[metaslider id="9331"]
gólya

Az idei Gólyatábor a résztvevők szemével – interjú Szabó Mónika Csengével, Ambrózi Miklóssal és Kőszegi Gergővel

Nem túlzás azt kijelenteni, hogy idén is az egyik legjobban várt esemény az augusztus 20-23 között megrendezésre kerülő Gólyatárbor volt. A tábor helyszínéül idén a pécsi Boszorkány Kollégium szolgált. Az időjárás néha megtréfált minket, viszont ennek ellenére is egy felejthetetlen négy napot tudhatunk magunk mögött, amely tele volt szórakozással és lehetőséget nyújtott a frissen felvételt nyert hallgatóink számára, hogy megismerhessék évfolyamtársaikat, és kicsit betekintést nyerhessenek, hogy milyen is a pécsi jogi kar hallgatójának lenni. A gólyatáborról és az élményekről kérdeztem Szabó Mónika Csengét, Ambrózi Miklóst és Kőszegi Gergőt.

A tábornak az elsődleges célja, hogy a gólyák könnyebben tudjanak barátkozni. Milyen érzésekkel érkeztél a táborba? Vártad már, hogy találkozz az évfolyamtársaiddal vagy voltak benned félelmek?

gólyaSzabó Mónika Csenge: Nagyon vártam már a tábort. Legfőképpen amiatt, hogy megismerjem az embereket, akik évekig mellettem, köreimben lesznek. Teljes pozitivitással érkeztem meg a táborba, nyitottsággal, ami úgy gondolom meghozta gyümölcsét.

A táborban hét légió volt, ezek közül te az elsőnek voltál tagja. Mit gondolsz a csapatról? Elégedett vagy a közös munkával?

Szabó Mónika Csenge: Örömömre az egyes légió tagja lehettem. Az első nap már úgy éreztem, hogy egészen jól megtaláltuk társaimmal a közös hangot. Mindenki nyitott, vidám, kedves egyénként mutatkozott meg, a különböző feladatoknál megtalálva a számára tetsző tevékenységet. Így alkottuk meg közösen a tökéletes csapatot.

Az időjárás sajnos nem volt túl kedvező hozzánk, emiatt sok esetben át kellett állni az esőtervre. Ennek ellenére hogyan telt a 4 nap a táborban? Melyik volt a kedvenc napod?

Szabó Mónika Csenge: Örültem, hogy nem volt túl meleg időnk. Az esőterv, akárcsak az eredeti program ötletes volt. Minden jól megvolt szervezve/tervezve. Ha valakinek szüksége volt valamire, segítőkészen álltak praetoraink rendelkezésünkre. Kellő mennyiségű pihenő, lazítás is volt a szórakozás mellett. Kedvencemnek talán a 3. napot mondanám, a Nagyviadal és Szakest miatt. Mókás feladatok sorozata, garantált jókedv, csapatépítés. Minden percét imádtam.

Mi a véleményed a programokról? Melyik volt a kedvenc feladatod?

Szabó Mónika Csenge: Nagyon jól ki lettek találva a programok. „Gólyabarát” volt mind. Szeretem a sorversenyeket egyébként is, így talán azokat mondanám kedvencnek. A szurkolás, hajrázás egymás biztatása nagyon fontos, elengedhetetlen az ilyen feladatoknál. Ezek is segítik a csapatot összekovácsolódni. A pörkölt főzést emelném még ki, mert egy magyaros ízekben gazdag, finom ételt sikerült tálalnunk a kedves zsűrinek.

Milyen tanácsot adnál a későbbi évek gólyáinak?

Szabó Mónika Csenge: Ha lehetne, minden leendő gólyának tanácsolnám a tábort. Életre szóló élményt nyújt. Úgy érzem, erős barátságok kötődtek ezen pár nap alatt. Sok tapasztalatot tudnak szerezni minden téren. Kommunikáció fejlesztése, egymáshoz való viszonyulás, alkalmazkodás, új személyiségek megismerése és társaik. Legyenek nyitottak, barátságosak és érezzék a lehető legjobban magukat. Hisz ahogy a tábor mottója is tartotta, mindent lehetett, de semmit nem volt kötelező! 

gólya

A táborban a szórakozás és ismerkedés mellett a csapatok között egy verseny is zajlott, hiszen minden feladat bizonyos számú pontot hozott mindenkinek. Az idei gólyatábor győztese végül a 3-as légió lett, akiknek centuriojat, Ambrózi Miklóst kérdeztem a táborról.

Mi a véleményed az idei Gólyatáborról? Volt bármilyen gond, amivel meg kellett birkóznod/birkóznotok?

gólyaAmbrózi Miklós: Véleményem szerint az idei gólyatábor méltó bevezetés volt a gólyák, mint leendő egyetemi polgárok számára életük új szakaszába. A rekord létszámú 140 gólya, a körülbelül 40 felsőbb éves hallgató és a személyzet többi tagjának összessége olyan hangulatot teremtett, amelyet mostanában nem fogunk elfelejteni, és az ott kialakult kapcsolatok még sokáig el fognak minket kísérni. Öröm számomra, hogy az előző évek azon gyakorlata, miszerint az utolsó napra a gólyák létszáma erősen megcsappan, idén nem állta meg a helyét, és az utolsó esti Szakesten szinte teljes létszámban voltak jelen!

Nehézségként talán az időjárás miatti bizonytalanságot említeném, amiből kifolyólag az esőterv lépett életbe, megváltoztatva a programok menetét, de szerencsére ezek az esetek is nagyon jól alakultak , például az egyik csoportfoglalkozáson egy másik légió centuriójával megbeszélve összevontunk két csapatot, hogy minél jobban megismerhessék egymást a tábor résztvevői.

Ha jól tudom ez volt az első alkalom, hogy centurioként kellett helytállnod. Milyen nehézségekkel járt ez a feladat?

Ambrózi Miklós: A csapatok vezetőinek a felelőssége nemcsak a gólyák és társaink épségének figyelemmel kísérésére terjedt ki, hanem arra is, hogy a gólyák a táborban töltött idő alatt a lehető legjobban érezzék magukat, kérdéseikre választ kapjanak, és ezek mellett egy általános iránymutatást adjunk számukra mind a táborral, mind a későbbiekkel kapcsolatban. A többi feladat engem, mint centuriot viszont hatványozottan érintett, továbbá a csapat életében való aktív részvételt, a gólyákkal történő személyes kapcsolat megteremtését is feladatomnak éreztem, viszont ezeket személy szerint nem tartom nehézségnek, mindezeket szívesen csináltam, a gólyáktól a tevékenységünkért kapott szavak és üzenetek pedig még jobban alátámasztják ezt. Egyetlen nehézség talán a kevés alvás volt, mivel minden este a buli végéig maradtam, így másnap aktívnak lenni, motiválni a gólyákat kicsit nehézkes volt, de szerencsére kiváló praetor társaim ilyenkor is ott voltak és segítettek a nehéz pillanatokban.

Mit gondolsz a programokról? Milyen visszajelzéseket kaptál a gólyáidtól?

Ambrózi Miklós: Az idei programokkal elégedett vagyok, változatosságuk folytán hozzájárultak a gólyatábor sokszínűségéhez és mindenkinek lehetőséget nyújtottak a kibontakozásra. Mindenki megtalálhatta a számára legmegfelelőbb feladatot vagy azt a programot, ahol legjobban érezheti magát. Öröm számomra, hogy a Szakest a régebbi gólyatáboroknak megfelelő tematikában került megvalósításra a mélyen tisztelt Szakestély és Magos Prezídium előtt, és az esti bulik pedig magas résztvevői aránnyal és kiváló minőségben zajlottak hajnalig, másnap reggeli ébredésünk boldog megkeserítését előidézve.

A gólyáktól kivétel nélkül pozitív visszajelzéseket kaptam a programokkal kapcsolatban, jó volt látni, hogy élvezettel vesznek részt rajtuk, legyen szó akár művészeti előadásról, alkoholfogyasztásról, az esti bulikról nem is beszélve, ahol szinte kivétel nélkül volt 3. Légiót képviselő gólya jelen a buli lezárásáig. 

Idén a legvégén a te csapatod állhatott a dobogó legtetején. Hogyan éltétek meg a győzelem pillanatát? Mivel motiváltad a gólyákat a 4 nap alatt?

Ambrózi Miklós: Természetesen hatalmas boldogság töltött el mindenkit a csapatból, amikor az eredményhirdetéskor a 3. Légiót kiáltották ki győztesnek. Óriási élmény volt látni mindenkinek az arcán a boldogságot, és átélni azt az eksztázis hangulatot, amit a három napi tevékenységünket megkoronázó győzelem és a trófeaként kapott Jagermeister váltott ki belőlünk. 

A csapaton belüli bemutatkozás során – amikor a csapatversenyről tájékoztattuk gólyáinkat –  elmondtuk, hogy ne úgy fogják fel a feladatokat, mint egy versenyt, hanem inkább mint egy bulit, mivel sokkal fontosabb, hogy jól érezzük magunkat, minthogy a végén mi kerüljünk ki győztesként. Mindezektől függetlenül én is rendkívül boldog vagyok, hogy a mi csapatunk végzett az élen amellett, hogy végig nagyon jól éreztük magunkat, és külön kiemelném a leleményes zászló lopásokat, a sörpong bajnokságon bemutatott, a Jobb mint otthon „lakóit” is megszégyenítő teljesítményünket, illetve a főzőversenyen során elkészített, ízletes pörköltünket.

Arra a kérdésre, hogy mivel motiváltam a gólyákat a tábor ideje alatt, elsősorban meg nem lévő hangom a válasz; a vetélkedők során a feladatoknál csapatkiáltásunkkal, azon kívül személyesen is igyekeztem mindenkit motiválni, bátorítani a feladatokon való részvételre. A gólyákkal kialakított közvetlen kapcsolat mindezeket elősegítette, partnerként, barátként viszonyulva hozzájuk a hangulat felszabadultabb volt, ezáltal az aktivitás is növekedett, így sok esetben önmagában ez a tény elég motivációt nyújtott számukra.

gólya

A hét csapat mindegyikét öt ember segítette: egy centurio és négy praetor, akik közül az egyik, mint „segítő” vett részt a tábor életében. Kőszegi Gergőt, a hetes csapat segítőjét kérdeztem a négy napról.

A tábor idején rajtatok a többi praetortól eltérően, sárga színű póló volt. Mi volt a feladatotok és miben tértetek el a többiektől?

gólya Kőszegi Gergő: Először is, köszönöm szépen a lehetőséget, hogy szerepelhetek ebben a cikkben! A sárga színű póló a segítő praetori státuszt jelentette, a csapatvezetői poszt mellett a vetélkedők, illetve egyes programok előtti előkészületekért voltunk mi felelősek. Természetesen az elpakolás is a mi feladatunk volt.

Az nem titok, hogy nektek rengeteget kellett pakolni és mászkálni, hogy mindent előkészítsetek. Ettől függetlenül elégedett vagy a táborral?

Kőszegi Gergő: Igen, volt dolgunk, de szerintem remek segítői csapat jött össze a táborban, már jó barátokként érkeztünk ide, de ez a 4 nap még szilárdabbá tette a barátságunkat, így rendkívül elégedett vagyok a táborral, jól éreztem magamat.

Melyik volt számodra a legemlékezetesebb pillanat?

Kőszegi Gergő: Talán így „újonc” csapatvezetőként az első találkozás a csapattal, a közös zászlónk és indulónk elkészítése. Nagyon izgatottan vártam, milyen lesz a legionk gólyacsapata, és abszolút minden várakozásunkat felülmúlták.

Az esti bulik egyik fő alakja voltál – főleg a zárónapon. Szerinted egy praetortól, segítőtől elvárt, hogy benne legyen a bulizási vágy?

Kőszegi Gergő: Véleményem szerint valamilyen szinten igen, de azért mások vagyunk, valaki jobban szeret bulizni, valaki kevésbé, de alapvetően igen. Mivel felelősséggel tartozunk ilyenkor a gólyákért, így a praetorok 90 %-a bulizott is velük, nem kellett őket kényszeríteni.

Hogyan jellemeznéd a csapatodat?

Kőszegi Gergő: Egy szóval: zseniális. Ezt beszéltük is magunk között, hogy nagyon jó csapattal áldott meg minket a sors, és nagyon büszkévé tettek minket ezekben a napokban. Voltak fáradt pillanataik, de mindent beleadtak, amit csak tudtak, és ennek meg lett az eredménye.

Ha lesz lehetőség, jövőre is jelentkezel?

Kőszegi Gergő: Bár még ez nagyon a jövő zenéje, de ha lesz lehetőségem igen, szeretnék majd részt venni a következő Gólyatáborban is.

gólya

Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy elvállalta az interjút és további sok sikert kívánok!

 

Képek forrása: kiemelt, 1, 2, 3, 4, 5, 6

EnglishGermanHungarian