Szeptember 5-én került megrendezésre a tanévnyitó ünnepség, a beiratkozás – de ezek mellett a BeléPTEtő Gólyatréning is. A tanév első napja a gólyák számára egy igazán fontos dátum – ekkor lépnek be az egyetem kapuin először, mint elsőéves hallgatók, itt találkozhatnak először szinte az összes évfolyamtársukkal. Az ismerkedés elősegítéséhez nyújt segítséget többek között a Gólyatréning is, ahol kisebb csapatokban dolgozhattak együtt az elsősök két felsőéves csoportvezető segítségével. Az eseményről és az élményekről kérdeztem Sebestyén Noémit és Bacsi Júliát.
Idén ötödik alkalommal szervezte meg a Karrier Iroda a BeléPTEtő Gólyatréninget. Hallottál már előtte a programról? Ha igen, akkor honnan értesültél róla és hogyan álltál hozzá? Ha nem, akkor mi volt az első benyomásod, amikor meghallottad, hogy ezen részt kell venni?
Sebestyén Noémi: Akkor hallottam először a Gólyatréningről, mikor megkaptam az első emaileket. Kíváncsian vártam, hiszen nem tudtam, miben különbözhet a Gólyatábortól. Hiszen ott is nagyon sok információt hallhattunk és igyekeztek minden kérdésünkre válaszolni.
Bacsi Júlia: Igen, hallottam már erről az eseményről, nekem felsőévesek meséltek róla, illetve Facebookon is láttam. Nagyon örültem a programnak és annak, hogy most is megszervezésre került, hiszen sejtettem, hogy kiváló ismerkedő, csapatépítő elfoglaltság.
A tréning alatt több feladatot is teljesíteni kellett. Melyik volt a kedvenc feladatod? Mi a véleményed a többi feladat kivitelezéséről?
Sebestyén Noémi: Sokféle feladattal készültek a felsőbb éves hallgatók. Természetesen mindenki a bemutatkozással kezdte, aztán ismerkedős feladatok voltak. Volt, hogy körbe kellett járni a teremben, ha tapsoltak meg kellett állni és gyorsan válaszolni egy két szóban a különböző, érdekes kérdésekre. Nekem tetszett, hogy nem a Gólyatáboros csoportok szerint osztottak be minket, hanem újakba, így találkozhattam olyan emberekkel is, akikkel a gólyatáborban nem tudtam beszélgetni. Voltak természetesen egyéb feladatok is, melyek során mindig levontuk a következtetéseket, mint például, hogy nem szabad teljesen mások szavára hagyatkozni, különösen akkor, ha mindenki mást mond, jobb saját magunknak utánajárni inkább a dolgoknak. A személyes kedvencem, amikor tésztából kellett egy tornyot építeni úgy, hogy egy pillecukor megmaradjon a tetején. Ehhez csupán egy szál fonál és cellux volt a segítségünkre. Itt három fős csapatokra bomlottunk, jó volt látni, hogy mindenki töri a fejét a megoldáson, különböző módszereket próbálnak ki és mégis jót nevetnek közben. Az én csapatomnál is ez volt. Elindultunk egy bizonyos koncepció alapján, aztán ahogy kezdtük felépíteni, végighallgattuk egymás ötleteit és ezáltal fejlődtünk, és egy stabil, magas tornyot tudtunk felépíteni. Alapvetően csapatjátékosnak tartom magam, így nem okozott nehézségeket a feladat. Azonban megmutatta, hogy itt a PTE-n is segítik egymást a hallgatók, nem pedig hátráltatják és hogy bárkihez fordulhatunk bátran.
Bacsi Júlia: A kedvenc feladatom az volt, amikor száraz tésztából, mályvacukorból, ragasztóból, illetve cérnából kellett a lehető legmagasabb építményt létrehozni, mivel amellett, hogy itt igazán csapatban kellett dolgozni, rendkívül szórakoztató is volt. Emellett pedig a többi feladat is érdekes volt és zökkenőmentesen volt kivitelezve.
Mit adott neked a tréning? Mi az, amit magaddal viszel és kamatoztatni fogsz a jövőben?
Sebestyén Noémi: Új ismerősöket szerezhettem, és bármilyen kérdés felmerült bennem a tantárgyakkal, vizsgákkal, illetve az egyetemi élettel kapcsolatban, arra megkaptam a választ.
Bacsi Júlia: Nagyon sok jó tanácsot kaptam a tréning alatt alapvetően az egyetemi életről, a tanulásról, az alkalmazkodásról és ezek biztosan a javamra fognak még válni.
Mit gondolsz, azok számára, akik esetleg nem tudtak részt venni a gólyatáborban, valamilyen szinten kárpótolta az ottani ismerkedést és élményt, és segítette, hogy könnyebben be tudjanak illeszkedni?
Sebestyén Noémi: Szerintem ez egy nagyon jó lehetőség azoknak, akik nem tudtak részt venni a Gólyatáborban. Számomra eddig is úgy tűnt, hogy a felsőbb évesek igyekeznek segíteni a gólyáknak beilleszkedés terén is, nem szeretnék, hogy bárki is kimaradjon az élményekből, így itt is abszolút befogadóak voltak ők is és mi, gólyák is.
Bacsi Júlia: Én nem voltam gólyatáborban, így azt gondolom, ha teljesen nem is kárpótolta a gólyatáborban adódó lehetőségeket az ismerkedésre, barátkozásra, valamilyen szinten mégiscsak megkönnyítette ezeket számomra ez az alkalom, hiszen így nem idegenekkel találkozom az egyetemen, hanem van máris valami közös élményünk, ami okot ad a további ismerkedésekre.
A tréning során hallhattál a karral kapcsolatban is fontos információkat. Ezeket mennyire tartod hasznosnak? Szerinted jó, ha a felsőévesek megosztják a tapasztalataikat?
Sebestyén Noémi: Természetesen sok fontos információ elhangzott a karral kapcsolatban, és különösen jó, hogy ezeket felsőévesektől hallhattuk, hiszen ők már átmentek ezen. Engem nagyon megnyugtatott, amikor a tantárgyfelvételről beszéltek és a kreditekről, mivel nagyon izgultam, hogy esetleg nem vettem fel elég tárgyat. Az oktatókról is pozitívan beszéltek. Tehát összességében nagyon örülök, hogy a PTE család tagja lehetek!
Bacsi Júlia: Maximálisan hasznosnak találtam a velem/velünk megosztott információkat és szerintem a lehető legjobb dolog, hogy a felsőévesek így próbálnak segíteni a gólyáknak, hiszen így nem a teljes ismeretlenbe vágunk bele, tudjuk, hogy mire számíthatunk az órákon, vizsgákon, illetve általánosan az egyetemen.
Nagyon szépen köszönöm az interjút és sok sikert kívánok az első évhez!
Képek forrása: kiemelt kép
Sziasztok! Berki Vivien vagyok, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának jogász szakos hallgatója. Gyerekkorom óta az egyik kedvenc elfoglaltságom az írás, a Media Iuris tagjaként pedig lehetőségem nyílik arra, hogy ezt a képességemet fejlesszem, valamint, hogy másokkal is megosszam írásaimat. Érdeklődési köröm igen tág, így valószínűleg nagyon különböző témájú cikkeket fogtok olvasni tőlem.
