[metaslider id="9331"]

Embertelen fogvatartási körülmények – Varga és mások kontra Magyarország

2015 márciusában hozott döntést Strasbourgban az EJEB (Emberi Jogok Európai Bírósága) egy pilot eljárás keretein belül, a Varga és mások kontra Magyarország ügyben. Az ügy alapvetően a magyarországi börtönök emberetelen fogvatartási körülményeit megalapozva került a Bíróság elé, és ahogyan azt majd a későbbiekben láthatjuk: nem eredménytelenül. 

De mi is az a pilot judgement eljárás?

Az EJEB megalakulása óta fokozatosan egyre nagyobb ügyhátralékkal szembesült, amelynek jelentős hányadát a „repetitive cases” vagyis az ismétlődő ügyek tették ki. Így a Bíróság 2011 februárjában erre az esetre válaszolva új eljárásrendet dolgozott ki, amely a nemzeti jogoknak az Egyezménnyel ellentétes működését, azaz rendszerproblémáit képes orvosolni, azáltal, hogy nem minden esetet vizsgál meg külön-külön, hanem az adott problémás ügycsoportok közül kiválaszt néhány esetet, és az eljárás lefolytatása alatt felfüggeszti vagy elhalasztja a többi hasonló ügy elbírálását. A Bíróság határozatában hívja az adott tagállam kormányát, és meghatározza a nemzeti törvények Egyezményhez való igazgatásához szükséges lépéseket. Amennyiben pedig az adott tagállam nem kooperatív, úgy ennek tudatában kezdi meg a Bíróság az ügy továbbiakban való vizsgálatát. Ennek az eljárásnak azonban több hátránya is akad. Ilyen például az, hogy az esetek kiválasztása külsőleg véletlenszerűnek tűnhet, illetve az is, hogy az Egyezmény-ellenes szabályozás megállapítását követően az adott tagállamok kormánya gyakran nem mutat együttműködési hajlandóságot a szabály vagy szabályok megváltozatására.
Magyarországon példa korábban a Bíróság elé került ügyre például a Fratanolo kontra Magyarország ügy, ahol Magyarország habár tudomásul vette az ítéletet, azonban a Btk. (Büntető Törvénykönyv) vonatkozó szakaszának módosítása már nem történt meg.
(A Fratanolo kontra Magyarország ügy kapcsán a jelenleg hatályos Btk. már nem tartalmazza az akkor az ügyben vitatott rendelkezést.)

Varga és mások kontra Magyarország

Varga Lajos egy ittas vezetés és kisebb garázdaság miatt börtönviselt pék. Varga cellája 30 négyzetméteres volt, és összesen 17 rab osztozott rajta, ami azt jelenti, hogy fejenként 1,76 négyzetméter jutott mindenkinek. Strasbourg kimondta, hogy a magyar állam megsérti az embertelen, megalázó bánásmód tilalmát azzal, hogy nagyjából másfélszer annyi fogvatartottat helyez el a börtönökben, mint ahány férőhely van.
Varga példájára azután több ezer eljárás indult hazánkkal szemben, szintén szinte ugyanazokkal, vagy többnyire ugyanazokkal az indokokkal: túlzsúfoltság, rossz körülmények, fertőzések. A börtönök túlzsúfoltságával kapcsolatos indítványt az EJEB korábbi ítéleteire alapozták, amelyben a Kínzás és Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésére Létrejött Európai Bizottság (CPT) álláspontját vette alapul. Ez az álláspont fogalmazza meg, hogy többszemélyes zárkák esetén legalább 4 nm2 mozgástér a megfelelő. A kérelmezők esetében a börtönök nem érték el a minimális 4 m2-t, mivel Varga Lajos Baracskán egy 30 m2 cellában töltötte büntetését 16 másik társával együtt, így csupán 1,76 m2 mozgástér jutott egy főre.  A nem megfelelő higiéniai körülmények a lakótér és a wc nem megfelelő elszeparálását, kellő számú mosdó hiányát, illetőleg a szabad levegőn törvény által meghatározott ideig való tartózkodás akadályozását jelentette az elítéltek számára. A legkirívóbb eset Varga Lajos magánelzárása alatt történt, ugyanis elmondása alapján nem volt elengedő víznyomás a zárkában, így sem a wc öblítésére sem pedig kézmosásra nem volt lehetősége, amely következtében az elzárás ideje alatt orvosi ellátásra, később pszichiátriai kezelésre szorult. Sok esetben napjainkra már sikeresen lefolytak ezek a perek és az (egykori) raboknak megítélték a megfelelő mértékű összeget.

Az ítélet és a változatások 

A 2016-ban megjelenő törvénytervezet szerint az államtól kártérítés járna minden egyes sérelmes körülmények között eltöltött nap után. A tervezetben A és B változatú összegeket is megjelölnek, amik az A esetben egy napra legalább 1200  legfeljebb 2000 forintot jelentenek, míg a B változat esetében a minimum 1200, a maximum összeg azonban csak 1500 forint lenne. A tervezet alapján bíró mérlegelheti az egyedi körülmények alapján, hogy az adott sávokon (A és B változat) belül mennyi lenne a megfelelő összeg.
A magyar szabályozás érdekessége – melyet a Bíróság is áttekintett -, hogy az Alkotmánybíróság 32/2014 (XI.3) számú határozatában már vizsgálta a börtönök túlzsúfoltságát, ugyanis három esetben kártérítés iránti pert indítottak a Fővárosi Törvényszéken, ahol az eljáró bíró a bírósági eljárások felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság határozatában megállapította, hogy a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe és az Alaptörvénybe ütközik, mivel nem biztosítja a minimális 4 m2 mozgásteret.
A jogalkotó 2015. március 31-ei hatállyal megsemmisítette az esetet, azonban a 3 m2-re vonatkozó rendelkezést nem módosította vagy változtatta meg. Amennyiben Magyarország továbbra sem küszöböli ki az Egyezmény-ellenes fogvatartással kapcsolatos jogsértéseket, úgy egyrészt az EJEB előtti eljárásokban további elmarasztalásokra számíthat, másrészt további büntetés kiszabására és monitoring eljárásra az Európa Tanács részéről. Amennyiben a helyzetet Magyarország gyorsan és hatékonyan kezeli, azzal mindkét fél nyer: Magyarországnak nem kell tartania a további elmarasztalásoktól, míg a Bíróság több jövőbeni pertől eltekinthet, így ebben az esetben nem lesz ügyhátraléka, és a pilot-eljárás hatékonysága is bizonyított lenne.

Az EJEB Varga számára 8000 eurós kártérítést ítélt meg a fogvatartást körülményei miatt.

 

Források: 1, 2, 3, 4, 5

EnglishGermanHungarian