Úgy gondolom, hogy minden sportolni kezdő kisgyermek számára, aki szívből, teljes szeretettel űzi a választott sportágát, a legnagyobb álom és megtiszteltetés az olimpiára való kijutás, az ott való részvétel. Vajon mi történik akkor, ha egy felsőbb hatalom a saját dicsősége érdekében úgy dönt, mindent megtesz azért, hogy az ő sportolói legyenek az egész világon a legjobbak? A válasz egyszerű, sorozatos traumák, szétzúzott álmok, összetört életek. Ezen nagyobb erő kegyetlenségének esett áldozatul számos fiatal sportoló az 1960-70-es években az NDK-ban.
A kezdetek
A doppingolás egyáltalán nem új keletű jelenség a sport világában. Már az ókori görögök sportolói is hittek abban, hogy az egyes állati és növényi eredetű szerek fogyasztása növeli teljesítőképességüket. A modern korra jellemző doppingolás akkor vette kezdetét, amikor feltalálták a fecskendőket és megkezdték a szintetizálását a különböző gyógyszereket. Feljegyzések szerint először a kerékpárosok nyúltak tiltott szerekhez, az ő körükben kezdett népszerűvé válni. Ebből kifolyólag nem is igazán megdöbbentő, hogy az egyetlen doppingoláshoz köthető haláleset ebben a sportágban következett be. Az 1960-as Római olimpián a kerékpáros versenyszámban a Dániát képviselő Knud Enemark Jensen váratlanul leesett a kerékpárjáról, majd nem sokkal később életét vesztette. A halottkémek vizsgálata kimutatta, hogy a dán színekben versenyző Knud amfetamin hatása alatt állt, és valószínűsíthetően ez is okozta halálát.
Knud Enemark Jensen elveszti eszméletét a számában
Ezt követően az első doppingvizsgálatokra 1968-ban került sor, 1972-től pedig már az anabolikus szteroidokat is vizsgálták, azonban ez sem rettentette el az NDKvezetőségét attól, hogy központi szintre emelje a doppingolást.
Staatsplanthema 14.25
Így nevezték el azt a programot, amely állami szintre emelte a doppingolást az NDK-ban. Egyes adatok szerint körülbelül 12 ezer sportolót vontak be a programba, amelyből 2000 szenvedett maradandó károsodást, vagy halt bele a kísérletezésekbe az évek során. Mindenekelőtt stimulánsokat, amfetamint alkalmaztak. 1964-től aztán megkezdték a tesztoszteronnal való kísérletezést. Előbb a Dynamo klubjaiban tették kötelezővé, majd a Német Torna és Sportszövetség teljes állományában alkalmazták. Az éveken át tartó dopping fejlesztések következményeként végül előállították a legmegfelelőbbnek bizonyuló végterméket, az Oral Turinabolt. Az 1965-től gyártott gyógyszer eredetileg az idős, legyengült emberek izmainak erősítésére szolgát, nagy dózisban azonban az élsportolók izmainak gyarapítását szolgálta. A legszívszaggatóbb az egészben, hogy már 12-15 éves kortól bevonták a fiatal sportolókat ebbe a kegyetlen “emberkísérletbe”. Mindennek tetejében tették ezt úgy, hogy sokszor a szülők is tudtak róla. Egerszegi Krisztina egyik nagy riválisa, Petra Scheinder elmondta, 14 éves kora óta kapta az anabolikus szereket. Naponta négy, kék színű pirulát kellett bevennie. Fogalma sem volt róla, hogy mik is azok valójában, azt mondták neki, hogy ezek olyan gyógyszerek, amelyek segítik a regenerálódásban.
Istent játszottak
Heidi Krieger nagy álmokat dédelgetett. Ő akart lenni az első nő, aki 23 méternél messzebbre repíti a súlyt a dobókőről. Rengeteget dolgozott, edzett, minden erejével azon volt, hogy megvalósítsa élete legnagyobb célját. A szülei éppen ezért sportiskolába íratták, ahol több klub is felfigyelt Heidi kiemelkedő szorgalmára és tehetségére, végül azonban a Dynamo igazolta le. Első, s sajnos egyetlen jelentős sikerét is 21 éves korában érte el az NSZK-ban tartott 1986-os atlétikai Európai-bajnokságon, ahol 21,10 méteres lökésével a kontinens legjobbja lett a nők között. A Stuttgartban aratott hatalmas győzelemhez személyesen Erich Honecker pártfőtitkár és államfő is gratulált. Heidi élvezte a jutalomból kapott kiváltságokat, az NSZK-ban és Svédországban nyaralt, amely egy átlagember számára elképzelhetetlennek bizonyult akkoriban. Azonban a felhőtlen boldogság nem tartott sokáig a fiatal bajnok lány számára annak ellenére, hogy 16 éves kora óta kötelességtudóan beszedett minden kis kék tablettát (Oral Trinabol), amit edzője a kezében nyomott, és amiről csak annyit tudott, hogy táplálékkiegészítő, ami erősebbé teszik. A sportvezetők nyíltan megfenyegették: “Csak addig maradhat sztár, amíg végrehajt minden utasítást”. Heidi ezek után is keményen, már-már megszállottan edzett. Ám sajnos hiába. Az újabb sikerek elmaradtak. A sok szer hatására vonásai egyre férfiasabbak lettek, a hormonok miatt rengeteg ízületi problémája alakult ki, a csípője elviselhetetlenül fájt, nehezen mozogtak az ujjai. Végül 24 éves korában úgy döntött, hogy visszavonul. Súlyos depresszió kínozta, nem találta a helyét a világban, úgy érezte valami baj van vele. Vonzalmat érzett egy nő iránt, pedig nem tartotta magát leszbikusnak. Végül egy kollégája, akinek felfedte fájdalmait, nevén nevezte a “jelenséget”: transzszexualitás. Heidi erről ekkor hallott először, viszont nem habozott sokáig, és belevágott a nemátalakító műtétekbe, ma pedig már Andreas Kriegerként él, feleségül vette azt az Ute Krause-t, aki úszóként hasonló borzalmakon ment át. A róla készült dokumentumfilmben ekként nyilatkozott: “A döntés, hogy átoperáltatom magam, és Andreas Kriegerként élek, megmentette az életemet”.
Heidi akiből a szerek hatására Andreas lett
A per
Az első felelősöket csak jóval a berlini fal leomlása és Németország újraegyesítését követően vonták felelősségre 1998 márciusában. Az SC Dynamo Berlin hat edzőjét és orvosát ítélték el, az ítéletek azonban össze sem egyeztethetőek az okozott károkkal, ugyanis szinte mindenki megúszta pénzbírsággal. A legfőbb elkövetőket, Manfred Ewald-ot és Manfred Höppner-t, illetve további 22 vádlottat csupán 12 évvel később, 2000 májusában ültették a vádlottak padjára. Az eljáró bíróság 142 rendbeli, kiskorú sérelmére elkövetett veszélyeztetése ügyében vizsgálódott. Az eljárás során sokkoló adatok/tények kerültek napvilágra. Margitta Pufe az 1980-as moszkvai olimpián harmadik helyezést ért el női súlylökésben. Mája olyan súlyosan károsodott, hogy lánya fél oldalára bénán született. Martina Gottsch úszónő gyermeke deformált lábakkal jött a világra. Az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok súlyemelő súlyos cukorbetegséget szenvedett. A tárgyalás során Ewald végig azzal védekezett, hogy nem érti az ellene felhozott vádakat és a sportolók felháborodását, ugyanis 5 évvel a pere előtt megjelent könyvében beszámolt az NDK-ban folyó dopping kísérletekről és fejlesztésekről. A megérdemelt és várt felelősségre vonás felháborító módon elmaradt. Ewald és Höppner is 22 hónapnyi fegyházbüntetést kapott, de mindkettőjüket próbaidőre bocsátották, Lothar Kipkét, az úszószövetség egykori orvosát pedig 15 hónapnyi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. A megnyomorított, megalázott és összetört sportolók tehát semmiféle “végkielégítést” nem kaptak. Számukra csupán az a remény marad, hogy a tragédia, ami velük minden következmény nélkül megtörténhetett, anélkül, hogy bárki is közbelépett volna, más fiatal, nagy álmokat dédelgető sportolókkal soha többé ne történhessen meg.
Erről a tragikus esetről szóló cikkemet a következő, tárgyaláson elhangzott idézettel zárnám:
“Az a kérdés, hogy milyen sportot akarsz látni? Azt a típusút, ahol normális küzdelem zajlik, könnyek vannak, amiért a győztes vagy a vesztes tisztán megdolgozott, vagy egy olyat akarsz látni, ahol szörnyetegek vívják a show-t, és minden hamis, ami körülötted van?”
Képek forrása: kiemelt,1, 2, 3
Sziasztok!
Kovács Patrícia vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karának harmadéves joghallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez 2022. kora őszén csatlakoztam. Az olvasás szeretetének és izgalmainak rejtelmeibe már egészen fiatalkoromban bevezetett édesanyukám, ami a mai napig változatlan maradt, de az íráshoz is elkezdtem kötődni az utóbbi időszakban. Sokáig fontolgattam, hogy csatlakozzak-e a csapathoz, de végül a kíváncsiságom, hogy milyen is lennék az újságírásban, illetve az életeben lévő ösztönző emberek győztek, hogy tegyek így. Hálás vagyok érte, hogy egy ilyen csodás közösséghez tartozhatok, és lehetőséget kaptam arra, hogy a nagy világ elé tárjam gondolataimat, véleményemet.
