El tudnád képzelni az életed technológia, WIFI és okostelefon nélkül? Tudnád úgy tölteni a mindennapjaidat, hogy nem posztolsz sztorikat az Instagramra és nem chatelsz Facebookon a barátaiddal? Nos, a bajau népcsoport bebizonyította, semelyikre sincs szükség ahhoz, hogy teljes életet élhessünk.
Ismertető a törzsről
A bajau törzset körülbelül 2-3000 fő alkotja. Délkelet-Ázsiában élnek, a Mergui-szigetvilág közelében, amelyet 800 kisebb sziget alkot. Az Indiai-óceán részeként megjelenő Andamán-tenger meghatározó a törzs életében. A bajauk vándorló népnek számítanak, hiszen nincsen egy állandó lakóhelyük, a természet alakítja életüket. Tengeri nomádoknak vagy mokeneknek is nevezik őket, ugyanis félnomád életmódot folytatnak. Nem rendelkeznek anyagi javakkal, hanem tengeri vadászattal és gyűjtögetéssel halmoznak fel táplálékot. Tisztelik a föld adományait és őseiket, de nem vallásosak.
Egyedi életvitellel rendelkeznek, ugyanis amikor az óceán nyugodt, mindennapjaikat a vízen töltik. Monszun idején (május és október közötti időszakban) védelem céljából a mokenek a szárazföldön az általuk természetes anyagokból készített cölöpházakba költöznek. Mint már említettem, teljes egyensúlyban élnek a környezettel, ezért, ha az idő újra kedvező a vándorláshoz, ismét továbbállnak a hajókkal. A hajók fontos elemet képeznek a népcsoportnál, amelyek úgy vannak kialakítva, hogy a vízen könnyen összeilleszthetőek legyenek. Ezeket a hajókat „kabangnak” nevezik, ahol az otthonosság eléréséért konyha és hálófülke lett kialakítva. A törzs tagjai már gyerekkorban rendelkeznek saját kishajókkal, sőt a várandós nők a hajókon hozzák világra gyermekeiket.
A hosszú évek során sokan abbahagyták a folyamatos utazást és a szárazföldön telepedtek le. Ők cserekereskedelem által jutnak alapanyagokhoz és ruházathoz. Persze akadnak még olyanok, akik a hagyományokat követve, csak a tengeren tudják elképzelni életüket. Ők azok, akik nem érzik sokáig jól magukat a talajon, olyan ez számukra, mint a szárazföldi embernek a tengeri betegség.
Különös képességek birtokában
2004-2005 körül figyeltek fel először arra az összhangra, ami a bajauk és a természet között van. Egy indiai-óceáni szökőár közeledtét többéves tapasztalatik által érzékelték és így képesek voltak rengeteg emberéletet megmenteni. Említésre méltóak a moken gyerekek, akikből a világon biztosan nem akad különb. Fiatalon nem tanulnak meg írni és olvasni, ellenben kiskorban már kiváló úszók és vadászok válnak belőlük.
A sok vízben töltött idő, az élesebb látás és a pupilla összeszűkítése által képesek nyitva tartani a szemüket a víz alatt. Az állatvilágban ezt a technikát használja a delfin és a fóka is. Érdekesség, hogy egy kísérlet során európai gyerekeknek hasonló életkörülmények között kellett élniük, mint a mokeneknek. Számukra a víz alatt látás nem fokozatosan jött, hanem teljesen hirtelen. Viszont ez a képesség náluk csak az édesvízben működött, a sósvíz irritálta a szemüket, de a törzsi gyermekeknek már ahhoz is sikerült hozzászokniuk. Ez az adottság a felnőtt bajauknál sajnos elveszik, de továbbra is kiváló úszók és búvárok maradnak. Képesek akár 60 méterre lemerülni és 16 percig a tengerfenéken maradni, ahol tengeri gyümölcsöket szednek össze. Mindezt úszó-és búvárfelszerelés nélkül teszik meg, csak az általuk elkészített horgászbotok és szigonyok állnak a rendelkezésükre. Természetesen az erős napsugárzás ellen is védekezniük kell, ezt pedig rizs és tengeri uborka ötvözetéből készült massza felkenésével teszik meg.
Egyre több ember szerez tudomást a népcsoport létezéséről. A bajaukat saját szabályaik és vad külsejük miatt a környező államok nem szívesen fogadják be és szabadságukat korlátozásokkal nehezítik. A turizmus sem áll az oldalukon, hiszen a szigetek egyre inkább látványelemekké válnak és ezáltal csökken az ideiglenes lakóhelykeresés lehetősége. Azonban sok természetutazó ismerkedett már meg a mokenek kultúrájával és életvitelével. Számukra a népcsoport példaértékűnek, egyedülállónak számít és életmódjukat minél több emberrel igyekeznek megosztani a közösségi platformokon. Egy magyar utazóbloggernél, Szombati Orsolyánál találkoztam én is először a törzzsel, aki ezekkel a szavakkal írta le őket:
Egy különleges népcsoport, akik nem ismerik a kor és idő fogalmát. Hagyományosan a tengeren születnek és ott is halnak meg. Szabadon, korlátok nélkül.
Sokak számára a bajauk habitusa és az élethez való hozzáállása mintaként szolgálhat. Mások szemében nélkülöző és túlélő népnek tűnhetnek, akik nem rendelkeznek pénzben mérhető értékkel, de talán pont ezért válhatnak ők a világ legszabadabb, legboldogabb és leggazdagabb embereivé.
Sziasztok! Én Heidt Míra vagyok, a PTE-ÁJK elsőéves jogász hallgatója. Már a gimnáziumban is egyik kedvenc elfoglaltságommá vált az írás és örülök, hogy ezt az egyetemen is van lehetőségem folytatni a Media Iuris által. Az itt szerzett tapasztalataim már most megerősítettek abban, hogy a jövőben szeretném több területen is kipróbálni magam.
