A 2020. október 21-22-én megrendezett Kari Tudományos Diákköri Konferencián összesen hat tagozatban számos induló csillogtathatta meg a tudását. A következő cikkben a büntetőjogi, büntető eljárásjogi és kriminalisztika tagozat első helyezettjével, illetve egy, az OTDK-ra a helyezetteken kívül továbbjutott résztvevővel készített interjúmat olvashatjátok.
Elsőként Rengel Dórát kérdeztem meg arról, milyen élményei, tapasztalatai, tanácsai vannak a kari TDK kapcsán. Dolgozatának címe: „Felismerésre bemutatás az Emberi Jogok Európai Bírósága tükrében”, konzulense Dr. Fenyvesi Csaba volt.
Miért éppen ezt a témát választottad?
Rengel Dóra: A dolgozatom témájának meghatározásánál elsősorban azt tartottam fontosnak, hogy egy olyan problémakörrel foglalkozzak, amelynek megközelítése több irányból is lehetséges. A felismerésre bemutatás pedig mind jogi, mind kriminalisztikai, mind pszichológiai elemeket magába foglaló bizonyítási cselekmény. Az a tény pedig, hogy e cselekményt az EJEB döntésein keresztül vizsgálom, nem csak a hazai jogszabályokkal, hanem az emberjogi európai bírósági kontrollal való foglalkozást is lehetővé teszi.
Fontosnak tartottam, hogy az emberi sorsokat ilyen mértékben befolyásoló bizonyítási cselekménnyel minél többet foglalkozzunk, minél több megvilágításban, akár mi joghallgatók is azért, hogy egy ilyen súllyal bíró cselekmény foganatosítása olyan jogszabályi keretek között történjen, amelyek a gyakorlatban a hibák felmerülésének a kockázatát a legkisebbre csökkentik.
Milyen volt a munka a dolgozattal, mennyi időt vett igénybe napi szinten?
Rengel Dóra: Hol idegőrlő, hol örömteli. Voltak nehezebb periódusok, amikor egyszerűen semmi nem tetszett a dolgozatban, semmilyen új, használható gondolat nem jutott az eszembe. Megtanultam, hogy ilyenkor kell abbahagyni az írást akár egy teljes napig, hogy utána tiszta fejjel, friss gondolatokkal tudjam tovább folytatni a munkát, nem pedig azon tépelődni, „miért is indultam az OTDK-n, nekem ez nem megy”. Igen, néha az én agyamon is átvillantak ilyen gondolatok, de tudtam, hogy ez csak pillanatnyi mélypont, és egy kis pihenéssel, a konzulensemtől, illetve a versenyen induló barátoktól kapott ösztönzéssel, tanácsokkal hamar átlendülök ezen. Azt, hogy naponta mennyi időt szántam a dolgozat megírására, pontosan nem tudom meghatározni. Mivel tisztában voltam azzal, hogy a releváns jogesetek kikutatása, lefordítása és feldolgozása sok időt fog igénybe venni, a munka ezen szakaszát már nyár elején elkezdtem. Sőt, mivel már március környékén egyeztettem a témavezetőmmel a dolgozat tematikájával kapcsolatban, az azt követő hónapokban már begyűjtöttem a dolgozathoz felhasználni kívánt szakirodalmakat, melyeket tanulmányozva több koncepciót is kialakítottam a dolgozat felépítésével kapcsolatban, ezekhez vázlatokat készítettem, közben természetesen folyamatosan egyeztetve témavezetőmmel. Miután összeállt a fejemben a kép, hogy mit és hogyan is szeretnék pontosan megismertetni az olvasókkal a dolgozatban, megkezdődött az érdemi munka. Voltak napok, amelyeket csak a dolgozatra szántam. Ilyenkor akár napi 8 vagy ennél is több órát töltöttem a gondolataim papírra vetésével, mert ha jön az ihlet és írás közben egymást követve újabb és újabb ötletek fogalmazódnak meg, nehéz abbahagyni a körmölést. Ezek voltak az úgymond örömteli napok, amik elégedettséggel töltöttek el és ösztönöztek a még precízebb, még tökéletesebb munkára. Viszont, amikor zh-k előtt álltam, volt, hogy csak egy-egy fejezet összeállítását tűztem ki célul ezekre a napokra, ilyenkor körülbelül 1-2 órát fordítottam a tollforgatásra egy nap. Tapasztalataim alapján azonban nehéz előre betervezni, mennyi időt szánjunk egy nagyobb terjedelmű monográfia elkészítésére naponta.
A fontos az, hogy kellő időben elkezdjük a kutatást, és ezáltal lesz idő azokra a bizonyos kényszerpihenőkre, és a friss gondolatok megszületésére.
Mi motivált arra, hogy indulj a TDK-n?
Rengel Dóra: A Media Iurisnak adott korábbi interjúmban is említettem, hogy szeretem a kihívásokat, mivel ezek nélkül az ember nem képes fejlődni. Számomra az OTDK is egy új, izgalmas kihívást jelent. Ezenfelül mindenképp szerettem volna egy olyan kérdéskörben elmélyülni, amely úgy gondolom, akár a társadalom számára is hasznos lehet, amelyben megfogalmazhatom saját, önálló hipotéziseimet, következtetéseimet és javaslataimat. A választott kutatási területemben pedig valóban kiteljesedhetett az érdeklődésem mind a jog, a különböző bűnügyi tudományok, mind pedig a pszichológia terén egyaránt. Ezek azok a tudományágak, amelyek már a kezdetektől fogva a legközelebb álltak hozzám, és a jövőben is szeretnék hasonló területeken dolgozni, így egy ilyen tudományos dolgozat megemlítése az önéletrajzban is mindenképp előnyt jelenthet.
Mivel tudnál motiválni másokat arra, hogy legközelebb ők is elinduljanak rajta?
Rengel Dóra: Mindenekelőtt azért ajánlanám, mert ez egy szakmai előrelépési lehetőség mindenki számára. Az OTDK-n, mint az ország egyik legnagyobb tudományos rendezvényén írói, alkotói tehetséged csillogtathatod meg a szakma kiválóságai előtt. A felkészülés alatt pedig rengeteget tanulhat minden hallgató, bármilyen szekcióban is indul. Nekem nem ez volt az első tudományos jellegű írásom, de még így is rengeteg tudással és tapasztalattal gazdagodtam. Mindezek mellett nem elhanyagolandó, hogy az indulással több ösztöndíjra pályázhatsz (pl: Kriszbacher Ildikó Ösztöndíj), illetve más pályázatoknál is plusz pontot jelent már a részvétel is. Emellett az is nagyon fontos, hogy akár egy évfolyamdolgozat, szakdolgozat elkészítéséhez is kiváló alapot nyújthat. Választott témavezetőddel olyan kapcsolatot tudsz kialakítani a hosszabb távú együttműködés, konzultációk révén, amelyet akár az egyetem után is évekig megőrizhetsz. Tőle és a környezetedtől kapott elismerés, dicsérő szavak sem utolsók, ha az indulás előnyeiről van szó.
Mit vársz az OTDK-tól, hogyan készülsz a megmérettetésre?
Rengel Dóra: Pár nappal a nagy megmérettetés előtt már mindennap előadom a családnak otthon a prezentációm, így nem is csodálom, hogy már jobban várják a szóbeli forduló napját, mint én. Emellett többször elolvasom a dolgozatom, illetve más szerzők témámmal kapcsolatos tanulmányait, kutatásait, ezzel is felkészülve a bíráló bizottság kérdéseire. Nyilvánossá vált már az indulók számára a zsűri bírálata is, így az azokban kapott néhány kritikával kapcsolatban is összeszedtem a gondolataim, arra az esetre, ha kérdésként merülne fel majd élesben is. A legfontosabb pedig, hogy többször felidézem a konzulensemtől, illetve a nemrég megrendezett orientációs napon – amelyen minden OTDK-ra továbbjutó joghallgató előadhatta saját prezentációját – tanáraimtól kapott jó tanácsokat, javaslatokat. Mit is várok az OTDK-tól? A legfontosabb számomra, hogy egy olyan minőségi előadást prezentáljak a zsűri és versenytársaim előtt, amellyel méltó módon képviselem majd a pécsi jogi kart, és amelyre a konzulensem és jómagam is büszkék lehetünk. Ha ez sikerül, én már elégedett leszek, bármi is legyen a végeredmény. De persze nem szeretnék álszerény sem lenni. Dolgozatommal sikerült egy olyan pontszámot elérni, amelyet, ha egy hasonló színvonalú szóbeli fordulóval tudnék párosítani, akkor megvan az esélyem arra, hogy akár helyezést is elérjek, ami számomra óriási öröm lenne. Ha ez mégsem így történik, akkor sem leszek csalódott, mivel úgy gondolom, ennek a „tudományos kalandnak” nincsenek vesztesei, mindenki nyer vele, legyen szó tapasztalatról, tudásról, elismerésről, szakmai kapcsolatokról.
Köszönöm Rengel Dórának az interjút!
Másodikként pedig Fekete Kristófot – aki a büntetőjogi, büntető eljárásjogi és kriminalisztika tagozaton kívül más területeken is jeleskedett a TDK-n – kérdeztem meg arról, hogyan élte meg és tudta teljesíteni ezt a sok-sok feladatot, mi volt a motivációja, és mik voltak az esetleges nehézségei.
Büntetőjogi, büntető eljárásjogi és kriminalisztika tagozatban írt dolgozatod címe: „A bíró kizárása az Alkotmánybíróság gyakorlatának tükrében” (konzulensek: Dr. Herke Csongor és Dr. Tilk Péter). Miért épp erre a témára esett a választásod?
Fekete Kristóf: A témaválasztás mögött több szempont húzódik. Egyrészt az egyetemi tanulmányaim során szinte kivétel nélkül valamennyi tantárgy keretében szó esett az igazságszolgáltatásról, azon belül természetesen legnagyobbrészt a bíróságokról, azok működéséről, amely mindig is lenyűgözött.
Másrészt Tilk Péter tanár úr engem és több hallgatótársamat is számos alkalommal vitt magával szakmai rendezvényekre, amelyek színhelye döntően különböző bíróságok (pl. a Győri, a Kaposvári, a Zalaegerszegi, a Szombathelyi, valamint a Pécsi Törvényszék, vagy a Kúria) voltak. Ebből kifolyólag lehetőségem nyílt hivatásukat gyakorló tapasztalt és közvetlen bírákat megismerni, akik „életközelibben” láttatták velem az igazságszolgáltatás működését, így többek között ez is bátorított a téma kiválasztásában.
Harmadrészt az Igazságügyi Minisztérium és az Alkotmánybíróság által rendezett Alkotmánybírósági Szimulációs Verseny keretében – szintén Tilk Péter tanár úr közbenjárásával – Bubori Nóra Beáta hallgatótársammal lehetőségünk nyílt kéthetes szakmai gyakorlatot eltölteni Schanda Balázs alkotmánybíró úrnál és stábjánál, ahol szintén rengeteget tanultunk, és amely az alkotmánybírósági vonalat, gondolatiságot adta a dolgozat megírásához.
A büntetőjogin kívül más kategóriában is lett helyezésed, egyénileg és többekkel együtt dolgozva is. Hogyan sikerült egyszerre csinálni?
Fekete Kristóf: Igen, a büntetőeljárás-jogi témájú dolgozaton kívül még egy egyéni, illetve egy szerzőtársaimmal közösen készített dolgozattal is indultam alkotmányjogi tagozatban, amelyben előbbi dolgozat első, utóbbi második helyezést ért. Nagyon örültem valamennyi eredménynek, mert rendkívül sok odafigyelést igényelt három dolgozatot szinte párhuzamosan írni, de szerencsére konzulenseim, Petrétei József és Herke Csongor professzor urak, Tilk Péter tanár úr és Varga Zsolt aljegyző, a közös dolgozatnál szerzőtársaim, Bubori Nóra Beáta és Kéri Valentin, valamint Kiss László professor emeritus szakadatlan támogatását élveztem.
Mik voltak az esetleges nehézségek, akadályok?
Fekete Kristóf: Mivel nagyon szeretem a jogtudományt, így nehézségeim, akadályaim nem nagyon voltak, vagyis inkább kihívásként igyekeztem kezelni egy-egy bonyolultabb szituációt. Számomra a „nehézséget” az jelentette, hogy nehéz volt alkalmanként abbahagyni az írást, mert hiába feküdtem le például aludni, sokszor nem tudtam abbahagyni a gondolatmenetet és többször felkeltem írni egy-egy sort, gondolatot nehogy elfelejtsem reggelig, ugyanis ez már többször is előfordult…, így mostanság – Petrétei József professzor tanácsára – mindig azonnal rögzítem azokat.
Miért indultál a TDK-n?
Fekete Kristóf: A legutóbbi TDK-n úgy indultam, hogy igazából nem nagyon tudtam mire vállalkozok, de összegészében egy nagyon jó szakmai és közösségi élmény volt, mind a verseny és mind az ahhoz vezető út. Új szakmai kapcsolatokat, barátságokat köthettem és rengeteg felejthetetlen élménnyel gazdagodhattam. Mindezek motiváltak, hogy most „tudatosan” fejlődjek.
Szerinted miért érdemes indulni rajta? Kiknek ajánlanád?
Fekete Kristóf: Azt gondolom, érdemes mindenkinek kilépnie a komfortzónájából és újabb, eltérőbb aspektusból körültekintenie, megmérettetnie magát, amelyre kiváló lehetőséget kínál a tudományos diákköri konferencia. Egyszóval a TDK-t mindenkinek ajánlom, aki szeretne fejlődni, többet megtudni a jogról, illetve aki szeret olvasni, mert azt el kell mondanom, hogy a „végeláthatatlan” olvasást egyszerűen nem lehet megkerülni, de hozzáteszem: teljes mértékben kifizetődik.
Köszönöm Fekete Kristófnak is az interjút!
Amint az előzőekből is láthattátok, a TDK-n részt venni egy cseppet sem egyszerű, ám annál izgalmasabb feladat. Te megpróbálod?
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
