyezkednünk a képernyő előtt, egy hatalmas időutazás kezdődik. Hölgyeim és uraim öveket becsatolni, visszaröppenünk a ‘60-as évek világába. Belecsöppenünk a Csillagainkban a hiba sztárja, Shailene Woodley (Jennifer) és férje, Joe Alwyn (Laurence) mindennapjaiba. Jennifer káprázatos öltözetével és békés kisugárzásával nem csak kellemes, de nagyon titokzatos atmoszférát teremt. A jelenet a film elején, ami több kérdést is felvet, nem más, minthogy a nő látszólag nem emlékszik még a saját férjének a nevére sem: az emlékezetét egy súlyos balesetnek köszönhetően elvesztette. A film másik szálán, ami napjainkban játszódik, Felicity Jones (Ellie), újságírónő életébe nyerhetünk némi betekintést, ami természetesen korántsem problémamentes, viszont ezt rendkívül jól egyensúlyba hozza szeretnivaló személyisége és bohókás viselkedése. Az a gondolat fogalmazódik meg a nézőben, hogy ez a két szál hogyan is fog találkozni, illetve, találkoznak-e egyáltalán?
A film egyfajta összehasonlítása a mai, illetve a több, mint 50 évvel ezelőtti szokásoknak a szerelem és a kapcsolatok terén. Amíg az újságírónő közkedvelt és eredményes cikkein dolgozik, szerelmesleveleket talál az irattárban, majd annyira megragadják az azokban leírtak, hogy elhatározza, meg kell találnia a többit is, amit az egyik ott dolgozó férfival fog véghezvinni; a szerepét Nabhaan Rizwan játssza. Mindeközben a film túloldalán egy kettős élet látszik kialakulni, hisz filmünk főszereplőnője, Jennifer megtalálja a számára igazi férfit Anthony O’Hare személyében, akinek karakterét Callum Turner testesíti meg. A nő ráeszmélt arra, hogy bár tehetősek, férje sikeres, a házasságuk már régen megtörött. Ekkor kezdődik a levélcsata szerelmével, ami hosszú-hosszú ideig tart. A szabatosan megfogalmazott levelek, melyekben a szerelmespár legmélyebb érzelmei látszanak kibontakozni egymás iránt, irdatlan gyorsasággal érkeznek be a postaládákba, egyre komolyabb kapcsolatot kialakítva kettejük között. A levelek alján egyszer J., máskor B. betű van feltüntetve. Mi történik ekkor a 21. században? Kiderítik kik a levelek szerzői? Kapcsolatba tudnak velük lépni ennyi év elteltével?
Betekintést nyerhetünk Jennifer baleset előtti életébe, ami lángolt a szerelemtől és azzal telt, hogy a férfival minden lehető pillanatot együtt töltsön valamely eldugott találkozóhelyen. A nő emlékezete visszatér, a történet tovább bonyolódik és megértjük balesetének okait és következményeit. Fény derül arra, hogy Laurence, akit hideg természete ellenére védtelennek hittünk és sajnáltuk amiatt, hogy csúnyán megbántották, koránt sem ártatlan. Fordulatok, szívet szorongató jelenetek mozgatják a filmet. Remekül demonstrálja milyen az amikor két ember között óriási szerelem dúl, de az élet elsodorja őket egymástól, majd amikor döntéseket hoznak, tragikus események keresztezik újra és újra az egymáshoz vezető útjukat. Látszólag ledönthetetlen falak veszik őket körbe, idősödnek, de vajon együtt fognak megöregedni?
Az újságíró hölgy közben érzelmeket kezd táplálni társa iránt, akivel bőszen keresgetik a leveleket a ‘60-as évekből. Kutatásból állnak mindennapjaik, ezáltal ők is közelebb kerülnek egymáshoz. Kérdés az, hogy vajon Ellie-nek sikerül-e rájönnie arra, hogy vajon az elérhetetlennek tűnő kapcsolat beteljesült, vagy megmaradt a tökéletesnek tűnő, férj által titkokkal őrzött házasság árnyékában?
Két szerelmespár, egyetlen történet, ami rengeteg érzelmet és tanulságot foglal magába. Maga a gondolat is furcsa számunkra, kik az internet világába születtek, hogy levelek segítségével kell kommunikálnunk, ami sokkal időigényesebb, mintha „ráírnánk” valakire. A film bemutatja, hogy olykor az elérhetetlen is lehet elérhető, valamint a kitartás és a bátorság ahhoz, hogy boldogan éljünk elengedhetetlen.
Remélem célba ér a filmajánlóm és sikerült meghoznom a kedvet egy kis filmnézéshez!
