Az utolsó blogbejegyzésemet már itthonról írom, emlékezve a sok élményre, jóra és rosszra, amit átéltem a félév során. Visszagondolva erre az időszakra még mindig nem tudtam felfogni, hogy ez tényleg megtörtént, mégpedig velem. Ugyan nem mondhatom, hogy minden csupa szép és jó volt az egész idő alatt, de azt gondolom, hogy most elnézek emellett és a szépre emlékezek vissza, végtére is, ha a sok fantasztikus emberre gondolok, akit megismerhettem, az együtt töltött időre, a felfedezésekre, ünneplésekre, beszélgetésekre akkor a nehézségek elvésznek emellett. Az első pár hétben az ember még nem veszi észre azt, milyen igaziból az a közösség, az ország, a város, ahova került, de több hónap alatt kellőképpen bele lehet látni olyan oldalába is amit csak az ott élők tudnak.
Az egyik legnagyobb élményem a félév során, az az utazás. Amikor előző nap este eldöntjük, hogy másnap valahova elszeretnénk menni, majd kinézünk egy tetszetős várost és két perc alatt megvesszük a jegyet az ismeretlenbe, az valami felbecsülhetetlen szabadságérzetet és kalandvágyat ad, amiből egyre többet és többet szeretnél majd.
Utolsó bejegyzésként tehát az utazásaimat fogom Nektek bemutatni, így közelebbről is betekinthettek néhány hangulatos kisebb-nagyobb francia településbe.
Saint-Nazaire
A legelső utam Nantes-ból Saint-Nazaire-be vezetett azon a hétvégén amikor megérkeztem. A város Loire-Atlantique megyében található, vonattal negyven perc alatt értünk oda. Első benyomásra nem tetszett a város, rideg volt, kietlen, alig találkoztunk emberekkel. Majd ahogy sétáltunk az óceán felé, a véleményünk teljesen megváltozott. A nagy pálmafák, a végtelen óceán látványa elmondhatatlan. Egy kis vacillálás után be is mentünk a jéghideg vízbe, ami tartott legalább öt másodpercig. Úgy találtuk, hogy egy jó kis tüdőgyulladást megelőzve inkább sétálunk a városban, majd belebotlottunk az Espadon tengeralattjáró múzeumbába is. Az Espadon a francia haditengerészet tengeralattjárója volt. A Marsouin testvércsónakkal együtt a hajó volt az első francia tengeralattjáró, amely tengeri jég alatt tudott menni. Megdöbbentő volt hallani a történtét és látni, hogy hogyan élt ott több hónapon át a legénység, hogyan dolgoztak és mit láthattak, halhattak a különféle eszközeikkel.
Saint-Nazaire után tartottam egy kis szünetet amely alatt Nantes-t szerettem volna jobban megismerni, ez idő során az egyetlen kiruccanás az Olaszországba volt, Rómában, Rieti-ben és környékén töltöttem néhány napot a páromnál, majd betegség és különböző teendők (nem kis papírmunkával járó bank, Caf, egyetemi elintézni valók) miatt teljesen elfelejtődött a cél amit kitűztem magam elé, hogy minél több francia várost meglátogassak a félév során.
Még mielőtt az őszi szünet elkezdődött volna tudtuk, hogy nem szeretnénk elfecsérelni az időnket, hiszen már csak nagyjából 1,5 hónapunk van hátra karácsonyig (és egyben a hazamenetelig) tehát elterveztük két másik csereprogramon lévő lengyel lánnyal, hogy minél több francia város megfogunk látogatni egy hét alatt.
A legfőbb szempont a Loire menti kastélyok felfedezése volt. Sikeresnek mondhatjuk a hetet, ugyanis négy várost is megismerhettünk közelebbről. A jól kiépített vonathálózatnak köszönhetően minden városba vonattal jutottunk el.
Saumur
Az első úti célunknak a Loire-völgy borvidékén fekvő Saumur-t választottuk. Meglepetten tapasztaltuk, hogy a város nem hemzsegett a turistáktól. Amint beértünk a központba, egy piac fogadott tele tengeri herkentyűkkel, házi sajtokkal, péksütikkel, borokkal. Nagyon hangulatos volt ezért egy második reggelit beiktattunk itt, a vár előtt. Mint kiderült, kellett is az erő, ugyanis meg kellett birkóznunk egy meredek dombbal, ahhoz, hogy felérjünk a tetjére, de megérte. Egy csodálatos kilátás nyílt elénk a városra cserébe, az erőd óriási és gyönyörű volt, egy nagy szőlőültetvény vette körül. Miután ott végeztünk elsétáltunk a város másik felébe és egy mesebeli utca nyílt elénk kis égből lógó rózsaszín esernyőkkel.
Clisson
Clisson a Loire-Atlantique megyében helyezkedik el mindössze 30 kilóméterre Nantes-tól. Ez a kis festői város nekem nagyon hasonlított a szűk utcáival, építészeti stílusával az olaszországi toszkán hangulatra. A várost és a kastélyt, a Clisson-kastélyt 1792-ben és 1793-ban elpusztították a vendé-i háború alatt. Ezt követően François-Frédéric Lemot szobrász megvásárolta a várat, és a várost a 19. század elején újjáépítették.
Nagyon érdekes volt számunkra, hogy a kastély a városközpontban helyezkedett el. Maga a vár elsősorban romokból állt, de különféle kiállításokkal tették érdekessé a látogatók számára.
La Rochelle
Franciaország nyugati részén helyezkedik el, a Poitou-Charentes régiójában. Az Atlanti-partvidék gyöngyének is szokták nevezni a várost. Bő két és fél óra alatt értünk oda vonattal, ahol már a műemlékké nyilvánított vasútállomás is lenyűgözött minket. Talán La Rochelle-t tartottuk a legizgalmasabbnak az összes város közül. A Vieux-Port és a Vielle Ville régi kikötőjénél három torony veszi körbe a régi kikötő oldalát: Szent Miklós-torony, a Lánctorony és a Lámpás-torony. Lélegzetelállító látvány a három torony a víz kékségével együtt. A tengerészeti múzeum óriási élmény volt számunkra, három hajót megnézhettünk belülről, egy kis történelemmel kiegészítve, a legénység mindennapi életéről és a hajóútjairól. A legnagyobb hajóban sikeresen eltévedtünk, de nem is mi lettünk volna, ha nem nézünk el néhány belépni tilos táblát. 🙂
Vannes
Az ország nyugati részén, a Bretagne régióban helyezkedik el. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli. A város Bretagne egyik népszerű turisztikai központja, tele középkori és reneszánsz emlékkel. Az apró színes házaival teljesen magával ragadott minket Vannes. Aznap mindenszentek előtt egy nappal volt és nagy meglepetésünkre a város hemzsegett a jelmezes gyerekekkel, akik ijesztgették a járókelőket, majd édességet kértek a boltokban, éttermekben dolgozóktól. Ami a látnivalókat illeti, a Chatédrale St-Pierre, Château Gaillard és a Tour du Connétable-t emelném ki, amelyeket lejjebb képekben is láthattok.
Sajnos egy ételmérgezés miatt nem úgy zárult az utolsó utunk, ahogy elképzeltük, egy rosszul elkészített gombás crêpe okozta a bajt, de megtanultuk a leckét…ennek köszönhetően azóta sem ettünk gombát. 🙂
Vannes-al a közös kirándulásunk befejeződött erre a félévre.
November elsejétől a szünet további részét (és azt egy héttel meghosszabbítva, mondván, hogy „még van egy kis idő” a vizsgákig…) egy kicsit kiszakadva a francia környezetből Rómában töltöttem a páromnál.
Ezután kaptam egy nagy meglepetést: az anyukám meglátogatott november közepén. Nagyon örültem neki, hiszen szeptember óta nem láttam senkit a családból, csak Skype-on keresztül és hiányzott az „otthon” érzés ennyi idő után. Megmutattam neki Nantes-t, majd kirándultunk egy kicsit Rennes-ben, Angers-ban és Párizsban is. Sajnos közben készülnöm kellett egy előadásra és egy esszére, de a tanulást megoldottam a kirándulások közötti pihenőnapokban.
Párizs
Párizs az én meglepetésem volt anya számára, ugyanis időhiány miatt csak egy gyors látogatást terveztünk a fővárosban, de sikerült meglepnem egy kicsit hosszabb ottléttel, így bejártuk nagyjából a leghíresebb látnivalókat. TGV-vel jöttünk Nantes-ból, nagyjából két óra alatt a Montparnasse-i vasútállomáson is voltunk. Az állomástól elmentünk az Invalidusokig, onnan a Champ de Mars-on keresztül az Eiffel-toronyig, majd a Szajna mentén a Concorde téren és a Tülériák kertjén át elsétáltunk a Louvre-ig. A Pont Neuf-ön átjutottunk az île de la Cité-re, megnéztük a Sainte-Chapelle-t, a Conciergerie-t, majd elkeseredve szemléltük a Notre Dame-ot. Este visszatértünk a Place du Trocadero-ra ahol a kivilágított Eiffel-toronyra gyönyörű kilátás tárult elénk.
A hotel a Montmartre-tól nem messze helyezkedett el, így eldöntöttük, hogy másnap azt a környéket járjuk be. így is volt, sikerült korán felkelnünk, megreggeliztünk és tettünk egy nagy sétát a dombon, a Sacré Cœur-bazilikánál szintén egy hihetetlen kilátás nyílt a városra. Innen a Moulin Rouge-ig vezetett az utunk, majd a Louvre-ba, ahol 3-4óra után a lábunk már lassan elkezdte feladni a harcot. Majd az eső is elkezdett szakadni…Ilyen a mi szerencsénk. (De legalább egy tüntetésbe sem botlottunk bele…)
Megpihentünk egy forró kávé mellett majd folytattuk az utunkat a Pantheon felé, megnéztük a Sorbonne jogi karát. Végül a Luxembourg kertet vettük célba az utolsó erőnket összeszedve aznapra.
Angers
A Maine-et-Loire megye közigazgatási székhelye. Az Anjou Hercegség közigazgatási és politikai központja volt. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli, mint Vannes. Történelmi szempontból érdemes volt meglátogatni Angers-t, az Angers-i várkastélyt. Az St-Maurice katedrálist, a várat és a képzőművészeti múzeumot emelném ki, amely miatt egyszer elkell látogatni ide, de az igazat megvallva szebbnek gondoltam ezt a várost, mint amilyen volt.
Rennes
Rennes a Bretagne tartomány székhelye, annak Ille-et-Vilaine nevű megyéjében. Franciaország kulturális és történelmi városa címet viseli szintén. Ijesztő a hasonlóság a két város között. Nagyon szerettük Rennes-t, a kis színes házak ugyanúgy jellemzőek rá, mint Vannes-ra. Nagyon szép és tiszta város, gyönyörű épületekkel, katedrálissal, templomokkal. A legnagyobb meglepetés, amit a város okozott nekünk, az egy kis étterem volt, aminek az ajtaján egy magyar zászló libegett. Gondolkodás nélkül bementünk és kértünk egy menüt. Elmondhatatlan érzés volt azt olvasni Franciaországban, egy pici étterem menüjében, hogy …kürtőskalács és lángos. Egy breton férfi volt a hely tulajdonosa, aki – mint mesélte – Magyarországon és Szlovákiában dolgozott néhány évet és gondolta, hogy nagy keresete lenne ezeknek a finomságoknak Franciaországban is. Így visszaköltözött Rennes-be, a szülővárosába és elindította a saját éttermét. Nagyon sokat beszélgettünk a két országról, a nálunk eltöltött éveiről és összebarátkoztunk. „Leteszteltük” a kürtőskalácsát is, amitől egy kicsit otthon érzésem lett és megígértük, hogy meglátogatjuk még a jövőben. Majd az étteremmel a háttérben egy polaroid képpel búcsúzott tőlünk, hogy mindig emlékezzünk rá. 🙂
Összességében nem bántam meg, hogy Franciaországot választottam. Nagy kihívás volt ez a félév, de megérte. Egy pici büszkeséget is érzek magamban, hogy sikerült ezt a nem kis célt teljesítenem másodéves joghallgatóként.
Ráadásul a listámról egy Erasmus úti cél kipipálva! 🙂
Köszönöm, hogy olvastátok fél éven át történeteimet!
Bogi
Előző bejegyzésünk: Michelisz Norbert a PTE bajnoka!
A Media Iuris a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Magazinja. A pécsi jogi kar hallgatói lapja, mely online formában jelenik meg a mediaiuris.hu weboldalon.
