Sajnos megannyi szörnyű történetet hallani a világról és az emberekről. „Rosszfiúk” mindig voltak és lesznek is, hiszen nem vagyunk egyformák, nem működik mindenkinek ugyanúgy az elméje, vannak akiknek valamilyen szempontból más az agyi berendezkedése, mondhatni rendellenes. Elképzelni is lehetetlen mit élhetnek át az áldozatok, akik embertelen körülmények között szenvednek. Vannak eléggé szélsőséges esetek, ami az ilyen bűncselekményeket illeti. Ebben a cikkemben egy ilyet történést hoztam nektek, amikor az elkövető egy apuka volt, áldozata pedig a saját, vérszerinti lánya.
A lány rejtélyes „elszökése”, a fogvatartás kezdete
Elizabeth Fritzl 1966-ban született Josef és Rosemarie Fritzl gyermekeként. A lányt – elmondása alapján – az apja már 11 éves korától fogva zaklatta szexuálisan. Elizabeth horror sztorija 18 éves korában vette kezdetét. Édesapja 1988-ban arra kényszerítette lányát, hogy írjon egy levelet, miszerint csatlakozott egy vallási felekezethez, amely végett elhagyja örökre a szülői házat, ne is keressék. Az apa nagyon jól játszotta a szerepét, hiszen lánya semmilyen felekezethez nem csatlakozott, és nem is volt célja, hogy elhagyja otthonát. Édesanyját a levél és apja színjátéka tökéletesen megtévesztette, mit sem sejtett arról, hogy gyermeke valójában házuk pincéjében raboskodik, fogvatartója pedig nem más, mint férje, Josef.
A pincebörtön
Lánya rabhelyét az apa saját maga alakította ki a lakásuk pincéjében, amelyet az évek során folyamatosan bővített. A helyiség körülbelül 50-60 négyzetméter területű volt, belmagassága nem volt több 170 centiméternél, egy átlagmagasságú embernek természetesen le kellett volna hajolnia ahhoz, hogy elférjen benne. Mindennek mondanám ezeket a méreteket, csak kényelmesnek nem. Josef három helyiséget alakított ki benne: volt egy háló, egy mosdó és egy „orvosi szoba”, ahol lánya szülhetett, hiszen nem a bebörtönzés volt az egyetlen, amit Elizabethtel tett, de erről majd később ejtek szót. Fényt villanykörte biztosított a lakónak (később lakóknak), kapcsolata a külvilággal pedig szinte semmilyen szinten nem volt, csupán egy rádió és egy televízió állt rendelkezésre. A házi börtön hangszigetelt volt, egy páncélajtó védte, melyen elektronikus zár volt található, a bejáratot pedig egy szekrény és egy falelem rejtette el a külvilágtól, tehát valóban senki nem tudott arról, hogy mögötte milyen kínokat él át egy fiatal hölgy. Pedig nem Fritzlék voltak az egyetlen lakói a háznak, hiszen mindez egy társasházban történt. Az egyik lakó úgy nyilatkozott, hogy párszor hallott furcsa kopogásokat, de nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, sőt egy ellenőrzés miatt a tűzoltóság is járt a pincében 1999-ben, de ők sem vették észre az elrejtett rabhelyiséget.
Amiért az ügy úgy híresült el, mint az „amstetteni vérfertőzés”
Josef Fritzlt egyszer már letartóztatták az 1960-as években szexuális erőszak miatt, de nem sok idő elteltével szabadult is. A férfi, mint említettem már 11 éves kora óta zaklatta szexuálisan lányát, s miután bebörtönözte, utána is rendszeresen járt le hozzá a pincébe, megverte és megerőszakolta áldozatát. A vérfertőzésből 7 gyermek fogant meg: 1988-ban Kerstin, 1989-ban Stefan, 1992-ben Lisa, 1994-ben Monika, 1996-ban pedig ikreket szült, azonban közülük csak egy maradt életben, Alex. Elizabeth raboskodása alatt 2003-ban szült utoljára, a gyermek a Felix nevet kapta. A hat gyerek közül hármat a nagymama és nagypapa (aki egyben apa is volt) nevelt fel, a többiek lent raboskodtak születésük pillanatától kezdve és ők sem mehettek ki soha. A három csemetét – Alexandert, Monikat és Lizát – Josef születésük után pár hónappal vitte fel egymás után a házuk ajtaja elé, és hagyott mellettük egy levelet is, amelyben Elizabeth arra kérte szüleit neveljék fel a gyerekeket. A szomszédok nyilatkozata alapján a nagyszülők példásan gondozták a három unokát, akik (beleértve a nagymamát is), semmit nem tudtak odalent raboskodó édesanyjukról és testvéreikről.
A szabadulás és Josef lebukása
Elizabeth és a vele együtt raboskodó három gyerek egy orvosi vizsgálatnak köszönhetik azt, hogy kiszabadultak. 2008. április 19-én Kerstin, a legidősebb gyerek rosszul lett, a fogoly pedig megkérte apját, hogy vigye el őt orvoshoz. Josef eleget tett a kérésnek, elvitte Kerstint a helyi kórházba, amit szintén egy Elizabeth által írt állevéllel magyarázott. A szörnyű apuka azonban nem tudta, hogy áldozata egy segélykérő levelet csempészett fia zsebébe, amelyet az amstetteni kórház dolgozói meg is találtak. Április 26-án Josef kiengedte lányát a pincéből és visszatért vele a kórházba Kerstinhez. Ekkor a dolgozók értesítették a rendőrséget, akik azonnal a helyszínre siettek és le is tartóztatták Josefet. A négy rab 2008. decemberében hagyta el az idegszanatóriumot, ahol kezelték őket. Azt, hogy hová költöztek nem lehet tudni, nincsenek róla információk, hiszen új életet szerettek volna kezdeni, ezért a család ügyvédje nem mondott semmit hollétükről, amely teljes mértékben érthető.
Josef Fritzlt a bíróság életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, azonban 15 év utánkérheti feltételes szabadlábra helyezését. Ennek megfelelően az amstetteni „rémapuka” 2023-ban szabadulhat, feltéve, ha bebizonyítja, hogy nem jelent veszélyt a társadalomra.
Képek forrása: kiemelt kép, 1, 2, 3, 4
Sziasztok! Kondora Petra vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója. Már egészen kiskorom óta nagyon szerettem, és szeretek olvasni, az irodalom mindig is a kedvenc tantárgyaim közé tartozott. Az írás terén eddig komolyabb közegben sose próbáltam ki magam, mindig csak a fiókom olvasta a papírra vetett gondolataimat. Az, hogy bekerültem a Media Iurisba nem csak annyit adott nekem, hogy belevethetem magam az újságírás kalandjaiba, hanem azt is, hogy egy ilyen összetartó, csoda csapathoz tartozhatok.
