Ügyvéd vagyok, nem ügyvédnő
Dr. Ungár Margit azon első nők közé tartozott, akik utat törtek maguknak, és egyben nő társaiknak egy addig csupán férfiak uralta világba. Ungár Margit 1928. június 24-én tette le ügyvédi és bírói vizsgáját, emellett rendkívül aktív nőjogi harcos is volt. A Feministák Egyesületének tagjaként munkásságának egyik csúcspontja volt, amikor 1933-ban az általa szövegezett házasságon kívüli gyermekek védelméről szóló tervezetet a parlament elé terjesztették. Szintén tevékeny részese volt annak az előterjesztésnek, amelynek célja a nők választójogának megadása és szabad pályaválasztásuk törvénybe iktatása volt.
Az akadályok
Ungár Margitnak 1897-ben, zsidó polgári családba született Diósgyőrben. A szokásosnál érdeklődőbb, szorgalmasabb gyermek volt, aki az iskolában is mindig kitűnően teljesített, Margit jogász bátyja, Ungár Ferenc unszolására döntött a jogi pálya mellett. A jogi diploma megszerzéséig számos akadályt kellett ledöntenie. A férfiakkal ellentétben számára kötelezően előírták, hogy minden tárgyból kitűnő legyen. Budapesten szeretett volna továbbtanulni, azonban ezt nem engedélyezték, ezért tanulmányait előszőr Debrecenben kezdte meg, majd Szegeden folytatta. Elsőéves joghallgató volt, amikor hatályba lépett az a törvény, amely visszavonta azt a rendelkezést, ami engedélyezte, hogy a nők is jogi egyetemre járhassanak. Azonban a törvény azt is kimondta, hogy „az előző tanévekben már beiratkozva volt rendes hallgatókat” ez nem érinti, Ungár tehát mégis folytathatta tanulmányait, minden vizsgáját és szigorlatát kitüntetéssel tette le. 1923-ban szerezte meg jogi a diplomát. További nehézségeket jelentett, hogy ügyvéd szeretett volna lenni, így a kizárólag férfiakból álló ügyvédi kamara szavazásra bocsátotta a kérdést, hogy egyáltalán bekerülhet-e az ügyvédjelöltek közé. Papp József elnökletével tartott ülés legfontosabb és egyben egyetlen napirendi pontja egy új rendtartás megvitatása volt, ugyanis a korábbi kimondta, hogy nőket nem vehetnek fel az ügyvédi kamarába. Popper Tódor kamarai titkár a következőképp nyilatkozott: „a választmány elutasítja az ügyvédi numerus clausust, és nem támogat olyan intézkedést, amely szembehelyezkedik a nők egyenjogúságának alapelvével”, a kamarai többség pedig 19-17 ellenében igennel voksolt. Szakmai gyakorlatát egy tapasztalt ügyvédnél, egy principálisnál kellett teljesítenie, azonban ebben az időszakban egyetlen ügyvédi iroda sem versengett azért, hogy egy jogásznővel dolgozzon együtt, végül nem sikerült senkit sem találnia, ezért a bátyja debreceni irodájában kezdte meg szakmai gyakorlatát.
A vizsga
Mint már a bevezetőben említettem, Ungár Margit 1928-ban tett le ügyvédi és bírói vizsgáját, amelyről szinte minden egyes hazai lap tudósított, ezek szerint a vizsgát vasárnap délelőtt tartották meglepően nagy számú közösség előtt. Az eseményen természetesen a vizsgázó büszke és rendkívül támogató bátyja és férje is részt vett. „A jelölt helyén, a megszokott, frissen borotvált zsakettes fiatalember helyett mosolygós fiatal nő, dr. Ungár Margit, az első magyar ügyvédnőjelölt várja a kérdéseket második és egyben befejező ügyvédi vizsgáján”. Az első kérdést az öttagú vizsgálóbizottság egyik tagja, a kúriai bíró dr. Istvánffy Lajos tette fel: „Ki követi el a csalárd bukás bűntettét?”. Az egyetemi oktatók gyakran mondják, már az első megszólalásból tudni lehet, ki az a diák, aki tanult és sikeres vizsgát fog tenni. Az első magyar ügyvéd(nő) esetében sem volt ez másként, az első perctől megfontoltan, magabiztosan és minden tudását felhasználva válaszolt a feltett kérdésekre. „Elfogadjuk a vizsgáját kitüntetéssel,… – áll föl Vargha koronaügyész és a kezét nyújtja -, férfia határozottsággal beszélt, szépen és kifogástalanul…, kívánom, hogy ilyen fényes sikere legyen az életben is, mint most volt közöttünk.”
Nőként a nőkért
Sosem szerette, ha ügyvédnőként hívták, úgy vélte, az embereket nem a nemük alapján kellene megítélni, ezért ragaszkodott a dr. Ungár Margit ügyvéd megszólításhoz. Friss jogi diplomásként először szintén ügyvéd bátyja mellet, majd ugyancsak ügyvéd férje, dr. Vági József mellett tevékenykedett, majd ezt követően saját praxist alakított. Előszeretettel vizsgált törvényeket, amelyek elsősorban a nőket érintették. 1928-ban Pécsi Eszter mérnöknővel, Kunváry Bella orvossal, Lehotay Mária antropológus-orvossal és Lovas Magda textiltechnikussal együttesen megalapították az első magyarországi női klubot, a Dolgozó Nők Klubját, emellett tagja volt a Feministák Egyesületének is. Társszerzője volt az 1938-ban megjelent Csábítás, kegyszegés és jog – a magyar királyi kúris legújabb gyakorlata című könyvnek.
Szomorú napok
1939-ben származása miatt a „zsidó ügyvédek” névsorában szerepelt a neve, amely miatt már csak egy budapesti csillagos házban folytathatta munkásságát, természetesen mindvégig szigorú ellenőrzés alatt állt. Arról, hogyan élte túl a II. világháborút, kevés információ található, azonban a következő, párszavas mondata meglehetősen sokat mondó. „1944 óta egész korábbi életemről le kellett mondanom”. A háborút követően egy kis ideig tagja volt az egységes bírói és ügyvédi vizsgálóbizottságnak. 1953-ig férjével közösen, majd nyugdíjba vonulásáig, 1962-ig önállóan, valamint az ügyvédi munkaközösség tagjaként praktizált, majd megírta A nők jogi helyzete Magyarországon Szent István korától napjainkig című könyvét, ebben külön fejezetet szentelt a zsidó nők helyzetének. Az ügyvéd(nőt) 1969. május 4-én temették el a Kozma utcai izraelita temetőben, ahol Kovács Sándor Főkántor gyászéneke után Beneschofsky Imre országos főrabbi búcsúztatta.
Minden nő, de legfőképp azok az elszánt teremtések, akik a jogi pályát választották hivatásuknak, rendkívüli hálával, mély tisztelettel tartoznak azért, hogy dr. Ungár Margit kitartása, lehetetlent nem ismerő akaratereje és elszántsága lehetővé tette számunkra azt, hogy elinduljunk az álmainkhoz vezető úton.
Remélem a cikkem minél több emberhez eljut, mivel egy ilyen rendkívüli Nő rendkívüli munkáját és életét sokkal, de sokkal több embernek kellene ismernie és tisztelnie, nem csak itt Magyarországon, hanem világszerte mindenhol!
Képek forrásai: kiemelt, 1, 2, 3
Sziasztok!
Kovács Patrícia vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi karának harmadéves joghallgatója. A Media Iuris szerkesztőségéhez 2022. kora őszén csatlakoztam. Az olvasás szeretetének és izgalmainak rejtelmeibe már egészen fiatalkoromban bevezetett édesanyukám, ami a mai napig változatlan maradt, de az íráshoz is elkezdtem kötődni az utóbbi időszakban. Sokáig fontolgattam, hogy csatlakozzak-e a csapathoz, de végül a kíváncsiságom, hogy milyen is lennék az újságírásban, illetve az életeben lévő ösztönző emberek győztek, hogy tegyek így. Hálás vagyok érte, hogy egy ilyen csodás közösséghez tartozhatok, és lehetőséget kaptam arra, hogy a nagy világ elé tárjam gondolataimat, véleményemet.
