Az egyetemisták körében elképesztő népszerűségnek örvend a külföldön tanulás lehetősége. A tapasztalatszerzés és nyelvtanulás mellett megismerhetünk egy új kultúrát és akár életre szóló barátságokat köthetünk és megannyi élményt gyűjthetünk. Azonban mi történik akkor, amikor az ember diákként egy ilyen úton egyszer csak egy gyilkossági ügy kellős közepén találja magát, ráadásul gyanúsítottként ezután pedig egy több évig elhúzódó bírósági procedúra alá kerül a kamerák kereszttüzében, lemoshatatlan gúnynevek sokaságával távol az otthonától? Amanda Knox történetében mindezek közrejátszottak.
A bűntett
2007.november 2-án egy 21 éves brit diáklány meggyilkolása rázta meg az egész világot. Meredith Kercher az olaszországi Perugiában tanult cserediákként és több diáktársával, köztük az amerikai Seattle-ből érkezett 20 éves Amanda Knox-szal közösen béreltek egy kétemeletes házat. Itt találták meg a brit lány holttestét, rajta szexuális erőszakra utaló jelekkel, több késszúrással és elvágott torokkal. Amanda Perugiában megismert barátjától, Raffaele Sollecito-tól jött éppen haza reggel, amikor észrevett pár furcsaságot, például a nyitott bejárati ajtót, a fürdőbe belépve pedig pár vércseppet, amiknek azonban nem tulajdonított különösebb jelentőséget, így lezuhanyozott. A lakótársak lettek figyelmesek arra, hogy Meredith szobájának ajtaja zárva van egy ablakot pedig betörtek, így felhívták a rendőrséget, akik a szoba ajtaján átjutva találták meg Meredith holttestét.
A meggyilkolt Meredith Kecher (bal) és Amanda Knox (jobb)
Amandát és Rafaelét pár nap múlva kihallgatták, 2008-ban pedig hivatalosan is megvádolták őket gyilkossággal, 2009-ben pedig 20 év feletti börtönbüntetést szabtak ki mindkettőjükre. Az ügynek van egy további szereplője is, Rudy Guede, aki elmondása szerint a házban töltötte az estét, DNS-ét pedig megtalálták Meredith testén kívül és belül egyaránt, illetve véres ujjlenyomatait is azonosították. Ezek miatt őt is megvádolták a két fiatallal együtt és tizenhat év börtönbüntetésre ítélték.
Bizonyítékok nyomában
Az egyik fő nyom, ami Knoxra és Sollecito-ra terelte a gyanút Meredith melltartó kapcsa volt Sollecito DNS-ével, amit a felderítő detektívek csak jóval később találták meg, emiatt a védelem arra hivatkozott, hogy figyelmetlenség miatt túl sokáig hevert a bizonyíték a szabadban, ami miatt az beszennyeződött és már nem volt így hiteles. A gyilkosság eszközének pedig a konyhában talált egyik kést tartották, rajta Meredith és Amanda DNS-ével, aminek éle azonban különbözött a Meredith testén talált szúrásoktól, ráadásul ez sem volt egyértelmű bizonyíték, ha azt vesszük figyelembe, hogy a két lány együtt lakott így valószínűleg a háztartás bizonyos eszközeit is közösen használták.2010-ben jutott az olasz bíróság arra a döntésre, hogy az ügyet a bizonyítékok hiteltelensége miatt újratárgyalják, majd 2011-ben Amandát és Rafaelét felmentették. A fiatalok azonban nem sokáig élvezhették a szabadságot és nyugalmat, ugyanis 2013-ban a legfelsőbb bíróság úgy gondolta, újra kell tárgyalni az ügyet. Amanda nem jelent meg a tárgyaláson, Sollecito azonban igen és a lány büntetését huszonnyolc évre emelték. Amanda határozottan kijelentette, hogy nem megy vissza, kiáll ártatlanságáért, emellett az amerikai külügyminisztérium sem akarta őt kiadni Olaszországnak. Végül a legfelsőbb bíróság 2015-ben véglegesen felülírta az ítéleteket, álláspontját pedig egy ötvenkét oldalas indoklásban fejtette ki, ami tartalmazta az eljárás során esett számtalan hibát, többek között a bizonyítékgyűjtés során végzett felületes munkát, illetve annak az ügyésznek a személyét, aki több, légből kapott, megkérdőjelezhetőnek tekinthető bizonyítékot is állított az eljárás során.
A média szerepe
Az ügyet hamar felkapta a média, hiszen minden szerepelt benne, amire a bulvár és az olvasóközönség nagy része vágyik: adott volt két eltérő személyiségű lány, Meredith volt a csendesebb, visszahúzódóbb lány, míg Amanda a társaságkedvelő, bulizósabb, továbbá ott volt egy szerelmespár Amanda és Rafaelle személyében és egy véres gyilkosság. Sem az olasz, sem a brit média nem kímélte a gyanúsítottakat, főként Amandát, akire pejoratív módon ráragasztották a „Foxy Knoxy” becenevet, utalva a lány kicsapongó szexuális életére. Az ügyész pedig azt az elméletet vallotta, hogy Kercher, Knox, Sollecito és Guede egy négyes szexpartiban vettek részt és végül ennek eredménye lett a gyilkosság. A sajtó is két táborra szakadt. Azok, akik Knoxot mindenképp bűnösnek akarták beállítani, bőven ontották magukból a félig valós és képzelt részleteket, degradáló megjegyzéseket, míg az ellentábor, akik Knoxot próbálták védeni, olyan megjegyzésekkel illették az olasz igazságszolgáltatást, mint „inkvizitórius” vagy „szexista”.
A sajtó egyből rákapott az ügyre és nemsokára tele lettek a címlapok Amandával
A média szerepe az ilyen ügyekben ma már rendkívül aktuális és releváns, sokszor a bulvár ugyanis a nagyobb nyilvánosságú eseteket az alapvető korlátozások áthágásával igen gátlástalan módon követi nyomon és ad sokszor szubjektív leírást az ügyről, ezzel befolyásolva az olvasói tömeget. Nick Pisa, a Daily Mail újságírója tudósított az esetről és elmondása szerint ugyan írt Guede-ről is, az inkább csak kényszerből történt, hiszen egyértelműen Amanda volt a legérdekesebb alany. Knox a későbbiekben íróként és újságíróként kezdett el tevékenykedni és aktivistaként a fő célja, hogy segítsen azon nőkön, akiket hasonló módon tévesen ítéltek el és hurcoltak meg.
Források: 1
Képek: kiemelt kép , 1, 2
Sziasztok! Szládovics Fanni vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Első éves korom óta tevékenykedem a Media Iuris egyik szerkesztőjeként, hiszen az írás mindig is érdekelt és közel állt hozzám. Igyekszem változatos, különféle témákat feldolgozó, elsősorban ismeretterjesztő, kulturális, közéleti és szakmai cikkekel színesebbé tenni az egyetemi lapot.
