Csaknem 100 éve már, hogy Kodelka Ferenc középkorú üzletembert meggyilkolták, holttestét pedig a Dunába hajították. Az eset az idő múlásával feledésbe merült ugyan, akkoriban azonban hatalmas botrányt keltett. Nem véletlenül, hiszen az áldozat holttestét feldarabolták, a gyilkosság elkövetője egy rendőr volt, és közrejátszottak még olyan körülmények, mint a szerelemféltés vagy nyereségvágy.
Éjszakai dunai hajókázás
1925. januárját írták, amikor is a csepeli Weiss Manfréd Lőszergyár éjjeliőre, Gricsák Pál szokásos „körtúrára” indult, hogy meglesse, vannak-e a gyártelepen tolvajok, vagy hasonlóan oda nem illő személyek. Miután elégedetten tért vissza helyére, nem sokkal később az egyik gépész azzal kopogott be hozzá, hogy a Duna mellett látott két idegen alakot. Gricsáknak több sem kellett, elindult a csónakház felé, ahol az említett személyek lehettek a gépész szerint. Mikor odaért, észre is vett két felnőtt alakot lámpájának fényében, egy férfiét és egy nőét. A férfi egy csónakban állt és valamit épp a Dunába dobott, a nő a töltés tetején várta a férfit kezében egy-egy bőrönddel. Mikor jobban szemügyre vette a férfit, felismerte benne Léderer Gusztáv csendőr főhadnagyot, aki a csepeli rendőrkapitányságnál teljesített szolgálatot. Miután Léderer észrevette az öreg éjjeliőrt, megtörte a csendet. Azt állította, hogy a minap Franci kutyáját elütötte a villamos, és mivel nem akart bajlódni annak eltemetésével, inkább idehozta, hogy a Dunába hajítsa. Gricsák azonban nem érte be ennyivel. A nőhöz fordult, és megkérdezte tőle, hogy mit rejteget azokban a bőröndökben, illetve megkérte, hogy nyissa ki őket. A hölgy erre azt válaszolta, hogy Léderer alsóneműi a kofferekben, a kulcsot azonban a főhadnagy a tiszti szálláson hagyta, így nem tudja kinyitni azokat. Látszólag sikerült meggyőzniük Gricsákot, aki sűrű elnézések közepette magára hagyta a párt, azonban kíváncsisága szolgálata után felülkerekedett rajta, és visszament a Duna partjára, hogy körül nézzen alaposabban. Nem is kellett sokáig kutatnia, először egy fekete ruhafoszlányt talált, amelyről úgy vélte, hogy egy öltönyből szakadhatott ki, pár lépéssel később pedig vérnyomokra lett figyelmes a frissen esett hóban.
Megnyúzva, feldarabolva
Gricsák Pál éjjeliőr a friss információktól vezérelve elment a kapitányságra, ahol elmesélte az éjjel látottakat. A csendőrök azonban ekkor még nem tulajdonították jelentőséget a „mesének”, nem sokkal később azonban olyan bejelentések érkeztek, amelyek megkövetelték a nyomozók kirendelését a helyszínre. Később a detektívek odaértek a Léderer házhoz is, azonban csak a házmesterné volt otthon, aki tájékoztatta a hatóságot, hogy Lédererné kora reggel elkérte tőle a ház padlásának a kulcsát. Ez rögtön gyanús lett a nyomozóknak, ezért felmentek a padlásra, hogy körül nézzenek, s mikor beléptek megcsapta őket a rothadó hús irgalmatlan bűze. A szag forrása nem volt más, mint a két bőrönd, és mikor felnyitották azokat, darabokra vágott emberi testrészeket találtak. Ezután várták, hogy valaki hazaérjen. Este 9 körül Lédererné haza is ért, ám nem várt kérdést szegeztek hozzá a detektívek, nevezetesen, hogy mik azok a padláson lévő emberi maradványok. Színlelt ájulás után az asszony elárulta, hogy a maradványok egy Kodelka Ferenc nevezetű, középkorú üzletemberhez tartoznak, akinek tucatnyi húsüzlete volt. Elmondása szerint Kodelka a férjének jó barátja volt, azonban többször próbált kikezdeni Léderernével. Egyszer annyira megelégelte ezt a férj, hogy hirtelen felindulásból szolgálati fegyverével lelőtte Kodelkát. Ezután közösen lenyúzták róla a bőrt, majd mesteri precizitással, az ízületeket átvágva, összesen két tucat darabkára vágták fel.
Szerelemféltés helyett nyereségvágy?
Mindeközben a rendőrök értesítették Léderer Gusztáv felettesét, aki rövidesen megtalálta az egyik elrejtett véres bőröndöt, amely minden kétséget kizáróan Léderer tulajdonában volt. Ezután közölte beosztottjával, hogy le van tartóztatva, és hogy adja át neki a szolgálati fegyverét. A kihallgatáson a gyanúsított elismerte a gyilkosságot, de feleségét felbujtással vádolta. Kezdetben nemcsak azt volt nehéz megállapítani, hogy a bőröndben talált emberi maradványok valóban Kodelka Ferenchez tartoznak-e, hanem magát az igazságot is, hiszen a tettesek minden alkalommal megváltoztatták vallomásaikat. A féltékenység helytálló oknak is bizonyulhatott volna, azonban a házkutatás során a rendőrök a konyhakredencen hatalmas értékű pénzkötegre nyertek, összesen 70 millió korona értékben. Miután a házaspár erre már nem tudott megfelelő magyarázatot adni, részletes vallomást tettek. Kiderült, hogy egy ideje már pénzszűkében voltak, és a következő lépés a kilakoltatás lett volna, amikor is elhatározták, hogy Kodelkától fognak nagyobb összeget kicsikarni. Elhitették Kodelkával, hogy egy angol üzletember Budán szeretne vásárolni egy ingatlant, amihez azonban 100 millió korona készpénzre lenne szüksége, mégpedig igen sürgősen. Azt állították, hogy a nem létező úr a kölcsönt néhány napon belül vissza fogja fizetni 15%-os haszonnal, ráadásul dollárban. Kodelka beleállt az üzletbe, azonban a pénznek csupán egy részét tudta megszerezni. A többit Lédererék a feldarabolt holttest ujjáról lehúzott briliánsköves gyűrűvel, aranyórával és az ezüst szivartárcával akarták kipótolni, azonban az értékesíteni már nem volt idejük.
Az ítélet
1925 tavaszán került sor a tárgyalásra, ahol az elkövetők ugyan nem tagadták tettüket, ennek ellenére még mindig egymást vádolták a felbujtó szerepével. Végül a bíróság a házaspárt kötél általi halálra ítélték, azonba Lédererné ügye másodfokon a budapesti ítélőtábla elé került, ahol bizonyíték hiányában életfogytiglani fegyházbüntetésre változtatták az ítéletet. Lédernét 15 év után példás viselkedése, fegyelmezett és illedelmes magatartása miatt kiengedték a fegyházból. Ezután megpróbált munkát találni, de a híre mindig megelőzte őt, nem látták szívesen sehol. Vagy pénzért mutogatta magát éjjelenként, vagy az utcán csavargott, virágot, szotyolát vagy éppen perecet árult. Végül 1982-ben halt meg abban a Tölgyfa utcai lakásban, ahol férjével a brutális gyilkosságot elkövették.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
