A Római Birodalom vitán felül a történelem egyik legnagyobb szuperhatalma volt, kiterjedt hagyatéka ma is óriási hatással van életünkre. A rómaiak közel ezer évig uralták az akkori világot, birodalmukat a jólét és a stabilitás jellemezte, amelyet erőszakkal, elnyomással tartottak fenn. A birodalomnak nemegyszer kellett szembenéznie pusztító lázadásokkal, melyek legfőbb kirobbantó okai, a rómaiak kegyetlenkedése, agressziója volt. Mostani cikkemben egy olyan felkelést mutatok be, amelyet egy máig legendákkal övezett nő vitt véghez, és amely jelentős hatást gyakorolt a Római Birodalom majdani felemelkedésére.
Boudica és a lázadás előzményei
Boudica egy, az akkori Brittaniában élő törzs, az icenusok királynője volt, körülbelül az időszámításunk szerinti 30-ban született. Alakját mai napig legendák övezik, bár híres ókori történetírók köztük Tacitus is megemlíti őt egyik művében, a történészek megosztottak ebben a kérdésben a mai napig. Neve kelta eredetű és győzelmet jelent, amely valamennyire alakjának valódiságát is erősíti. Történetünk Délkelet-Brittaniában kezdődik, ugyanis Boudica férje, Prasutagus az icenus törzs királya volt, és a mai Norfolk területén uralkodott. A törzs mindig is ragaszkodott a rómaiaktól való függetlenségéhez, éppen ezért mikor a rómaiak le akarták őket fegyverezni, fellázadtak a Birodalom ellen. Végül Prasutagus 43-ban szerződést kötött a rómaiakkal, melyben kikötötte, hogy halála után felesége, és két lánya lesznek örökösei. Miután meghalt, a rómaiak megsemmisítették a királlyal kötött szerződésüket és hadjáratot vezettek Brittania ellen. A történet időszámításunk szerint 60-ban fordulóponthoz érkezett, amikor is a római katonák behatoltak és feldúlták a törzs területét, és a nép szeme láttára brutálisan megkorbácsolták Boudicát, aki ekkor már egyedüli uralkodója volt az icenusoknak, lányait pedig megerőszakolták. Ezzel azonban rómaiak kegyetlenkedése még közel sem ért véget, ugyanis több embert megöltek, a nemesek földjeit pedig elkobozták. A brutalitás híre hamar bejárta az országot, a britek forrongtak a dühtől. Nem kellett sok idő és több ezren csatlakoztak Boudicához, aki elhatározta, hogy sereget toboroz, és nem hagyja annyiban a rómaiak tettét. Ez volt az a cselekedet, amely elhozta azt a felkelést, amelyhez foghatót Róma Spartacus óta nem látott.
A lázadás
Az összegyűlt csapat megközelítőleg százezer főt tett ki, és bár sok volt közöttük a gyermek és idős ember, így is közel több tízezer harcos tartózkodott a seregben. Az első célpont a mai Colchester volt, amely akkor Camulodunum nevet viselte. Boudica serege szinte akadálytalanul vonult be a városba, ugyanis az akkori kormányzó, Paulinus éppen hadjáratot vezetett a birodalom más szegletében. A város lakóira szörnyű vég várt, ugyanis Boudica nem volt hajlandó foglyokat ejteni. Akit értek lemészároltak, egyes írók szerint a nőknek még a mellüket is levágták, többen gyötrelmes halált haltak. A csapat a város minden épületét felgyújtotta, a mai Colchester a földdel lett egyenlővé. A következő célpont Londinium városa volt, ahol a lakosok már készültek a támadásra. A vagyonosok összeszedték minden értéküket és elmenekültek, akik maradtak, abban bíztak, hogy a kormányzó megmenti őket, de Paulinus semmilyen érdemi lépést nem tett a lázadás letörése érdekében. Mikor Boudica serege a városhoz ért, a település szinte kihalt volt, de akik ott maradtak kegyetlen halállal haltak meg. Mindenkit lemészároltak, az épületeket felgyújtották, számos embert brutális módon kivégeztek. Mindez motiválta Boudicát, aki elsősorban lányai miatt indította bosszúhadjáratát. A következő célpont Verulamium volt, amely az előző két városhoz hasonlóan szintén a földdel vált egyenlővé, több ezer áldozatot szedve. A harmadik város elpusztítása után a sereg létszáma túllépte a kétszázezer főt, készen állva a rómaiakkal való összecsapásra.
Boudica halála és emlékezete
Boudica és a rómaiak végső összecsapásának helyszíne a mai napig ismeretlen, bizonyítékok hiányában feltétezésekbe bocsátkozhatunk a csata pontos színterére vonatkozóan. Boudica csapata jelentős létszámfölényben volt a római sereggel szemben, de a kiképzetlen parasztokból, földművesekből álló sereg eltörpült a képzett birodalmi hadaktól. A sík terepen történő összecsapásban a rómaiak hajítólándzsákkal nyitottak, amelyekkel azonnal megölték a lázadó csapat nagy részét, majd dárdákkal, és nehézfegyverekkel megsemmisítették a felkelőket, kiknek esélyük sem volt sem a menekülésre, sem a győzelemre. Boudica sokak szerint a csatában vesztette életét, más feltételezések szerint mérget vett be lányaival együtt. Bármi is történt lázadása brutálisan véres megtorlásba torkollott, a rómaiak tűzzel, vassal állították vissza a briteket a császár hadseregébe, és kegyetlen bosszút álltak meggyilkolt honfitársakért. Mindennek fő indoka az volt, hogy a jövőben hasonló felkelésre ne kerüljön sor. Boudica lázadása ugyan óriási kudarcba fulladt, alakja azonban nem merült feledésbe. Anglia későbbi királynői I. Erzsébet és Viktória is előszeretettel hivatkoztak rá, megmutatva, hogy egy nő is képes egy erős, központosított birodalom irányítására, de az egyenjogúsági mozgalmak is belőle merítettek erőt. Boudica a mai napig egy jó feminista jelkép az országban, annak ellenére, hogy megsemmisítő vereséget szenvedett.
Bár Boudica felkelése nem volt hosszú távú hatású, és közel sem volt akkora ereje, mint Spartacus lázadásának, felkelése mély sebet ejtett a Római Birodalom tekintélyén. Alakjának valódisága megkérdőjelezhető, mindennek ellenére ma már a Brit Birodalom jelképének tartjuk számon, szobra Londonban, a Westminster-híd mellett áll.
Amennyiben felkeltettem érdeklődésedet Boudica tette iránt, ajánlom a Nyolc nap, ami Rómát Rómává tette című dokumentumfilm sorozat ötödik részét, melyben az elismert angol történész Bettany Hughes lépésről lépésre mutatja be Boudica felkelését, az ahhoz vezető okokat, és igyekszik rávilágítani arra, hogy Boudica bosszúja mennyiben járult hozzá ahhoz, hogy a Római Birodalom a történelem egyik legnagyobb, legkiterjedtebb szuperhatalmává vált.
Sziasztok! Németh Mátyás vagyok, a PTE ÁJK jogász szakos hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Az írás már régebb óta egyik kedvenc időtöltésemnek számít, a Media Iurisnál pedig úgy érzem, ezt a készséget
fejleszteni tudom és egy erős összetartó közösség tagja lehetek. Érdeklődési köröm elég tág, így valószínűleg különböző témákból olvashattok tőlem cikkeket.
