A mai cikkemben Csendes Dórával, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar joghallgatójával beszélgettem, aki az utazás nagy szerelmese. Dóri cserediák volt Amerikában, így széleskörű tapasztalatokkal rendelkezik a témával kapcsolatban. Megosztott velem pár szuper információt és ötletet az utazás vonatkozásában.
Mit gondolsz, mit nyújthat egy utazás az emberek számára?
Csendes Dóra: Szerintem kiszélesíti a látókörüket/világnézetüket és toleránsabbá teszi az embereket. Egy utazás során minél távolabb megyünk az otthonunktól, annál másabb kultúrákat ismerhetünk meg és újabbnál újabb tapasztalatokkal gazdagodhatunk. Ha egy idegen kultúrába csöppen az ember kénytelen toleranciát mutatni, mert ott ő az idegen, neki kell beilleszkedni, nem pedig fordítva. Ha valaki sokat utazik, hozzászokik a folytonos alkalmazkodáshoz és az újdonságokat is egyre könnyebb lesz neki elfogadni. Nekem a kedvenc részem minden utam során olyan eldugott helyekre menni, ahol nincs más turista és a helyi embereket láthatom, hogyan élik mindennapjaikat, és megismerkedhetek a kultúrájuk nem turistákra formált verziójával.
Mesélnél kicsit az amerikai életről? Említenél pár dolgot, ami nagyon különbözik Magyarországtól az Egyesült Államokban?
Csendes Dóra: Három havonta váltottam családot Amerikában és rendesen jártam iskolába is, de a magyar iskolarendszerbe nem voltak beilleszthetők a tárgyaim (pl.: amerikai történelem, kriminalisztika, kreatív művészet), ezért a harmadik gimnazista évemet újra kellett járnom. A legnagyobb különbséget szerintem az jelentette számomra, hogy a közel 2000 fős városban mindenki ismert mindenkit, mindenki tudott mindenkiről mindent és mindenki igyekezett jó kapcsolatot ápolni a másikkal még akkor is, ha a valóságban negatív véleménnyel volt róla. Itthon is egy faluban élek, de csak néhány embert ismerek, úgyhogy hozzá kellett ehhez szoknom, de rendkívül pozitív újdonság volt számomra. Bármiben is kellett segítség, biztos lehettem benne, hogy a városban találni fogok valakit, aki tud majd nekem segíteni és a helyiek kedvességéből fakadóan számítottam rá, hogy fog is. A másik nagy eltérést nekem a családi étkezések jelentették. Itthon hozzá voltam szokva, hogy a család együtt eszik, még ha programjaink is vannak legalább napi egy főétkezést együtt fogyasztunk el. Az amerikai családtagjaimnál azt tapasztaltam, hogy mindenki akkor eszik amikor éhes és még ha ez az időpont épp egybe is esik egy másik családtag éhségével, akkor is inkább külön-külön ettek. A cserediák létemből fakadóan az első hetekben volt, hogy együtt étkeztünk családilag, mert meg szerettek volna jobban ismerni, de ahogy hozzászoktak a jelenlétemhez, már inkább családtagként kezeltek, és már nem vártak rám az evéssel, és azt sem várták el, hogy én várjak rájuk. Idővel hozzászoktam, de időről időre megkértem őket, hogy találjunk egy olyan időpontot, ami mindenkinek megfelel és együnk együtt mialatt átbeszélhetjük a napjainkat.
Hogy tudtál hozzászokni az időeltolódáshoz? Van valami szuper praktikád?
Csendes Dóra: Nekem soha nem jelentett igazán problémát az időeltolódás. Nagyon jó alvó vagyok, úgyhogy a repülőn mikor mondják a stewardessek, hogy most aludnunk kell azért, hogy a célország idejéhez szokjunk, akkor én azonnal el tudok aludni és kipihenten ébredek.
Tapasztalataidból adódóan tudnál említeni pár javaslatot és tippet, ami elengedhetetlen és hasznos annak, aki egy távoli országba utazik és tölt el huzamosabb időt?
Csendes Dóra: A legjobb tippem, hogy legyél nyitott az újdonságokra. Ha idegen helyre utazol ne a megszokottat keresd, hanem épp azt, ami eltér az otthonitól. Például, ha éhes vagy ne menj mekizni, hisz azt otthon is lehet, hanem próbálj meg egy olyan helyet találni, ahol a helyi ételeket tudod kipróbálni. Annak, aki hosszabb időre utazik azt javasolnám, hogy ne gondolkozzon azon, hogy miről marad le amíg nincs otthon, hanem próbálja meg a legtöbbet kihozni az útból. Az Amerikában töltött első néhány hetemben folyamatosan a barátaimmal és a családommal FaceTimeoltam, de csupán annyit értem el ezzel, hogy szomorú lettem azért, mert lemaradtam mindenről, ami velük történt otthon, ezzel együtt pedig elidegenítettem magamat a saját környezetemtől. Mialatt a telefonon lógtam nem szereztem barátokat, nem ismerkedtem meg a fogadó családommal, nem jártam be a környéket. Amikor megláttam, hogy mennyire rossz is ez, elhatároztam, hogy nem fogok többet arra gondolni, hogy miről maradok le, hiszen úgy sem tudok ellene tenni semmit, hanem inkább a legtöbbet fogom tenni azért, hogy itt jól érezzem magam. Ezután a honvágyam is teljesen megszűnt, sőt annyi programom lett, hogy még időm sem volt azon gondolkozni vajon mi történik otthon.
Melyek azok az álomhelyek, ahová szívesen ellátogatnál még az életed során és miért?
Csendes Dóra: Odavagyok az állatokért, de elszomorít őket bezárva az állatkertben látni, úgyhogy szeretek olyan helyekre menni, ahol a Magyarországon egzotikusnak számító állatokat a vadonban láthatom szabadon. A rendkívül eltérő kultúra mellett az ázsiai országok ezért is nagyon vonzóak számomra. Szívesen mennék el Tibetbe, Thaiföldre, Indonéziába és Indiába. Továbbá nagy vágyam eljutni egy esőerdei túrára is Dél-Amerikába, és bár rendkívül veszélyes állatokkal van tele, nagyon szívesen úsznék az ausztráliai Nagy Korallzátonyon is.
A Media Iuris nevében nagyon köszönöm az interjút!
