[metaslider id="9331"]

Egyetemista élet Dániában- Interjú Illés Katával

Életünk egyik kulcskérdése, hogy érettségi után hova menjünk továbbtanulni? Menjünk egyetemre vagy inkább válasszunk egy szakmát magunknak? Ha nem vagyunk biztosak, hogy hova tovább, akkor halasszunk egy évet és közben dolgozzunk? Persze, ha van rá lehetőségünk, akkor dönthetünk amellett is, hogy külföldre megyünk tanulni, ami az elmúlt években eléggé felkapott lett. Gondoljunk csak az egyetemünk által biztosított Erasmusra (az Európai Bizottság egyik legsikeresebb és legismertebb programja), aminek segítségével egy félévét tölthetünk egy általunk választott külföldi egyetemen. Egyetemistaként ez a téma nem kifejezetten aktuális, de szerencsére lehetőségem nyílt arra, hogy egy számomra közel álló emberrel interjút készítsek arról, hogy milyen a dán egyetemi élet, milyen belecsöppeni egy, a megszokottól teljesen más kultúrába, és miért döntött amellett, hogy mindent hátrahagyva belevágjon egy ismeretlen kalandba. 

Pécsi Tudományegyetem rengeteg karral és lehetőséggel rendelkezik, miért döntöttél amellett, hogy inkább Dániát válaszd? 

Illés Kata: Tulajdonképpen mindig is külföldi továbbtanulásban gondolkodtam. Sok minden közrejátszott a döntésemben, de talán a legnagyobb érv az volt, hogy kalandra vágytam és vágyom. Amikor bekerül az ember egy nemzetközi környezetbe, olyan újdonságokkal, sokszor kihívásokkal találja szembe magát, ami teljesen kinyitja a látásmódját bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Kíváncsi voltam milyen az, amikor az ember olyan emberekkel van körülvéve, akik a világ különböző pontjairól származnak. Emellett, mindig is azt hallottam, a dán oktatás mennyire gyakorlatorientált és mennyivel másabb, mint itthon. Ezt is szerettem volna személyesen megtapasztalni.

A magyar oktatásról eléggé megoszlanak a vélemények, sok ember szerint túl elméleti és kevés a gyakorlati lehetőség, ahol a tudásunkat hasznosíthatnánk. A dán oktatás milyen? 

Illés Kata: Magyarként sok ember, többek között én is úgy tapasztaltam, hogy az oktatás az egy szigorú struktúrát követő rendszer, ahol a tanár és diák között hierarchia van, a tananyag kötött és a lexikális tudás mindennek az alapja. Dániában ezt a szemléletemet teljesen felborították. Elég hamar a tudtunkra adták, hogy a tanárok nem fogják megmondani a konkrét választ bizonyos dolgokra, hanem saját magunknak kell rájönni azokra. Az órák erre a felfogásra épülnek, ugyanis az idő nagy része azzal telik, hogy csoportokban adott témákban kutatunk, majd prezentáljuk a kidolgozott válaszokat. Ebből is adódik, hogy az órák párbeszéden alapulnak és a saját véleményünk, tapasztalataink nagyon fontosak. Az első alkalom, amikor szembesültem vele, hogy ez a rendszer közel sem olyan lesz, mint amit én megszoktam, az az a pillanat volt, amikor a tanár feltett egy kérdést, hogy válaszoljuk meg, majd párokban beszéljük meg a tapasztalatainkat a témával kapcsolatban és menjünk el egy sétára az egyetem körül, mert úgyis szép idő van. 

Az, hogy a dán oktatási rendszerben a gyakorlat hangsúlyosabb, mint az elmélet, és a csapatmunka előszeretettel van jelen, teljes mértékben igaz. Az első nagyobb feladat, amit a tanuló csoportommal el kellett végezni például egy múzeumi megfigyelés volt, amikor el kellett látogatnunk a múzeumba pár alkalommal, hogy az emberek viselkedését tanulmányozzuk, majd ebből következtetéseket vonjunk le.

A másik érdekes dolog, amivel szembesültem, az az volt, hogy mennyire fontos, hogy a tanár bizalmi kapcsolatot építsen ki a diákjaival. Az első héten a szakom tanárai személyesen elmondták, hogy ha bármi problémánk van akár az egyetemmel kapcsolatban, akár mással, nyugodtan keressük meg őket, mivel bármikor fogadják a diákokat az irodájukban. Elmondták, hogy számukra a tanár-diák kapcsolat nem alávetett, és nagyon fontos az, hogy elmondjuk a véleményünket a tanítási módszerrel kapcsolatban, mivel ők ebből tudnak fejlődni és a mi érdekeinket akarják szolgáltatni. Ezért is bizonyos időszakok végén ki kell töltenünk egy, az iskolával kapcsolatos kérdőívet, amelyben olyan kérdéseket kell megválaszolnunk, mint például: Mi a véleményed a tanárok módszereiről, az órák felépítéséről? Mennyire vagy elégedett az akadémiai szinttel? Ezeket összegezik, majd megbeszélik velünk.

A vírushelyzet minden szempontból eléggé lekorlátozza a mindennapi életünket. Mennyire befolyásolja a Covid a dán egyetemi életet? Vannak kari szervek, egyetemi programok?

Illés Kata: Azzal kapcsolatban, hogy milyen programokat nyújt az egyetem, sok személyes tapasztalatom nincs, mivel eddig még csak egy félévet töltöttem az egyetemen és a jelenlegi vírushelyzet is korlátoz bizonyos programokat, viszont tudom, hogy kisebb programoktól, például halloweeni esttől kezdve egészen az Erasmus programig és a vietnámi nyári iskoláig, sok mindenen részt vehetnek a diákok. A nemzetközi diákokat nagyon szívén viseli az egyetem, mivel tisztában vannak vele, hogy nem egyszerű új életet kialakítani egy új országban ezért minden évben szerveznek egy bevezető hetet az új nemzetközi diákoknak, ahol előadásokat tartanak a dániai életről, lehetőségekről és tanácsokat adnak. Körbevezetnek a városban, illetve segítenek elintézni a hivatalos papírokat, amik szükségek Dániába való költözés során.

A külföldiek szerint a dánok csodálatos, megbízható, jó barátok. Mennyire különbözik a dán életstílus az ittenitől? Milyen az ottani emberek életfelfogása?

Illés Kata: Egy nyüzsgő életet élő nagyvárosi fiatalt valószínűleg nagy kultúrsokk érheti, amikor megtapasztalja, hogy a dánok, mennyire nyugodt emberek. Nem kapkodnak, nem idegeskednek annyit és kevésbé stresszesek. Valószínűleg a buszok állandó tíz perces késése, amit én tapasztalok, összefügg ezzel az életstílussal. Az természetesen emberfüggő, hogy ki az, aki azonosulni tud ezzel az életstílussal. Van egy szó, amit előszeretettel használnak a dánok, mégpedig az, hogy ”hygge”, ezt valahogy úgy lehet körülírni, hogy a meghittség érzése, az az idő, amit a szeretteiddel töltesz, vagy a pillanat, amikor kezedbe veszel egy forró teát, meggyújtasz egy gyertyát, olvasol egy jó könyvet, és minden olyan békés és stresszmentes. Ezt az érzést nagyon szeretik megteremteni saját magukban. Dániában még rövidebbek télen a nappalok és természetesen sokat esik az eső, ezért ilyenkor még fontosabbá válik ez az életérzés. Szinte minden házat kivilágítanak égősorral, és számomra ilyenkor egy kis mesebeli hellyé változik a város. 

A másik dolog, ami jellemzi a dán életfelfogást, az az elfogadás. Ugyanis rendkívül toleránsak a mássággal kapcsolatban, illetve befogadók a bevándorlókkal szemben is. A külsőségek is kevésbé fontosak számukra. Öltözködéssel kapcsolatban is a kényelem az egyik legfontosabb szempont. Sokszor ez megmutatkozik abban, hogy a ruháik nem mindig passzolnak össze, ugyanakkor a minőséget szinte mindig megfizetik. Ami számomra nagyon szimpatikus még az életfelfogásukkal kapcsolatban, hogy büszkék a nemzetükre. Mivel Dániát a jólét jellemezi, ezért teljesen jogos is az, hogy elégedettek az országukkal és szeretnek dánok lenni. Ez a szeretet a nemzet iránt megmutatkozik akár kisebb dolgokban is, például, hogy a legtöbb ház előtt egy dán zászló van, amit ünnepekkor (akár születésnapon vagy keresztelőkor is) felhúznak, de sokszor a karácsonyfákat is kis zászlókkal díszítik.

Külföldre való költözés mindig nehézségekkel jár, főleg, ha az ember fiatalon és egyedül vág neki ennek a kalandnak. Milyen nehézségekkel szembesültél mióta kint élsz?

Illés Kata: Nehézségekkel általában már az első héten találkozik az ember külföldre költözéskor. Nálam ez a lakhatás és a hivatalos ügyek intézése volt, viszont az egyetem nagyon sokat segített és rendszeresen próbál is segíteni olyan problémákban, amikkel gyakran szembesülnek az egyetemisták, például iskolai stressz, munkakeresés, önéletrajz írás, hivatalos ügyek intézése, adózás és így tovább. Nyilván sok embernek és nekem is a legnehezebb a család és barátok hiánya. A jelenlegi vírushelyzetben ez még nehezebb volt, mivel nem tudtam akkor hazautazni, amikor szerettem volna, de az ember időről időre hozzászokik ehhez, és megpróbálja inkább a saját kis életét alakítgatni. Emellett, mivel Dánia a világ legdrágább országai közé tartozik, így a megélhetés biztosításához szükséges, hogy az otthoni támogatást kiegészítsem munkavállalással. Rendszeres munkát eddig még nem találtam, ezért alkalmanként biciklis ételfutárként dolgozom, illetve bébiszitterkedem. Pozitívum, hogyha rendszeresen minimum heti tíz órát dolgozik egy diák, olyan állami támogatást kaphat, ami a megélhetéséhez elegendő. Munkát találni kisebb városokban azonban nem olyan könnyű, ha nem beszéled a dán nyelvet. Az állam viszont lehetőséget nyújt ingyenes dán nyelvi kurzusok elvégzésére. Habár, az egyetemi oktatás is ingyenes, az élet egyáltalán nem olcsó. Az élelmiszerek, szolgáltatások, tömegközlekedés, tankönyvek jóval drágábbak, mint Magyarországon. Azt is át kell gondolni, hogy beüljek-e a barátaimmal délutánonként egy kávézóba, mivel a szórakozás sem olcsó.

Köszönöm szépen az interjút!

EnglishGermanHungarian