Bizonyára sokan hallottak már a híres színészről, Robert Downey Jr-ről, ami nem véletlen, hiszen bátran mondhatjuk, hogy a 21. század egyik legjobb és legmeghatározóbb előadója. Sokan mégis úgy vélik, hogy A bíró című filmben lévő szereplése nem élete alakítása. Természetesen rá lehetne húzni a filmre, hogy giccses, csöpögős, vagy túl érzelmes, de valljuk be: a filmek lényege általában az, hogy ránagyítanak valamilyen problémákra, érzésekre, eseményekre és azokat próbálják a néző elé tárni olyan szélsőségekben, hogy aztán mi magunk is el tudjunk gondolkodni önmagunkon és jellemhibáinkon. Ha ezt elérte egy film, úgy vélem, máris volt értelme megnézni. (Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy cikkünk spoilert tartalmaz!)
Mi történt, hogyan történt, ki tette?
Maga a történet Hank Palmerrel (Robert Downey Jr.), egy New York-i, hiú, dörzsölt ámde annál sikeresebb ügyvéddel kezdődik, akinek hirtelen vissza kell térnie poros kis szülővárosába az édesanyja temetésére, és nagy bánatára találkozik családja többi tagjaival is, köztük az apjával, akivel rideg viszonyban van. A másik főszereplő, Joseph Palmer (Robert Duvall), a köztiszteletben álló zsémbes, vén bíró, aki méltóságára és jóhírére mindennél jobban figyel, és aki – elmondása szerint – kellő atyai szigorral nevelte fiát. A temetés után Hank az első járattal visszatérne nagyvárosi életébe, de ekkor jön a hír, hogy a híres bírót emberöléssel vádolják. Főszereplőnk tehát kénytelen maradni, hiszen úgy dönt hosszú idő óta, hogy önzetlenül segíteni fog gyűlölt apján, és elvállalja a majdnem hogy lehetetlennek bizonyuló ügyet.
A tényállás követhető és világos: az öreg bíró egy régi emberölési ügyből kifolyólag ellenségesen, már-már gyűlölettel tekint az elkövető, Mark Blackwellre, akivel egy esős este találkozik a kisboltban. A vásárlást követően mindketten másik irányba indulnak el, majd pár perccel később a bíró mégis megfordul, és követni kezdi régi Cadillec-jével a biciklit hajtó Blackwellt. A következőkben már csak egy behorpadt, betörött lámpájú autót fedezünk fel a bírónál, és később arra is fény derül, hogy a kocsin az áldozat vére van. A vádlott elmondása szerint még a felesége sem használhatta a kocsit, azt csak és kizárólag ő vezethette, tehát a baleset pillanatában is a bírónál volt a gépjármű. Bár egyértelműnek hatnak a tények, mégis vannak olyan befolyásoló tényezők, amelyeket figyelembe kell vennünk laikusként is. Joseph Palmer bíró felesége a bűncselekmény napján hunyt el, mely erős érzelmi befolyást gyakorolt rá, továbbá meg kell említenünk egy még relevánsabb tényt; a bíró kemoterápiás kezelés alatt állt fél éve, mely fáradságot, ingerültséget és nem mellesleg erős memória kiesést eredményezett. E tények ismeretében nem is az a kérdés merül fel bennünk elsőként, hogy ki a tettes, sokkal inkább az; vajon Palmer bíró ölte meg az áldozatot, vagy nem?
A sztárügyvéd színre lép
A meghallgatás után következik a tárgyalás, ahol már feltűnik Hank Palmer is, mint ügyvéd. Intelligens, aprólékos és minden részletre figyel, olyan esküdteket választ, akiket lehet befolyásolni, stratégiáját logikusan építi fel, és minden keresztkérdésre felkészül. Mondhatni ő a legideálisabb ügyvéd erre az ügyre, csak apja, Palmer bíró nem gondolja ezt, legalább is eleinte. Később mégis belemegy, hogy fia lépjen fel a védelmében, de ez korántsem megy olyan könnyen, mint azt hinnénk. A bíró betegségéről csak a felesége tudott, így értelemszerűen a vádlott nem akarja, hogy fény derüljön testi hanyatlására, úgy véli, ez csorbát ejtene méltóságán és az elmúlt fél évben meghozott ítéleteivel szemben mindenki fellebbezést nyújtana be, mondván nem volt kellőképpen beszámítható. Tárgyalás során Hank a tanúknak olyan ravasz és találékony kérdéseket tesz fel, hogy felmerül bennünk is a kétely a vádlott bűnösségét illetően. Ilyen az az eset is, mikor a halottkémet kérdezi afelől, hogy találtak-e az áldozat vérében alkoholt, és ha igen, milyen mértékben. A boltost arról faggatta, hogy mikor a bíró meglátta Blackwellt, hogyan viselkedett vele. Dühös volt? Kiabált vele? Erőszakosan közeledett felé? A végén ott kötünk ki, hogy már mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy vajon mi lehet az igazság, ám ekkor jön a csattanó: bíró visszaemlékezik az érzésre, mikor rájött, hogy kivel áll szemben a boltban, újra elöntötte a düh, elkeseredettség, bűntudat és ekkor vallja be magának; ő ölte meg Blackwellt.
Miért tetszett?
A film nemcsak erkölcsi dilemmákat, kérdéseket feszeget, hanem megjelennek benne valós családi problémák, apa-fia kapcsolat, a nevelés és a törvény fontosságának hangsúlyozása is. Számomra (a szereplők alakításán túl) az izgalmas fordulatok, kérdések és érdekfeszítő bírósági tárgyalások sokat nyomtak a latba. Nagyon tetszett benne, hogy gondolkodásra késztetett, még a második megtekintés után is, hiszen akkor is sikerült olyan részleteket kiragadnom belőle, amelyek személyiségem javulásához vezetettek.
Csak ajánlani tudom a filmet, mind jogi, mind pedig hétköznapi szempontból.
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
