Irodalmunk meghatározó alakjai sokszor olyan magánélettel büszkélkedhettek, amit a mai celebek is megirigyelnének. Ebben a cikksorozatban szeretném bemutatni a magyar irodalom múzsáit, költő- és írófejedelmeit, és az ő lírai, de sokszor botrányos és kevésbé ismert szerelmi életüket, azokkal a dolgokkal együtt, amiket irodalom órán valamiért nem tanultunk.
A cikksorozat második részében igyekszem az újabb érdekes és a köztudatból hiányzó, bravúros és botrányos szerelmi szálak felgöngyölítését folytatni. Míg az előző cikkben szó esett Karinthy Frigyes és Böhm Aranka hírhedt héja-nászáról vagy a nem szokványos szerelmi háromszögről, (amiben Madách nem tudott elszakadni a drága mamától, és ez elég sokba került neki…). Végül Babits és Csinszka tanteremből átívelő (plátói?) szerelmével is megismerkedhettünk egy kicsit közelebbről. Babits ma újra a repertoárban: de ezúttal egy különleges szerelmi háromszög sűrűjében.
Angyali gyilkosa nődnek – Csáth Géza & Jónás Olga
A tehetséges fiú bármilyen pályát választhatott volna magának. Csáth Géza 1887-ben, Brenner József néven született, Szabadkán. (Okmányaiban, hivatalos irataiban haláláig ez szerepel, a Csáth Géza csak írói álnév.) A Brenner-rokonság összetartó, Csáth együtt nő fel unokatestvérével, Kosztolányi Dezsővel. Csáth azonban tudományos pályát választ, megszerzi az orvosi diplomát, s a magyar pszichiátria legmodernebb műhelyében, a Moravcsik-féle Ideg- és Elmeklinikán kezd dolgozni. Naplójából percnyi pontossággal tudjuk, mikor nyúl először morfiumhoz. Huszonhárom éves, amikor gyulladást találnak a tüdején, de hiába nyugtatja meg őt az orvos, a hipochonder Csáth összeomlik. Éjszaka nem tud aludni, nyugtatókat vesz be, majd hajnali fél hatkor – „a gyönyörű tavaszi nap első sugaraiban” – befecskendezi magának az első adag morfiumot. Innentől kezdve már nem volt megállás, élete végéig a morfium rabjaként élte napjait.
1913 nyarán megnősül, feleségül veszi Jónás Olgát, akit Ótátrafüreden ismert meg, s akit olykor úgy hív: édes kis sonkám! „Jónak, édesnek, szerethetőnek látom őt, de egyszersmind igen jelentéktelennek, alsóbbrendűnek” – írja öccsének. 1918 őszén megszületik kislánya, Brenner Olga. „Nőm 1918. október 6-án gyermeket szült. Rövidesen meggyőződtem, hogy ez a kislány nem tőlem származik. 3 hónapig kutattam, nyomoztam, míg a biztos igazságot sikerült kiderítenem. […] Ember nem szenvedett ilyet. Feleségem mindent elkövetett, hogy megőrüljek. […] De hiszen sohase is szeretett. 6x volt teherben. Ezek közül 1-2 biztosan az enyém volt. A többiről erős gyanúm, hogy mások működtek. (Akkor nem gondoltam erre, de ma már kétségem sincsen!)”
Csáth ekkor már menthetetlen: morfin adagját hétről hétre növelte. Paranoiáját nem tudja kordában tartani, élesre fent késeket rejteget a zsebében, hangokat hall és hallucinál. Feleségét ekkor már lelkiismeretlen szajhának nevezi leveleiben. „Soha ez a nő őszintén előttem nem mutatkozott, csak amikor a kéjtől hörgött. … Egyébként mindig alakoskodott, csalt, komisz, rossz ringyó volt.” Azt is felrója neki, hogy nem hagyta őt békén dolgozni. „Ennél gonoszabb nő még nem élt ebben a században.” -írja. 1919 tavaszán, amikor már naponta hétszer fecskendezi magába a mérget, beleegyezik, hogy gyámság alá helyezzék. A bajai elmegyógyintézetbe kerül, ahol külön cellába zárják, és teljes elvonást alkalmaznak nála. Ordít kínjában, didereg, nem tud aludni. A kórházból megszökik, és hazagyalogol a magyar–szerb határ túloldalán lévő Regőcére. Kínozza a gondolat, hogy kislánya nem az ő gyermeke, feleségét hűtlenséggel vádolja. „3x is válni akartam tőle. Könyörgéseire mindig meghatódtam. Ostoba szamár voltam. Jó voltam. Te ne légy jó” – írja öccsének, Brenner Dezsőnek. – A nőt dobd el, mert ha nem teszed, ő dob el téged. Ölel, csókol, 1000x boldogságot kíván minden ügyeidben bátyád, aki téged nagyon szeretett”.
Csáth öccsének írt egyik utolsó levelében beszámolt róla, hogy felesége 1919. július 14-én írásba foglalta, hogy közös elhatározással lesznek öngyilkosok. A levél egy mondatából világosan kiderül, hogy a nyilatkozatra az író kényszerítette Olgát: „Ha akarom, megölhetem őt, és senki se fog gyilkosnak mondhatni.” A bajai kórházból kiszökve nyolc nappal később Regőcén három revolvergolyóval megölte feleségét, majd nagy adag morfiumot vett be, felvágta ereit, de nem halt meg. Az ismét kórházba szállított Csáth az őt többször meglátogató öccsének sem hiszi el, hogy a felesége meghalt, még a temetési számlák láttán sem. Tömegesen gyártja a búcsúleveleit. Szeptemberben megszökött, és nagy mennyiségű pantopont lopva gyalog Budapest felé indult, hogy a Moravcsik Klinikán kezeltesse magát. A demarkációs vonalnál szerb határőrök tartóztatták fel, bekísérték az őrszobára, ahol egy óvatlan pillanatban bevette a nála lévő nagy adag pantopont, és meghalt. „Becstelenül, nyomorultul, kétségbeesetten, formátlanul kell a halálba menni! Nem a nő becstelensége miatt, hanem [mert] mesterségesen megfosztott az eszemtől. Az eszemtől; s az eszem nélkül nem élhetek.”
Tíz évvel korábban azt írta: egy morfinista egy nap alatt ötezer esztendőt él. A házasságuk eszerint 12 millió év pokol volt.
„János, … ezt a maszatolást hagyjuk abba!” / Pilinszky János & Márkus Anna
A harminckét éves Pilinszky János 1953 áprilisában egy kiránduláson vett részt, amelyet Molnár Ferenc lánya, Sárközi Márta szervezett íróbarátainak. A kirándulók között megjelent az ekkor huszonnégy éves Márkus Anna is. A költő azonnal vonzalmat érzett a főiskoláról nemrég kikerült fiatal festőnő iránt. „Mikor meghallottam, hogy ő is velünk jön: mintha valami elfelejtett reménységem teljesült volna. …„A szerelem ott kezdődik, mikor a belső figyelem egyszerre folyamatossá válik, s intenzitásában szinte az elviselhetetlenségig fokozódik A menedékház kora reggeli verandáján üldögéltünk éppen, mikor hirtelen belépett. Megütött, milyen kedves és milyen szép.” A kiránduláson a lány körül sündörgött, próbált vele a festészetről beszélni, amihez nem értett, kért egy szeletet az almájából is, csak hogy kapjon tőle valamit. „Egy pillantására emlékszem – a fűből emelte fel egy pillanatra a fejét – egy rendkívül tiszta, erős és sötét pillantásra, ami mintha egy éles, átható fénynek lett volna a negatívja.”
Később, amikor újra találkoztak, rájöttek, hogy hasonló helyzetben vannak. Pilinszky publikálási tilalom alatt állt, egy verses mesén dolgozott éppen, Annát pedig a főiskola után a Bábszínházba helyezték díszletfestőnek. Megszületett a közös Aranymadár kötet gondolata: a férfi írta, a lány rajzolta a mesét. Mire a kötet elkészült, ők is összeházasodtak. Pilinszky egyedi esküvői ajándékkal lepte meg Annát: egy nyomtatott betűkkel, kézzel írt, egyetlen példányban készített, csak a lánynak szóló verseskötettel. A hetvenkét kockás oldalból álló füzetbe írta a ’46-ban megjelent Trapéz és korlát verseit, és az asztalfiókban őrzött, kiadni csak ’59-ben engedélyezett Harmadnapon darabjait is. Az idilli módon indult házasságuk azonban nagyon rövid ideig, mindössze két hónapig tartott.
Pilinszky Márkus Annával 1955. október 12-én kötött házasságot, év végén pedig már nem laktak együtt. Valószínűleg ekkor, az Anna elköltözése körüli napokban született a Harmadnapon című kötet legtöbbet idézett verse, a Négysoros. „Alvó szegek a jéghideg homokban. / Plakátmagányban ázó éjjelek. / Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet.”
A válás mindkettejüket nagyon megviselte, mégis elkerülhetetlen volt.
Pilinszky, bár nagyon szerette Annát, ösztöneinek nem tudott ellenállni. A férfiakhoz vonzódott, ám ezt mélyen hívő katolikusként bűnnek tartotta. E vonzódásait fiatalon is csak gondolatban élte meg, később pedig kínzó ellentétbe került vallásosságával. Pilinszky neveltetéséből adódóan egyébként is feminin jelenségnek számított. Egy késői versében fiatal önmagáról, mint szürke fiúról ír, akit bűnei kínoznak: „Csupán titkának természetét sejtem. / Ma már gyanítom, ez az egyetlen rossz. / Lehetek gyilkos, homoszexuális…” Annával való szerelme emiatt nem válhatott teljessé éppúgy, ahogy a többi, nők iránt érzett vonzalma sem. Pillanatok alatt képes volt reménytelenül beleszeretni bárkibe: „az egyik boldogtalan szerelemből gázoltam a másikba rettenetes intenzitással. Akkor meg az történt, hogy annak ellenére, hogy én voltam, aki kudarcot vallott, én bűnhődtem. Mert ha az ember lélekkel nem győz egy szerelmet, akkor az visszaesik a testbe, és átváltozik merő szexualitássá.” Pilinszky és első felesége 1955-ben úgy váltak el, hogy szerették egymást, de tudták, hogy teljesen nem lehetnek egymáséi. „János, én ugyanúgy imádlak Téged, mint szerelmünk hajnalán, de ezt a maszatolást hagyjuk abba!”
Márkus Anna újra férjhez ment, majd 1956-ban férjével együtt Párizsa költözött, ahol nemzetközi festő lett belőle Anna Mark néven. Pilinszky kétszer is meglátogatta volt feleségét Párizsban. Tíz versének kéziratát vitte el neki. A ciklus címe Külön lapok, s így az egykori szerelmi ajándék kései függeléke is bekerült az egyetlen példányban készült, egyetlen olvasónak szánt Pilinszky-kötetbe.
„-Szeretnéd?” — Szeretném.” / Babits & Szabó Lőrinc & Török Sophie
1920 decemberében a húszéves Szabó Lőrinc felhívta telefonon menyasszonyát annak külügyminisztériumi munkahelyén. Közölte a huszonöt éves Tanner Ilonával, hogy megegyezett lakótársával, Babits Mihállyal, hogy a nőt őhelyette Babits fogja elvenni feleségül.
Ilonka először ugratásnak vette a hívást, de aztán Lőrinc átadta harminchét éves mesterének a kagylót. Babits zavartan beleszólt a telefonba: „Igen, mindent úgy szeretnék, ahogyan az imént Lőrinc elmondta.” Végül aznapra találkát beszéltek meg a Central kávéházba. A két költő ismertette Ilonával az előző éjjel kötött egyezséget. A nő meglepetésükre elfogadta az új felállást, és nemsokára már együtt tárták Babits és Ilona jegyességének hírét meglepett barátaik elé. Egy órával később már az eljegyzési vacsora is megvolt a Víg agglegény kocsmában. Ezután hármasban mentek az Est moziba, mint annyiszor korábban, csak most már Mihály fogta Ilona kezét. Az esküvő két héten belül megköttetett. Ilona Török Sophie néven lett Babits Mihály társa egy egész életen át.
Mindez egy évvel korábban kezdődött. Szabó Lőrinc Babits Revizcky utcai lakásában lakott, titkára, tanítványa, barátja volt egy személyben. A fiatal költő rajongott mesteréért, aki rövid ismeretség után fogadta be lakásába a Budapestre érkezése után nyomorban élő fiatalembert. Szabó Lőrinc élete végén Tücsökzenében vallott szoros szellemi kapcsolatukról: „Mit láttam benned? Hőst, szentet, királyt. / Mit láttál bennem? Rendetlen szabályt.” Babits könyvtára ráadásul szélesre tárta előtte a világot, szabadon merülhetett el a kortárs angol és francia költészet remekeiben, a cserében végzett titkári munka pedig nem volt igazán megerőltető. Egy nap mégis akadt tennivaló. Történt egy nap, hogy egy fiatal nő, Tanner Ilona Lujza Kamilla, Babitsot kereste verseivel a költő lakásán. A hölgy már régóta írt verseket, művei olyan rangosabb lapokban is megjelentek, mint az Új idők, azonban ez számára nem volt elegendő. Célja a Nyugatba való publikálás volt. Babits nem akarta fogadni Tanner Ilonát, zavarta ugyanis, hogy nincsen megborotválkozva. Így barátját kérte meg, hogy foglalkozzon az írónővel. Szabó Lőrinc szívesen tette ezt, sőt megtetszett neki a szép, fiatal és ambiciózus nő, rögtön el is kezdett udvarolni neki.
Tanner Ilonka, aki öt évvel volt idősebb Szabó Lőrincnél, nem árult zsákbamacskát. Elmesélte addigi élete hányattatásait, amiből nem volt kevés. A lány a randevún elmondta, hogy színésznőként nem volt sikeres, most a külügyminisztériumban tisztviselő, de költő szeretne lenni. Őszintén beszélt arról is, hogy főnöke korábban szexuális ajánlatokkal zaklatta. Mivel nem akarta elveszíteni állását, belement a dologba. Előtte azonban felszaladt egy egyetemista ismerőséhez, hogy ne a főnöke legyen az első férfi az életében. Az eset után Ilona terhes lett, s kénytelen volt abortuszra menni. Szabó Lőrincet azonban nem tántorította el a történet, beleszeretett, a fiatalon már oly sok fájdalmat megélt nőbe.
A fiatalok gyűrűt is váltottak, minden a legnagyobb rendben ment. Egészen december estéig, amikor Babits elmondta tanítványának, hogy tetszik neki menyasszonya. Az éjszakán át tartó egzaltált beszélgetés során megszületett az alku a mit sem sejtő fiatal nő sorsáról. Jött a másnapi telefon, és hamarosan az esküvő.
Babits és Török Sophie házassága nem volt szerelmi házasság, legalábbis Ilona nem szerelmet érzett férje iránt. Rajongott érte, gondoskodott róla, de nem volt szerelmes belé.
„… egyszerre csak a következő szavakat hallom fájdalmas sóhaj kíséretében: „Boldog ember vagy te, L.!”
-„Miért?” – „ Amiért olyan szép menyasszonyod van.” … Nehéz percek teltek el, azt hiszem. Aztán: — „Szeretnéd?” –kérdeztem én. –„ Szeretném”. – Nagy döntés előtt álltam, nagyot fordult velem a világ. Éreztem, most segíthetek, de ennek magam vagyok az ára. … Nagyon nehéz lélekkel ilyesfélét mondtam: „Hát te szeretnéd elvenni?” – „Igen.”—Aztán … megbeszéltük a dolgot. S ez volt legnagyobb őrületünk, legirreálisabb alkunk a valóság rovására. I.-t M. veszi el. Ideköltözik a Reviczky utca 7.-be; mint feleség M-lyal. lesz. Ezt nyíltan megtárgyaltuk a lány bőrére, akinek az egészről sejtelme sem volt. Hozzáteszem, hogy I-t ebben a pillanatban elkezdtem még jobban kívánni és szeretni.” [ Szabó Lőrinc: Szerelmi életemről egyet s mást; 1955]
Sziasztok! Sebők Aida vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar jogász szakos hallgatója, a 2021/22-es tanévtől a Media Iuris szerkesztője. Az írással és az irodalommal már általános iskolában elkezdtem foglalkozni és ez a szenvedélyem azóta is tart. Cikkeimben elsősorban a büntetőjog a fő csapásvonal, de nagyon élvezem az interjúk készítését is, így sok különleges emberrel és izgalmas témákkal igyekszem színesíteni a Media Iuris oldalát.
