Szeptember 5-én ismételten megnyitotta kapuit az egyetem és megkezdődött a jogi karon az oktatás. Ez a nap azonban – kicsit izgalmasabb – programot is tartogatott: az elsőévesek számára az évnyitót, a beiratkozást és a Gólyatréninget. De mit is takar ez pontosan?
A BeléPTEtő Gólyatréning a Karrier Iroda által szervezett PTE-s esemény, amely az egyetem minden karán megrendezésre került immáron ötödik alkalommal. Az elsősök a számukra szánt nagyjából 3 órás program keretein belül játékos feladatokon keresztül szerezhettek fontos ismereteket az egyetemi éveikhez. A tréninget minden csapatban két felsőbb éves hallgató tartotta, akiknek augusztusban részt kellett venniük egy felkészítőn, hogy megfelelő tudással és tapasztalattal tudják levezetni a hétfői programot. Karunkon idén 12 csoportban folyt egyszerre a tréning az összes elsőéves hallgató részvételével.
De hogyan is kell ezt pontosan elképzelni?
A csoportokba 16 fő volt beosztva plusz a két vezető. Fél 1-kor kezdődött a Gólyatréning, azonban nekünk, csoportvezetőknek már legalább egy órával előtte a beosztott helyünkön kellett lennünk, hogy elrendezzük a termet (vagy teret) és átbeszéljük a feladatokat. Az elrendezés minden helyszínen azonos volt: a székek középen kör alakban voltak elhelyezve, ennek oka pedig, hogy így fejeztük ki az egyenlőségünket, valamint így mindenki láthatott mindenkit.
Miután a gólyák kitöltötték a jelenléti ívet és felragasztották az etikettcímkét – amire a nevüket írták, így könnyebb volt az ismerkedés – egy bemutatkozókörrel indítottunk: itt mindenki elmondta a nevét, honnan jött és miért ezt a szakot választotta. A kezdeti feszültséget és feszengést sikerült ezzel feloldani, hiszen hallhattunk igen viccesre sikerült válaszokat is. A szórakoztató kezdés után elmondtuk, hogy mi is a célja a foglalkozásnak, és hogy milyen témákat fogunk érinteni a bő három óra alatt. A kis csoportunkkal szóban egy szerződést is kötöttünk – nem kell megijedni, semmi komoly dologról nem volt szó, csupán arról, hogy lefektettünk néhány fontos alapszabályt, többek között például azt, hogy mindenkit végighallgatunk és nem vágunk egymás szavába, nem minősítjük a másikat, annak gondolatát, hiszen attól még, hogy eltérő véleményünk van egy adott témáról, nem jogosíthat fel minket arra, hogy megszóljuk a másikat, amiért ő a saját nézőpontját képviseli. Miután ezekkel megvoltunk, kezdődhetett is az első igazi gólyatréninges feladat.
A „Befejezetlen mondatok” címre hallgató játék lényege egy önismeret volt, amely során a gólyák a terem közepén, a csoportvezetők utasításainak megfelelő tempóban sétáltak körbe, volt, hogy közben a szembejövőt a nevén kellett szólítani, esetleg kezet kellett vele fogni, majd egy idő után tapsra párokba kellett rendeződniük és pár egyszerű kérdésre kellett válaszolni. Hogy milyen kérdéseket érintettünk? Például megkérdeztük, mi az a három dolog, amit az egyetemen töltött idejüktől remélnek, vagy mi jelenti számukra a legnagyobb kihívást. Miután ezekkel megvoltunk, mindenki elfoglalta korábbi helyét és közösen átbeszéltük az elmúlt pár perc lényegét, hogy miért is fontos a helyes önismeret, hogyan is segít ez bennünket az egyetemen, a tanulásban, valamint a későbbi életünk során bármikor.
Az „Információáramlás” feladat öt önkéntest igényelt. Az elsőnek mutattunk egy ábrát, majd egy perc leteltével a következő társának kellett leírnia, hogy pontosan mit látott az általunk mutatott képen, és ez így ment sorba egészen addig, amíg az utolsó embernek is továbbadták, akinek végül le kellett rajzolnia a táblára. Mondanom sem kell, hogy elég eltérő lett az eredmény, a kiinduló ábrához csak alig-alig hasonlított. De hogyan is történhetett ez? A csoportunkkal levontuk a következtetést, hogy az információk akarva-akaratlanul is sérülnek, elvesznek, netalántán olyan dolgokkal egészülnek ki, amelyek nem kapcsolódnak az eredeti lényeghez. Éppen ezért mindig érdemes széles körben tájékozódni, több forrásból is összegyűjteni a számunkra releváns információkat, hogy biztosan megkapjuk a teljes képet. Ezt az egyetemi tanulmányokra levetítve egy példával szemléltettük, amely szerint sosem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy amit felsőbb évesek mesélnek egy-egy zárthelyi dolgozatról, az nálunk is pontosan ugyanúgy fog megvalósulni, hiszen lehet, hogy ők még online időszakban írták ezeket vagy éppen más tanterv szerint tanulnak. A legbiztosabb mindig az, amit a tanárunk mond, szóval ne féljünk megkérdezni tőle, ha éppen lemaradtunk az alkalomról, amikor ezt megemlítette!
Az időbeosztás fontosságára is felhívtuk a figyelmüket a gólyáknak és kaphattak tőlünk a Karrier Iroda által készített Szemesztertervezőt, ahova már pár lényeges információ be volt írva – például az őszi szünet. Ide bármikor beleírhatják a dolgozatok, vizsgák, egyéb fontos események dátumait, így könnyebben tudják megtervezni a napjaikat, heteiket, így megelőzhetik az esetleges kapkodást és több lehetőségük nyílik a kikapcsolódásra is.
Egy tíz perces szünet után játszottunk egy energizáló játékot, aminek „Forró szék” volt a neve. A lényege, hogy egy körben szorosan ültünk egymás mellett, de eggyel kevesebb szék állt rendelkezésre, így volt közöttünk egy ember, aki a kör közepén állt. Neki az volt a feladata, hogy mondania kellett egy állítást „Forró a széke annak” kezdéssel és akire igaz volt, annak fel kellett állnia a helyéről és új széket kellett keresnie. Ennek a feladatnak a ráhangolódáson és szórakozáson kívül ismerkedési céljai is volt, hiszen így a csoport tagjai sok információt megtudhattak egymásról, és lehet, hogy valakik pont ezeknek köszönhetően kerültek közelebb egymáshoz.
A bevezetés után következett „Leila története”, ahol egy sztorit olvastunk fel a gólyáinknak Leiláról, és a feladatuk az volt, hogy az elhangzott szereplőket szimpátiasorrendbe rendezzék. Miután ezzel mindenki megvolt, kisebb csoportokat alakítottunk ki, hogy közösen is meg tudják beszélni az általuk leírtakat, és együtt alkossanak egy sorrendet. A csoportok elmondták, hogy miért döntöttek így, hogyan jutottak erre a következtetésre, majd ezután pár fontos információval egészítettük ki Leila történetét, amely nagyban felborította az eddig kialakított sorrendet, olyannyira, hogy nálunk heves véleménynyilvánítások kezdődtek és próbálták mérlegelni az elhangzottakat. Miért is volt fontos ez a feladat? Az előítéletekre, a korai véleményalkotásokra próbáltunk ezzel rávilágítani, hogy nem biztos, hogy minden úgy van, mint amilyennek mi gondoljuk. Nem biztos, hogy amit valakiről hallunk, az teljesen igaz, hiszen mindenki máshogy viszonyul társaihoz, lehet, hogy valaki először nem szimpatikus számunkra, viszont adnunk kell esélyt arra, hogy megismerjük, beszélgettünk velük, hiszen ezzel derülhet csak ki számunkra, hogy milyen ember is ő valójában. Az is megeshet, hogy később ez a személy lesz az egyik legjobb barátunk, pedig a kezdetekben nem voltunk róla jó véleménnyel. Ugyanígy a vizsgákról, tanárokról hallott „rémhíreket” sem mindig kell teljesen elhinnünk, mivel valljuk be egy rosszul sikerült vizsga után hajlamosak vagyunk arra, hogy kicsit kiszínezzük a történteket és magunkat jobb színben feltüntetni.
Az utolsó feladat nem volt más, mint a „Marshmallow Challenge”. Itt öt darab háromfős csoportokat alakítottunk ki, és az volt a cél, hogy megadott időn belül építsenek minél magasabb „tornyot” az eszközök segítségével. Mondanom sem kell, hogy igen érdekes, kreatív megoldások is születtek a bő negyed óra alatt. A célunk az volt, hogy kicsit hozzá szokjanak a csapatmunkához, és ahhoz, hogy hogyan kell másokkal együttműködni a közös cél elérése érdekében.
Mivel nálunk maradt még egy kis idő, a gólyáink kérdéseire is tudtunk válaszolni, amik a karral, első évvel voltak kapcsolatosak. Ezek inkább jótanácsok voltak, például, hogy mi mikor kezdünk el tanulni a vizsgákra, zárthelyi dolgozatokra, melyik jegyzetelési módot tartjuk a leghatékonyabbnak. Ugyan ezek mind olyan dolgok, amelyek teljesen egyén függőek, hiszen mindenkinek más a tanulási sebessége, más dolgok kötik le őket jobban, viszont úgy gondolom, hogy jól tettük, hogy ezt beépítettük a foglalkozásba, mivel ezzel kaptak egy kis segítséget, egy kezdő löketet, hogy nekünk mi vált be, ők mit próbáljanak ki, ha esetleg eddig még nem gondolták ezt végig.
Összességében úgy gondolom, hogy a BeléPTEtő Gólyatréning igen hasznos volt, a visszajelzések alapján nagyon jó hangulatban telt el az idő. Ugyan gólyaként anno kicsit lazábbnak tűnt, mint csoportvezetőként, hiszen itt nekünk minden részletre oda kellett figyelnünk és vizsgálni a csapatunk reakcióit, hogy mennyire aktívak, és ezeknek az információknak megfelelően kellett törekednünk a zavartalan együttműködés lefolytatására. Hogy újra részt vennék-e benne, ha lesz rá lehetőségem? Igen, hiszen nagyon jó érzés volt segíteni a gólyákat, egy közösséget kialakítani, amelyre remélem, hogy a későbbiekben is támaszkodhatnak.
Képek forrása: kiemelt
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
