anyasag-egyetem-mellett-baba-weich-lili

Baba vagy egyetem? – Összeegyeztethető-e az egyetem a családalapítással?

Az egyetemre érkezésem után nem sokkal ismertem meg Lilit, aki a HÖT Plusz Szolgáltató Iroda munkatársa volt, már akkor. Akik nem tudnák, azoknak elárulom: a HÖT Plusz, a pécsi jogi kar hallgatói érdekképviseleti szervének egy olyan irodája, ahol a kar hallgatói, ösztöndíjért dolgozhatnak. Feladatuk, hogy kiszolgálják – nem csak – a hallgatókat. Lehet szkennelni, nyomtatni, fénymásolni, spirálozni. És nem utolsó sorban itt találhatók meg a PTE ÁJK ’brendjébe’ tartozó termékek is: kulacsok, pólók, pulcsik, hátizsákok, pendrive és még sok más.

Nos, Lilivel az első találkozásom, épp itt történt…

Az elsőévesek között elkezdett terjedni egy pletyka, mely így hangzott: ‘A csaj a HÖT Pluszon tényleg terhes?‘ Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy a ’csaj’ Lili névre hallgat, ahogy arról sem, hogy terhes lenne. Hozzáteszem, több ’csaj’ is dolgozott akkor, ott.

Ahogy teltek a napok és a hetek egyre jobban szippantott be az egyetemi élet körforgása. Lilivel az első találkozásunkat nem mondanám kellemesnek, mert választási év volt és mind tudjuk: a választások – majdnem mindig – mocskosak. Ekkor találkoztam először a „ csajjal, aki terhes”. Akkor már azért látszódott, hogy növekszik a pocakja – a szíve alatt, egy új élet.

A sors fintora lehetett, de később Lili a főnököm lett, én pedig a beosztottja, de ami fontosabb, barátok lettünk. Ő pedig közben életet adott a kislányának.

Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy: az egyetemi (pláne joghallgatói) tanulmányok mellett, hogy bírta? Hogy csinálja? Hogy tudott mindent összeegyeztetni? Hogy tudja az anyaságot összeegyeztetni a vizsgáival? És még számtalan kérdés merülhet fel bennünk. Ezért úgy gondoltam őt magát kérdezem meg erről a kényes, igen csak személyes témáról.

Kezdjük talán a legelején. Mikor 18 évesen felvételt nyertél a pécsi jogi kar, jogász nappali munkarendű képzésére, milyen ambíciókkal érkeztél? Milyen terveid voltak a jövőre nézve?

Weich-Lili

Őszintén szólva semmilyen tervem nem volt. Nagyon pánikszerűen választottam, mert a középiskolában 3 éven keresztül biosz-kémia fakultációra jártam és orvosira készültem. Aztán 11. év végén úgy éreztem, hogy mégsem szeretném, de nem tudtam mi legyen helyette. Elkezdtem olyan szakokat keresni, amivel sokféle elhelyezkedési lehetőség van, ekkor döntöttem a jog mellett. Semmilyen konkrét pályakép nem volt előttem, abszolút el tudtam képzelni magam bármelyik területén a jognak, sőt nagyon sokáig úgy éreztem, hogy elvégzem, de biztos nem leszek jogász, hanem valami másba kezdek majd bele. De nem bánom egy picit sem, hogy a pécsi jogi kart választottam.

 

Bekerültél az egyetemre, a pécsi jogi karra. Itt ismerted meg a párodat?

Nem. A párommal egy városban nőttünk fel és egy középiskolába is jártunk. Lényegében ott ismertük meg egymást. Ő egy évvel idősebb nálam, szóval mire én Pécsre jöttem egyetemre, ő már egy éve ide járt. Az elején nem laktunk együtt, mindkettőnknek volt Pécsen egy saját kis helye. Akkor ez tökéletes felállás volt, jó megoldásnak tűnt. Az összeköltözésünk csak később következett.

Tanulmányaid közepénél jártál, amikor megtudtad, hogy babát vársz. Milyen érzések kavarogtak benned, illetve a párod, a családotok, a környezetetek, hogy fogadta a nagy hírt?

Másod- és harmadév közötti nyáron tudtuk meg, hogy jön a baba. Mindenki nagyon örült, a családjaink, barátaink és természetesen mi is. Bár én az első 24 órában talán kicsit megijedtem, olyan volt az az egy nap, mint a GPS-nek, mikor folyton azt mondja, hogy újratervezés! Ugyanoda visz az út, csak egy picit más útvonalon.

Ön egyetértene az áthelyezett szombatokon történő digitális oktatással?

Nyár volt. Nem voltak sem szorgalmik, sem szigorlatok. Lelkileg az első sokk után, mik voltak a legfontosabb teendők, amiknek nekiláttatok. Mondtad, hogy még nem költöztetek össze. A hír hallatán ez is megtörtént? Illetve a tervezés az egyetemi évek egyik alappillére. Előre kellett tervezned. Az egyetem és a Te viszonyod hogyan alakult át?!

Igen, a hivatalos összeköltözést is megejtettük a 9 hónap alatt, de már előtte is folyamatosan együtt voltunk, csak onnantól nem volt külön nálad vagy nálam, hanem nálunk lett. Szigorlatok meg vizsgák nem voltak, de azon a nyáron csináltam az alapkiképzést, mint önkéntes tartalékos katona, amiből még vissza volt 2 hét, és nem szerettem volna félbehagyni, szóval visszavettem a tempóból a fizikai feladatoknál, de ettől függetlenül azzal teltek az első napjaim kismamaként. Az egyetemi terveimen csak annyit kellett változtatnom, hogy előtte játszottam a gondolattal, hogy egy szemeszterre elmegyek valahova Erasmussal tanulni, viszont ez egy kisbabával természetesen nem opció, de így utólag sem érzem úgy, hogy hiányozna valami.

Az egyetemmel való viszonyomban inkább az évek múlása, az idő hozott változást, nem az anyaság.

Mivel ez egy kis és családias kar, ahogy azt mindig hangoztatjuk is, nyilván egy idő után már nem lehetett – és nem is kell természetesen – titkolni, hogy babát vársz. Évfolyamtársak, illetve az oktatók, hogy viszonyultak hozzád? A téli vizsgaidőszakot hogyan élted meg?

Az egyetemen meglepően aranyos volt mindenki, vagy talán az a jobb szó, hogy feltűnően aranyos. De nem éreztem, hogy emiatt pozitívan diszkriminálnának az oktatók, bár nagyon igyekeztem, hogy ne is legyen így. Ezt úgy értem, hogy igyekeztem ugyanúgy teljesíteni, rendesen tanultam minden vizsgámra. Mindig lelkiismeret-furdalásom van, ha jobb jegyet kapok, mint amit én érzek a feleletem alapján. Na ne érts félre nem vagyok szomorú, csak van, hogy nem érzem kiérdemeltnek, és a terhességem alatt extrán igyekeztem, hogy a tudásom miatt kaphassak jó jegyet, ne azért, mert az oktató látja, hogy gömbölyödik a pocakom és esetleg megesik rajtam a szíve. A vizsgaidőszak nem volt nehezebb, mint előtte, szóval minden ugyanolyan volt, így visszaemlékezve.

Az egyetem nyújtott neked segítséget? Gondolok itt akár arra, hogy az állapotodra való tekintettel részesültél esetleg egyéni tan- vagy vizsgarendben, illetve hogyha jól tudom létezik egy ösztöndíj* is baba érkezésére.

Az ösztöndíjról még nem hallottam, de elképzelhető, hogy van ilyen. Volt és van is egyéni tan- és vizsgarendem, de nem a terhesség miatt. Másodéves korom óta a HötPlusz Szolgáltató Irodában dolgozom – ahogy azt említetted is – és az ilyen egyetemi munkákhoz szokás szerint “jár”.

A szülés tavaszi szemeszterre esett. Hogyan élted meg a pillanatot, illetve az utána következő heteket? Mennyi időt hagytál ki az ‘egyetemi életből’?

Március 11-re voltam kiírva. Aznap még megírtam egy kriminológia zárthelyi dolgozatot, másnap pedig elmentem egy tárgyalásra (amin te is ott voltál), mert semmi jele nem volt annak, hogy megindulna a szülés. A hatályos szabályozás az, hogy a betöltött 41. héten kórházba kell feküdni, hiszen onnantól magasabb a kockázata annak, hogy történik valami, így 18-án befeküdtem, 20-án pedig megindították a szülést és aznap született meg a mi Hédink. Szóval egészen pontosan 2 hetet hagytam ki, ha naptári heteket nézünk egyet. Sokat gondolkozom rajta, hogy lehet passziváltatnom kellett volna 2 félévet (ez a maximum, amennyit egyhuzamban lehet), de mindig arra jutok, hogy akkor meg azt bánnám, hogy nem végzek időben.

Hedi

Emlékszem arra a tárgyaláslátogatásra. Valóban ott nem látszott rajtad, hogy már a szülőszobában kellene lenned! Van-e bármilyen tanácsod azoknak a lányoknak, leendő anyáknak, apáknak, akik hasonló cipőben járnak/járhatnak az egyetemi tanulmányaik alatt? Van-e bármi, amit esetleg másként csinálnál? És végül, mik a jövőbeli terveid, terveitek, most már, mint család?

Ha arra gondolsz, hogy merjenek-e gyermeket vállalni az egyetemi éveik alatt a hallgatók, akkor csak azt tudom mondani, hogy igen! Pláne, ha a pécsi jogra járnak. Nagyon sok járható út van: lehet passziváltatni egy évet, át lehet menni levelezőre, a legtöbb tantárgynál nincsenek szigorú óralátogatási követelmények, és egy félévre még egyénit is kaphatnak, ha jól tudom. Illetve, ami még nagyban megkönnyíti a dolgot az az, hogy nem épülnek vészesen egymásra a tárgyak. Ha valaki okosan átgondolja lehet csúszás nélkül is tologatni a tárgyakat, ha ezen múlik.
Ha minden jól megy egy év múlva szerzek diplomát, utána végrehajtással szeretnék foglalkozni, de még semmi sem biztos!

 

Köszönöm Lilinek, hogy mélyebb betekintést engedett a legbensőbb életterükbe. Lili története inspiráló lehet azoknak a leendő anyáknak, pároknak, akik az egyetemi tanulmányaik mellett alapítanának családot. Lili kitartása és szorgalma példaértékű lehet minden babaváró egyetemistának!

* A Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzata egyszeri Rendkívüli Szociális Ösztöndíj formájában támogatja a családalapítást.

likeheartlaughterwowsadangry
0
EnglishGermanHungarian