[metaslider id="9331"]
év

„Ezek lesznek életed legszebb évei!”- egy ismerősen csengő mondat

„Ezek lesznek életed legszebb évei!” Minden leendő egyetemistának ismerős ez a mondat, nem igaz? Joggal vetődik fel tehát a kérdés, hogy mégis hol valósulhatnak meg ezek a bíztató szavak. Hiszen mindenkinek van egy helye, egy előre kijelölt útja, ahol élmények és barátok várnak rá. Nehéz az ismeretlenbe ugrani és mások beszámolója alapján dönteni, de bárhogy lesz, jó lesz. Hisz’ abban az ismerős gondolatban nincs helyhatározó, nincsenek kikötések. Az egyetem jó lesz, ezek az évek meghatározóak és élvezni fogod bárhol és bárhogy. Ez ennyi. 

De most azokhoz szólnék néhány szót – mint elsőéves hallgató – akik életük egyik legjobb döntését hozták meg akkor, amikor azt mondták: ha jog, akkor Pécs. 

Az itt töltött első évemről bármikor és bárkinek szívesen mesélek, hiszen pozitívumból nincs hiány. Most is ezt fogom tenni, hátha nem lesz annyira zsákbamacska, mire is számíthattok majd itt nálunk, ha az a bizonyos nagy boríték megérkezik hozzátok a hőn áhított SMS után. 

A bulikból sosem elég

Aki látott már olyan filmet, amiben egyetemisták vannak, biztosan magáról a hallgatói létről is úgy vélekedett, mint egy nagyon bulis és bódult állapotú életforma. Nos, ezen év során rájöttem arra, hogy azért ezek a jelenetek nem mindig alaptalanok és a sztereotípiák is fedik itt-ott a valóságot. Személy szerint én az első félévben nem buliztam túl sokat, de a második félévben még az azelőttit is sikerült bepótolni. Eleinte nagyon féltem, hogy a tanulás rovására mehetnek a hosszú éjszakák, viszont egy idő után rájöttem, hogy nem kell mellőzni egyiket sem, nem zárja ki egyik a másikat és megférnek egymás mellett. Így a második félévben fedeztem fel igazán Pécs városának szórakozóhelyeit és azt kell, mondjam, pezseg az élettől és tőlünk, egyetemistáktól. Rájöttem, hogy bár sosem árt elég óvatosnak lenni, ez egy igazi egyetemváros, ahol leginkább mi mozgunk az éjszakában és nagyon nehéz olyan helyet találni, ahol az ember nem érzi otthon magát. Kedvencem a kollégium miatt a JMO (Jobb Mint Otthon) nevű hely lett, ahol rengeteg új barátot szereztem és ahol legalább ugyanennyi sörpong meccset nyertem meg, illetve vesztettem el. A többiekkel megtanultuk, hogy a máj egy egészen edzhető dolog, az alvás pedig azokra az időkre való, amikor nem lesz jobb dolgunk. Sokszor voltam fáradt, de nem csinálnám másképp. Az egyensúly megtalálása nem volt egyszerű, de egy ötös római jog szigorlat után azt kell mondjam, nem is volt lehetetlen.

év

Unatkozni? Itt? Pécsen?

Elrepült az első tanév és mégis, még mindig azt tervezgetjük, szeptemberben miket kell még megnéznünk ebben az óriási városban. Hiába szorítottunk annyi időt amennyit csak lehetett arra, hogy mindent kipróbáljunk és megnézzünk, a feléig sem értünk el. Pedig voltunk a hegyekben túrázni, végigjártuk az adventi vásárt egy-egy pohár forralt borral a kezünkben szinte minden nap, minél több nevezetességnél ettünk fagyit és néhány „jobb” helyen ittunk és ettünk valamit, de még mindig akadnak ismeretlen ízek, terek, szobrok, borok, fagyik és lehetséges helyek egy-egy összejövetelre vagy akár egy romantikus vacsorához. Rengeteg a város adta lehetőség a kikapcsolódásra és a rendezvény, így nem programot találni nehéz, hanem azokra elég időt. 

De ha a városban már láttunk mindent…

Idén ráébredtem arra, hogy egy iskola mennyi jó programot képes nyújtani a hallgatóknak. Sosem hittem volna, hogy ennyi rendezvényen fogok majd részt venni már rögtön az első évben, hiszen ha meghallottam, hogy egyetem, mint maga az épület, sok unalmas óra, komoly és mosolytól mentes, szigorú tanár és kizárólag a tanulás jutott eszembe. Viszont ha valaki Pécsre jön tanulni az nagyon hamar rájön, hogy ez azért korántsem igaz. Már az első héten kocsmatúrával kezdtünk, amit követett a gólyabál, persze mindeközben ott volt a szemeszternyitó buli is, majd ezeket követték a borkóstolók, a Jogásznap, a kvízest és még több buli bármilyen okból. Nem hagyhatom ki a felsorolásból az érdekesebbnél érdekesebb kerekasztal beszélgetéseket és tudományos diákköröket, ahol többek között még arról is szó esett, hogyan maximalizálták hasonlóképpen az árakat az ókori Rómában. Én igyekeztem a lehető legtöbb eseményen részt venni, de azért az idő nekem sem kedvezett mindig, így kettőből csak egy szabadegyetemen tudtam ott lenni, börtönlátogatáson pedig egyáltalán nem voltam. De a beszámolókat és tapasztalatokat ismerve, jövőre előtérbe kerülnek ezek a programok is nálam. Tehát bármennyire is igyekeztem, egy év nem elég arra, hogy mindent kipróbáljon az ember, de én annál izgatottabban várom a következőt, többek között emiatt is.

év

Sok program, de legalább ugyanannyi tanulás

Remélem senkinek sem kérdés ezután, mennyire sokszínű és izgalmas tanévet hagyok most magam után, viszont amikor valamiről le kellett mondani, annak bizony nyomós oka volt, mégpedig a tanulás. Biztosan mindenki találkozott már nagyra nyílt szemekkel, amikor elmondta, hogy jogot szeretne tanulni. Általában ilyenkor az emberek mindig látatlanban is felkészítenek arra, hogy akkor az élet semmi másról nem fog szólni, mint a tanulásról, nem lesz magánéletünk és persze meg fogunk bukni a római jog vizsgán, hiszen azon mindenki megbukik és lehetetlen megtanulni rendesen. Ezekkel a „bíztatásokkal” indultam neki én is a tanévnek, de nagyon hamar rá kellett jöjjek, hogy ezek a dolgok igazak lehetnek azokra, akiket ez nem érdekel, vagy akik ezt az irányt nem kedvelik. Saját magamon tapasztalva azt a következtetést vontam le, hogy persze, vannak tárgyak, amiket csak túl kell élni valahogy, viszont a fontosabbak egyáltalán nem teljesíthetetlenek és nem is feltétlenül kell megszakadni a tanulásban akkor, ha az ember okosan tanul, odafigyel és érdekli. Fontos a következetesség és az előrelátás is, ezt a saját bőrömön tapasztaltam meg, viszont egy-két kisebb pofon vagy ébren töltött éjszaka után rá lehet ébredni arra, hogyan kellene másképp, hogyan kell jól csinálni. Úgy érzem, így az első év után bátrabban indulok majd neki a másodiknak, hiszen kitapasztaltam, mik azok a módszerek, amik nekem használnak, megláttam, milyen hibákat követtem el és tudom, hogyan kellene ennél jobban csinálni, vagy mit kellene a szokásaimból megtartani. Az órára járás és folyamatos tanulás kisebb adagokban esetemben célravezető. A római jog pedig nem az ördögtől való, nekem például az tetszett a legjobban mind közül és csupán az anyag mennyisége okozott némi nehézséget. Persze ez nem emberfeletti képességeimnek köszönhető, egyszerűen jók a tanárok, hasznosak az órák, így a lehető legtöbb segítséget megkapva pedig nem nehéz jól teljesíteni, ha mi is akarjuk. 

Ami nehézséget okozott…

Persze nincs olyan hely, ahol minden csak jó és csak szép, itt is vannak és lesznek olyan emberek, akikkel nem szimpatizálunk, olyan tanárok, akiknek a stílusa egyszerűen összeférhetetlen a mi felfogóképességünkkel, lesznek olyan tárgyak, amik miatt sírni tudnánk, ha tanulni kell rá és vizsgázni belőle. Nincs olyan, hogy mindig mindenki mindent szeret és senki sem ellenszenves neki, viszont nem mindegy ezeknek a mértéke. Nekem is volt rossz vizsgaélményem, kellemetlen beszélgetés valaki mással vagy kevésbé érdekes előadás, viszont azt kell mondjam, hogy örülök, mivel nem ez volt a jellemző. Hiszen amint mondtam is, mindenhol vannak ilyen negatívabb tényezők, de korántsem mindegy, hogy mennyi. Sajnos volt gimnáziumi osztálytársaktól sokszor hallom, máshol mennyire nem találják a helyüket, hány napra tekintenek vissza rossz napként és ilyenkor örülök, hogy velem idén nem ez volt a helyzet. Számomra igaz az, hogy utazás okozta a legnagyobb problémát, hiszen sok időt és energiát vett el, sokszor macerás volt, viszont meg lehetett szokni. Emellett nem hagyhatom ki, hogy az első igazi megmérettetések és kihívások mekkora stresszt és félelmet okoztak mindenkinek, viszont úgy láttam, hogy aki akarta, az képes volt ezeket teljesíteni és egy idő után már nem is voltak olyan ijesztőek a több száz oldalas könyvek és azok megtanulása vagy a több oldalas zh-k megírása másfél óra alatt. Nem mondom, ezeknél az óriási szabadság sem segített vagy az, hogy nekünk kell teljes mértékben beosztani (jól) az időnket, viszont ha nem is az első félévben, de a másodikban már ezzel sem volt annyi probléma. Magyarázhatom ezt azzal, hogy bár lehetetlennek tűnt ez még a gimiből, de nem kihívás száz oldalt három-négy nap alatt elsajátítani. 

De ha összességében nézzük…

Ha visszatekintek az első évemre itt a pécsi jogi karon azt tudom elmondani, hogy sok új barátot szereztem, rengeteg, többnyire hasznos és gyakorlatias tudással gazdagodtam, megtanultam küzdeni és nem feladni semmit sem. Rengeteg színes rendezvényen részt vettem, amiket azzal a szóval tudnék a legjobban leírni, hogy színvonalasak. Az emberek mindig segítettek és kedvesen fordultak hozzám, a tanárok profik és elképesztően okosak, én pedig valahol elkezdtem felnőni a feladatokhoz, amik itt vártak engem. Ez nem volt akaratlagos, ez csak úgy megtörtént anélkül, hogy észrevettem volna közben. Boldog voltam egész évben anélkül, hogy erre törekednem kellett volna. Nagy dolog számomra, hogy itt lehetek és lehettem és úgy érzem, nem is választhattam volna jobban és ebben az a szép, hogy másokon, a társaimon is ezt látom. Valahogy mindenki megtalálta a helyét, aki itt szeretett volna lenni, az ide is tartozik.

év

 

Képek forrása: kiemelt

EnglishGermanHungarian