cotard

Élet és Halál között – a Cotard-szindróma

Az emberiséget mindig is ámulatba ejtették az elme varázslatos titkai. Van, aki tagadni próbálja, azonban kétségtelenül mindenki kíváncsi egy nem mindennapi, átlag feletti tudat működésére.

A Cotard-szindróma néven ismert neuropszichiátriai kórkép a világ egyik legritkább, legkülönösebb állapota, mely szisztémáját illetően a szomatikus téveszmék közé sorolandó. A mentális betegséget 1880-ban diagnosztizálta először Dr. Jules Cotard, francia pszichiáter, akiről később el is keresztelték ezt a drasztikus állapotot. De miről is szól ez a súlyos érzékcsalódások tömkelegére épülő mentális probléma?

Tünetek és megjelenési formái

Ha egy páciens a   Cotard szindróma kegyetlen kórállapotának esik áldozatául, rendszerint életének a legjelentősebb részét kezdi el megtagadni, mely nem más, mint a tulajdon létezése és elevensége. A másik véglet, miszerint a betegségben szenvedő személyek részlegesen, vagy teljes mértékben halottnak hiszik magukat, s ennek megfelelő további jelenségeket produkálnak. Például, egyes alanyok nem éreznek fájdalmat, nem esznek-isznak, tisztálkodnak vagy beszélnek, hiszen a holtaknak nincsenek sem fiziológiás, sem szociális szükségleteik. Egy száz fős, Élőhalott szindrómával diagnosztizált alanyokból álló kohorsz vizsgálat eredményeként állapítottak meg a kutatók, hogy a páciensek 45 százaléka érzi fizikális testét fiktív, nem létező entitásnak, 55 százalékuk pedig megelevenedett halottnak, mondhatni zombinak gondolja magát.

Akik élettelennek érződő testtel, szellemként tengetik véget nem érő mindennapjaikat, azok vállát a „nemlétezéssel” járó letargia, depresszió és céltalanság terhei nyomják. Nincsenek vágyaik, álmaik, vagy igényük a szociális kapcsolatok kiépítésére, de még a létfenntartás legalapvetőbb tényezőire sem. Csupán láthatatlan vándorként barangolnak az általunk ismert élet és a teljes árnyékvilág között. Az élőhalott, „zombiszerű” létből, természetesen nem csupán a halhatatlanság érzete adódik, hanem a holttestek velejáróinak kellemetlen sajátosságai is, mint például: a bőr alatt élő és falatozó férgek kínzó ténykedése, illetve a teljes, vagy részleges test fölötti kontroll elveszítése a hullamerevség miatt. A rothadás fantazmája végett az egyén tulajdon testéből áradó hullaszag, a keringő vér, végtagok vagy egyes szervek hiánya is mind a kórállapot kegyetlen tréfájának tudhatók be. Az említett kórismék meglététől szenvedve a betegek gyakran járnak lomhán és csoszogva, lábaikat maguk után vonszolva, mely még erőteljesebben kölcsönöz számukra élőholt hatást.

A Cotard szindróma panaszait, rendszerint három csoportra lehet felosztani. A Germination stage-ben, vagyis a betegség első szakaszában hipochondria és a depresszió tünetei szolgálnak a probléma első ismertető jeléül. A kórállapot ezen szakaszában a legegyszerűbb visszafordítani a folyamatot, vagy megálljt parancsolni a fiktív halál terjedésének.

Ezt követi a Virágzó Stádium (Blooming stage) mely során ténylegesen kialakulnak az olyan egyértelmű szimptómák, mint az élet tagadása és a halott léttel való azonosulás. A kór ezen intervallumában már nem beszélhetünk primer prevencióról (elsődleges megelőzésről), azonban ha nem túl későn észleljük a fennálló problémákat, az élettani pszichés állapot megfelelő terápiával még mindig részlegesen reprodukálható.
Az orvosoknak és szakembereknek jóval nehezebb dolga lesz a rehabilitációban, ha a páciens a krónikus stádiumban (Chronic stage) már huzamosabb ideje érzékeli magát nem evilági lénynek.

Kialakulásának oka

A kutatók és orvosok rendelkezésére csupán bizonytalan hipotézisek állnak még napjainkban is. A kiváltó ok lehet egy előzetes sikertelen öngyilkossági kísérlet, korábbi depresszió, bipoláris személyiségzavar, tartós alvás megvonás, kokainpszichózis, illetve az agy frontális lebenyének betudható egyéb sérülés, vagy sorvadás. A probléma neurofiziológiája és pszichopatológiája, ennél azonban jóval összetettebb. A legfrissebb kutatások szerint, a betegség kiváltó oka az amygdalae hibás érzelemközvetítő hatása egy-egy arc   felismerése során. Ez nem más, mint az idegrendszer hibás megerősítése, mely folyamán a beazonosított fizimiska, negatív érzelmi hatást provokál ki a Cotard szindróma kezdeti stádiumában lévő betegből. Eme kórélettani művelet hatására az egyén izolálni fogja magát társadalmilag annak érdekében, hogy attól a kellemetlen érzéstől megóvja magát, melyet az emberi arcok váltanak ki belőle.

Az Élőhalott szindróma kialakulása, javarészt pszichózisban, skizofréniában szenvedő, vagy arra hajlamos személyek körében fordulhat elő.
Hatásos gyógyító módszerek az olyan monoterápiás és multiterápis terápiák melyekben főszerepet kapnak az antidepresszánsok, antipszichotikumok és hangulatstabilizátorok. Ezen orvosságok sikeres eredményeket mutattak a kezeltek tünetmentességének esetében.
A betegségben diagnosztizáltak, fokozott figyelmet igényelnek, ugyan is a kórra ismert gyógymód nem létezik. A páciensek csupán elevenen barangolnak élet és halál között, míg végül a tényleges sötétség egy nap menthetetlenül rabul ejti őket.