Nem sokkal a Nagy Háború után, az Egyesült Államokban megjelenő szinte valamennyire problémára, legyen az munkanélküliség, erőszak, vagy bűnözés, bizonyos társadalmi csoportok egy bombasztikus megoldással kívántak szolgálni. Szervezetek, mint az Anti-Saloon League, vagy a Women’s Christian Temperance Union azzal az elgondolással álltak elő, hogy az ilyen jellegű gondokra az alkohol betiltása lenne a legjobb gyógyír, hiszen a munkanélküliséget, bűnözést, és számos más társadalmi bajt az alkoholfogyasztással indokoltak. E drákói szigorú tiltás ötlete nem volt újkeletű, a puritán angolszász társadalomban már korábban is voltak törekvések az alkohol betiltására. Már az I. világháború alatt létrejöttek ún. józansági mozgalmak, melyeknek képviselői nem egyszer baltával tették tönkre kocsmák belső berendezését, valamint az „ördög italát” tartalmazó üvegeket. Az iparosok, gyártulajdonosok sem szívlelték az alkoholt, úgy gondolták, hogy munkásaik sokkal kisebb hatékonysággal dolgoznak, ha lehetőséget kapnak alkohol fogyasztására. Érdekesség, hogy patrióta szál is meghúzódott a követelések mögött. A legnagyobb alkohollal foglalkozó cégek német kezekben voltak, amely, kiváltképp a világháború után, nem volt összhangban a falakon még kifeszített „Uncle Sam” poszterekkkel. Az alkohol ellenes mozgalmak, szerveződések végül elérték céljukat, 1919. októberében a Kongresszus elfogadta a Volstead törvényt, nem sokkal később pedig a XVII. Alkotmánykiegészítést, amellyel gyakorlatilag betiltottak minden alkoholos nedűt.
A tilalom
Az új szabályok azonban nem mindenkit tettek boldoggá. Két részre szakadt az amerikai társadalom, és a tiltás ellenzői egyre kreatívabb módokon jutottak alkoholhoz. A legfontosabb célja a tilalomnak, a társadalom erkölcsének javítása, nem vált be, helyette olyan fordulatot vett, amelyre senki sem számított. Soha nem látott mértékűvé vált a csempészet, mind az országon belül, mind azon kívül. Az északi és a déli szomszéd, Kanada és Mexikó irányából egyre nagyobb szállítmányok érkeztek, egy idő után pedig első sorban vízi úton szállították az italokat.
A szervezett bűnözés megjelenése
Az Egyesült Államokban tulajdonképpen a Tilalommal alakult ki a mai fogalomalkotásunk szerinti szervezett bűnözés. Hatalmas méreteket öltött a csempészet, illetve házilag készített alkoholokkal való üzérkedés. A korábbi utcai bandák, akik javarészt csekélyebb súlyú bűncselekményeket követtek el, meglátták a „piaci rést”, és mindent bevetettek annak érdekében, hogy busás áron alkohollal lássák el a szomjazó embereket. A kereslettel természetesen nem volt probléma, egyre csak nőtt a vásárlók köre. A szálak gyakorta a politika legmagasabb fokáig jutottak el. A választási győzelmek elősegítése érdekében szemet hunytak a maffia ténykedése felett. A különböző szervezett bűnözői csoportok felfegyverezték magukat, nem egyszer véres összecsapásba kerültek más csoportokkal. Egy idő után már nem csak magukat, hanem az illegális kocsmákat, szeszfőzdéket is ők védték, vagy a hatóságoktól, vagy a riválisoktól. A kor talán egyik legjövedelmezőbb, de kétségtelenül legveszélyesebb állása volt egy ilyen maffia fejének lenni. Nem csak a többi bűnözőtől kellett félnie, hanem a rendőröktől, az igazságszolgáltatástól is. A befolyt össze egy részét ezért a kor legjobb ügyvédeire, könyvelőire költötték. Így alakult ki tulajdonképpen a mai is ismert szervezett bűnözés. Jól szervezett, már-már vállalatként működő csoportokká váltak, ahol a piramis csúcsán lévők inkább tűntek sikeres üzletembernek, mint köztörvényes bűnözőnek. Az alvilág is a piac szabályai szerint működött, ott is a kereslet-kínálat szabta meg a szereplők mindennapjait.
Az amerikai szervezett bűnözés nagyágyúi
Az egyik leghíresebb maffiafőnök Charles Luciano (Lucky) volt, aki a Tilalom elején munkába szegődött a főként szerencsejátékkal sáfárkodó Arnold Rothsteinhez. AR, ahogy akkoriban nevezték, hamar befektetett az illegális alkoholkereskedelembe, és szárnyai alá fogadta az ifjú Charlest. Luciano gyorsan rendkívül gazdaggá vált, és a Nagy Alma egyik legbefolyásosabb maffiafőnöke és szeszgyárosa lett.
Hasonlóan hírhedt alakja volt az 1920-as évek amerikai alvilágának Al Capone is, aki Chicagoban tevékenykedett. Alkoholforgalmazáson kívül prostitúcióval, szerencsejátékkal is foglalkozott Outfit nevű szervezete. Jól mutatja szervezettségüket az, hogy a maffiafőnököt, aki évi csaknem 100 millió dollárt szerzett, végül „csak” adócsalás miatt tudták felelősségre vonni és alig több mint egy évtizedre hűvösre tenni.
A Tilalom után
Miután 1933-ban hatályon kívül helyezték a Tilalomra vonatkozó jogszabályokat, a szervezett bűnözői csoportoknak új megélhetés után kellett nézniük. Továbbra is jövedelmezőek voltak a bordélyházak és a kaszinók, azonban újabb hatalmas gazdagodással kecsegtető lehetőség tűnt fel a láthatáron… a kábítószerek. Ezeknek hála a szervezett bűnözés a mai napig létező jelenség, egyre szofisztikáltabb formában, egyre bonyolultabb gazdasági machinációkkal dolgozva virágoztatják fel a feketepiacot világszerte.
Képek: kiemelt kép, 1, 2, 3
