Hazánkban hajóbalesetek elenyésző számban jelentkeznek a közlekedési tragédiákhoz képest. Utoljára 2019-ben történt, hogy a Hableány sétahajó elsüllyedt dunai kirándulóútján több mint harminc halálos áldozatot szedve. Következő cikkemben Magyarország hajózási történelmének másik súlyos hajókatasztrófáját mutatom be, amelynek 1954-es bekövetkezte után olyan mértékű titkolózás kezdődött, hogy hosszú ideig a pontos információk, adatok nem is láthattak napvilágot.
A hajó története
A Pajtás, amely a balatoniak számára olyan volt, mint az amerikaiaknak a Titanic, 1917-ben épült Budapesten, egy évvel később pedig már minden gond nélkül közlekedett a Dunán. Egy ideig a folyó két partja között szállította az utasokat, amíg a második világháború végén elsüllyedt, egy német aknának köszönhetően. Elmerülése után, 1946-ban a hajót kiemelték és Siófokon egy műhelyben átalakították, ekkor kapta a Pajtás nevet. Ekkor még úgy tűnt gőzhajóként el tudja látni eredeti funkcióját. A javítási munka során a hajó tetejét meghosszabbították, befogadóképességét kibővítették, amelynek következtében közel kétszáz ember fért el benne. A munkálatok kapcsán felvetődtek kérdések, elsősorban azért, mert a legfontosabb műszaki követelményeket teljesen figyelmen kívül hagyták, és stabilitási próbákat sem végeztek. Miután újra munkába állították, a hajó kapitánya többször is felhívta a figyelmet az erősen billegő, dülöngélő hajóra, de az illetékesek nem foglalkoztak a problémával. Egyesek szerint ezen hiányosságok és figyelmetlenségek vezettek ahhoz a balesethez, amelyet azelőtt a balatoni települések lakói még sosem tapasztaltak.
Pajtás hajó
A tragédia napja
A Pajtás 1954. május hónap legvégén indult utolsó útjára, amelynek végén több áldozatot is szedő baleset következett be. Az elsüllyedés napján épp gyereknap volt, ezért a fedélzetre a felnőttek mellett, sok gyermekkorú utas is felszállt, ünneplési céllal, továbbá még az időjárás is nekik kedvezett. A hajó kora délelőtt futott ki Balatonfüredről és Siófok felé vette az irányt. Az utastérben közel száznyolcvanan tartózkodtak, amely már ebben a helyzetben is zsúfoltságot eredményezett. Máig nem tisztázottak azok az okok, amik miatt a baleset bekövetkezett, de a legtöbbet említett változat szerint, az indulás után egy különleges esemény fogadta az utasokat. Nem messze tőlük egy vitorlásverseny kezdődött, és a jelenlévők mind a hajó bal oldalára futottak, hogy a lehető legjobban láthassák a vitorlásokat. Ekkor a hajó bal oldalára dőlt, amely miatt riadalom támadt, mire mindenki a jobb oldalra futott. A kapitány a kormány elfordításával próbálta menteni a menthetőt, de nem járt sikerrel, a hajó újra balra dőlt és süllyedni kezdett. Az utasok fejvesztve próbáltak menekülni, ám a helyzet visszafordíthatatlanná vált. Sokakat a ruhájuk húzott le a mélybe, mások a hajó oldalán kapaszkodtak meg, várva a segítséget. Végül huszonkét halálos áldozatot és közel ötvenhat sérültet számoltak össze. Az egyik utas hősként lelte halálát, aki fűtőként dolgozott a hajón. A baj bekövetkeztekor gyorsan kiengedte az összes gőzt, ezzel megakadályozva a hajó felrobbanását, ami valószínűleg az összes ember halálát okozta volna. Ezután alámerülve próbált kijutni a hajóból, de a menekülő utasok lehúzták a mélybe és mindannyian megfulladtak.
Az elsüllyedt hajó
A tragédia következményei és utóélete
A baleset után nem sokkal meg is érkeztek az államvédelmisek, de nem a mentéssel foglalkoztak. A mólót lezárták, se a közlekedési miniszter, se a rendőrök nem juthattak be a móló belterületére. A szemtanúkat megfélemlítették, a filmesek fényképezőgépjeiből kitépték a filmszalagokat, és mindenkit felszólítottak arra, hogy egy szót sem szólhatnak arról, amit láttak, majd teljes hírzárlat következett. Mindez igazodott az akkori hatalmi vezetés politikájához, mindent megtettek annak érdekében, hogy a katasztrófát eltussolják a nagyvilág előtt. A tragédia után azonnal letartóztatták a hajó kapitányát, aki túlélte a balesetet, és előzetes letartóztatásba helyezték, ahol végül nyolc hónapot töltött. Szabadulása után felügyelő lett a siófoki kikötőben, a balesetről egyszer sem beszélt a nyilvánosság előtt. Minden akadályozás ellenére, harminc év után napvilágot láttak azok az adatok és információk, amelyekből kiderült, hogy a hajó nem volt túlterhelve a baleset idején. Ezt követően a túlélők nem egy beszámolót készítettek a végzetes nap eseményeiről, ami által egyre többen szereztek tudomást a megtörtént katasztrófáról. Magát a Pajtást kiemelték a Balatonból, majd névváltozást követően újra a Dunán kezdett közlekedni. 1987-ben végleg kikerült a forgalomból, majd magánkézbe adták. Napjainkban a pilismaróti hajótemetőben található az egykoron utasokat szállító gőzhajó.
Emlékmű Balatonfüreden
Emlékezete
Idén immáron hatvankilenc éve, hogy a Pajtás gőzhajó elsüllyedt a füredi móló közelében. Összesen huszonkét halálos áldozatot szedett, akik között sok volt a gyermek, többen ugyanis gyereknapi ajándékként kapták a hajóutazást. A túlélők eltérően vélekednek a tragédia okairól, az évek alatt egyre többen osztották meg történetüket a nagyvilágnak. Az áldozatok emlékére 1999-ben a baleset negyvenötödik évfordulóján emlékművet emeltek, amely Balatonfüreden, a Tagore sétányon található. Az alkotás egy hajóablakot formáz, amelyből egy kéz nyúlik az ég felé, ezzel is utalva a baleset borzalmaira. A Pajtás tragédiáját napjainkig a magyar Titanic katasztrófájaként is említik.
Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok! Németh Mátyás vagyok, a PTE ÁJK jogász szakos hallgatója és a Media Iuris egyik szerkesztője. Az írás már régebb óta egyik kedvenc időtöltésemnek számít, a Media Iurisnál pedig úgy érzem, ezt a készséget
fejleszteni tudom és egy erős összetartó közösség tagja lehetek. Érdeklődési köröm elég tág, így valószínűleg különböző témákból olvashattok tőlem cikkeket.
