A füstmentes nap, vagy másnéven dohányzásmentes nap minden évben november harmadik csütörtökére, így idén november 18-ára esik. Az előzménye még egy 20. századi történet, amikor is egy amerikai állam kormányzója arra kérte a polgárokat, hogy egy napig ne dohányozzanak, és abból a pénzből, amit a dohányra költöttek volna, támogassanak egy iskolát. Ezekből a gyökerekből eredeztethető ez a nap, aminek azon túl, hogy egy napig ne dohányozzunk, a mindennapokra vonatkoztatva egy erősen leszokásra ösztönző üzenete is van. Emellett pedig nem csak a dohányosok leszokására buzdít, hanem arra is felhívja a figyelmet, hogy a nemdohányzó személyeket védeni kell a nem kívánt és káros hatástól, ami a dohányzó személyek által érheti őket.
Mit szabad?
A dohányzásnak a dohányos illető egészségügyi (illetve más, például anyagi) érdekei mellett a nemdohányosok védelme is határt szab. Joghallgatóként különösen, de azon kívül, úgy általában is sokat hallhatjuk, hogy az ember szabadsága addig terjedhet, amíg ezzel a másik szabadságát nem sérti. Ez egy különösen releváns felvetés a dohányzás témakörében, hiszen itt az éppen dohányzó személyeken kívül mást is érinthet a tevékenység „eredménye”, a füst – ráadásul köztudott, hogy ez a környezetben lévőkre még akár sokkal károsabb is lehet (passzív dohányzás), mint magára a dohányzó személyre (aktív dohányzás).
Miért?
Magam azoknak a táborát erősítem, akik ugyan nem dohányoznak, de nincsenek rossz érzéseik azok felé, akik igen. Próbálom inkább megérteni őketi, hogy vajon mennyivel másabb az életük ezzel a plusz tevékenységgel együtt, és hogy vajon mi vihette rá őket arra, hogy elkezdjék – és hogy folytassák?
Egy pszichológus ismerősömmel beszélgettem egyszer erről a témáról, aki azt mondta: „Szerinted a dohányosok döntő többsége nem tudja, hogy ez káros a szervezetére?” Akkor ezen elgondolkoztam. És igen, valószínűleg elenyésző a száma azoknak, akik nincsenek tisztában ennek a sok-sok károsító hatásával, még ha azt is mondják, hogy „Nem lesz ettől semmi bajom!”; azt is inkább a saját megnyugtatásukra mondják, mint hogy valóban így gondolnák…
De akkor mégis mi értelme van? És hogyan kezdődik az egész? Nos, erre sokféle válasz van. Tipikus jelenség a fiatalkorban, társaságban a közösségi nyomásra elkezdeni, hiszen ha „mindenki kipróbálta már, akkor én sem maradhatok le”. De ez lehet saját kíváncsiság, belső motiváció, vagy akár családi minta is. Annak pedig, aki már elkezdte, vagy akár rendszeressé is vált az életében, nehéz megállni.
Ugyanakkor nem feltétlenül lehet meghúzni egy éles határt sem dohányzó és nemdohányzó személyek között, hiszen van, aki csak néha gyújt rá (sokan például egy közösségformáló programként tekintenek a közös dohányzásra, míg van, aki csak bizonyos alkalmak esetén, például tipikusan bulikban) szokott élni vele, illetve sokan számolnak be arról is, hogy segít nekik lenyugodni, ha éppen idegesek.
Mit tehetünk a dohányzás ellen?
Barátként, családtagként vagy egyáltalán bármilyen közel álló személyként nem olyan könnyű eldönteni, hogyan tehetünk jót annak a személynek, aki dohányzik. Persze az egészségének tudjuk, hogy nem tesz jót ez a szokás, de hogy az illető lelki állapotának éppen mi teszi a legjobbat, az már kicsit komplikáltabb…
Annyi viszont biztos, hogy nagyon sokféle segítség áll rendelkezésére annak, aki le akar szokni, illetve annak is, aki segíteni akar egy számára fontos személynek. Egy ilyen például: leteszemacigit.hu , ahol különböző szemszögekből is meg lehet vizsgálni a témát.
Zárásként pedig én sem tudok senkit sem másra buzdítani, mint hogy – ha mást nem, akkor csak erre az egy napra – de tegyük félre a „füstöt”!
Képek forrása: pexels.com
Sziasztok!
Molnár Maja vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója és a Media Iuris szerkesztője. Mindig is szerettem szerepelni, mások elé tárni a gondolataimat, és számos téma iránt érdeklődöm, így nagyon szívesen olvasok vagy kérdezek másoktól, és az a célom, hogy nem csak a magam, hanem mások látókörét is szélesíthessem ezzel.
