Létezik egy legenda, mely szerint a 9. században két évig egy nő ült a pápai trónon. Számos érv és ellenérv született már a történelem során; egyesek azt állítják egy fikció az egész történet, mások szerint a katolikus egyház próbálja rejtegetni a női pápa létezésének bizonyítékait. De ki is volt ő és hogyan írta be magát a történelembe?
Az éles eszű Johanna
Feltételezett nőpápa 818-ban született Mainzban. Egyes teóriák szerint szerelmét követve, mások szerint szülei halála után, tudásvágyból öltözött férfinak és vonult egy bencés kolostorba, és ott ismerkedett meg kedvesével. Okos volt, gyorsan tanult és az ott élő szerzetesek is igen felnéztek rá éles esze miatt, azonban egy alkalommal fény derült titkára és menekülnie kellett. Cél Görögország, azon belül pedig Athén volt. Utazása során tovább fejlesztette mentális képességeit. Ezután Róma felé folytatta útját, ahol meg sem állt a pápai trónig.
A pápai trón
Intelligenciája és éles esze miatt hamar kivívta tiszteletét a legmagasabb egyházi magisztrátusok körében: hallgattak rá, adtak a véleményére, egyszerűen csodálták hatalmas tudását. Ekkor természetesen még senki nem kételkedett, nem is sejtették, hogy egy nőről van szó, hiszen úgy vélték, ilyen képességekkel csak egy férfi rendelkezhet. Megválasztották bíborosnak majd 855-ben, a konklávé egyöntetűen megszavazta pápává. Johanna tehát (a legenda szerint) két évig, öt hónapig és négy napig töltötte a tisztséget.
Végzetes hiba
A többi főpap nem gyanakodott szeretett pápájuk neme iránt, és Johanna is jól titkolta női mivoltát. Azonban a nőpápa az inasával megosztotta titkát – és nem mellesleg ágyát is -, így nem sokkal később teherbe esett, de még ez sem tűnt fel senkinek, hiszen a reverenda jól leplezte. Egyes feljegyzések szerint Johanna épp egy körmenet közepén szülte meg gyermekét a hívek nem kis csodálkozására. A tömeg állítólag halálra kövezte, egyes változatok szerint kivégezték, van, aki azt mondja, sem Johanna sem gyermeke nem élte túl a szülést. A legbékésebb verzió szerint Johannát száműzték, fiúgyermekét pedig felnevelték, akiből később püspök lett.
Érvek, ellenérvek
Azóta is számos vita folyik azt illetően, hogy Johannes Angelicus néven ismert pápa valóban létezett-e, és ha létezett valóban nő volt-e. Michael Habicht, egy ausztrál régész szerint 855-858 között Szent Péter utódja III. Benedek pápa volt. Habicht mégis azt mondja, lehet valóságalapja annak, hogy élt egy Johannes Angelicus nevű pápa, ugyanis néhány középkori érmén találtak olyan szimbólumokat, amelyből erre lehet következtetni. Analizálták tehát azokat az érméket, dénárokat, amelyek abban a korban voltak használatosak. Jellemzőik, hogy egyik oldalon a frank császár, másik oldalon pedig az aktuális pápa monogramja található, és találtak olyan érméket, amelyeken fellelhető Johannes Angelicus monogramja, és a fent említett időintervallumban keletkezhetett. Ezenkívül abban a szűk utcácskában, ahol a legenda szerint Johanna megszülte gyermekét, később az ő tiszteletére nevezték el vicus Papissának. Ezt a történészek azonban megcáfolták azzal, hogy az utcában élt egy Pape nevű család, amelynek utolsó sarjának özvegyét nevezték Papessának, és azért kapta az utca ezt a nevet. Egyesek a XV. századtól azt terjesztették, hogy a botrány óta a pápákat egy lyukas trónra ültetik, ahol megvizsgálják őket alulnézetből. Ezt a régészek azzal vonták kétségbe, hogy ezek a székek (feltehetően ókori szülőszékek lehettek) már jóval Johanna előtt léteztek. Bár a János nevű pápák sorszámozásába valóban hiba csúszott, nem azért történt, mert a katolikus egyház rejtegetni kívánni bármit is, valószínűleg puszta elírásról lehet szó. És különben is, ha Johanna olyan okos volt, hogy pápává válasszák, hogy lehet az, hogy a szülés meglepetésként érte? Ráadásul, ha tényleg akkora botrányt váltott ki a szülés, hogy hogy nem említi meg egyik IX-X. századi forrás sem? Még a római pápákat vadul támadó bizánci főpapok sem tudtak semmit az esetről, pedig ők aligha hagyták volna szó nélkül, ha tudomásukra jut. Egyes feltevések szerint, ahol megölték Johannát, egy emlékművet helyeztek el, amelyen hat „P” betű található, melynek jelentése: Petre, Pater Patrum, Papisse Prodito Partum vagyis „Péter atyák apja, leplezd le a nőpápa szülését!” A XIX. században megcáfolták, és egy történész bebizonyította, hogy a híres emlékmű egy ókori női szobor, a hat „P” betűje pedig az ősi Mithrász-kultusz főpapjához intézett fohászkodás, mely a következő: P., Atyák atyja, bocsásd rendelkezésre a szükséges kellékeket!” Michael Hesemann (német történész) meglepőnek találta, hogy a legenda „éppen feminista körökben örvend oly nagy népszerűségnek. Hiszen története valójában a sötét középkor nőellenes kliséit tartalmazza, az álnok nő, aki csak csalás és ravaszság árán tud befurakodni a férfitársadalomba, saját testi örömeinek válik áldozatává, és végül lelepleződése után elnyeri méltó büntetését, a halált. Kitalálójának talán éppen ez volt az indítéka: a történetnek elrettentésül kell szolgálnia a nők számára, nehogy megvessék lábukat a férfiak felségterületein.” (Sötét alakok. Mítoszok, legendák és hazugságok a Katolikus Egyház történetéből, Bp. 2009. Szent István Társulat)
Forrás: 1
Sziasztok!
Krémer Franciska vagyok, Pécsi Állam- és Jogtudományi Kar hallgatója. Kiskorom óta foglalkoztat az irodalom és az írás egyaránt, de eddig nem volt bátorságom tollat ragadni, csak a magam mulattatására vetettem papírra egy-egy gondolatomat. Mikor megláttam, hogy a Media Iuris csapata mennyire összetartó, családként működő közeg, úgy gondoltam, szerencsét próbálok és jelentkezem…Úgy vélem, nagyon jól döntöttem. Szeretek új embereket megismerni, emberek között mozogni, csapatmunkában részt venni, extrovertált személyiségnek tartom magam. Ami a témákat illeti, elég sok minden érdekel, bele tudom ásni magam mindenféle tudományos, művészeti és kulturális kérdésekbe.
