Történelmünket vizsgálva számos olyan üggyel találkozhatunk, amelyek azért váltak híressé, mert az eljáró szervek nem a megfelelő protokollt követték és emiatt igazságtalan ítéletek születtek. Az ilyen esetek következtében az ártatlan személyek évekig, vagy életük végéig viselték el a meghurcoltatást, a gyalázkodást. Gyakran hamis bizonyítékokkal igyekeztek igazolni az előre meghozott ítéleteket. Az első ismert koncepciós pereket az ókori Athénban hajtották végre, de az ilyen eljárásokról leginkább a Szovjetunió híresült el. Az egyik legismertebb koncepciós per – ami az antiszemitizmussal is kapcsolatban áll – Franciaországban zajlott 1894-ben, amikor Alfred Dreyfust ítélték el hamis vádak alapján.
Ki volt Alfred Dreyfus?
Alfred Dreyfus 1859-ben született Mulhouseban, Franciaországban. Az elzász-lotaringiai városból családjával Párizsba költözött, mivel a területet meghódította a Német Birodalom. Dreyfus a katonai pályát választotta, ahol tehetsége hamar megmutatkozott, hét év alatt kapitányi rangot szerzett. Bár zsidó származása miatt gyakran érték atrocitások, tanulmányait mégis kiemelkedő eredményekkel zárta. Mi sem tükrözi ezt jobban, minthogy a francia hadsereg vezérkari tisztjévé nevezték ki. Élete során számos kitüntetéssel díjazták: megszerezte a Francia Köztársaság Becsületrendjének tisztje, majd lovagja címet. Az ő nevét viselő ügy során börtönbüntetésre ítélték, ahol egészsége megromlott, így 1907-ben nyugdíjazták. Az első világháború során azonban a front mögött segítette hazáját. 75 évesen, 1935-ben hunyt el.
Az ügy
Az 1890-es években két eset is nagy port kavart a francia térségben. 1893-ban a Panama-csatorna építése körüli problémák kerültek nyilvánosságra, majd kezdetét vette a Dreyfus-per. 1894-ben fény derült arra, hogy a német hadsereg értékes információkat szerzett egy új tűzfegyverről, amelyről az adatokat feltehetőleg a vezérkar egyik tagja adta ki. A gyanú azonnal Alfred Dreyfusre terelődött, amelyet a férfi zsidó származásával magyaráztak és az indokot a társadalom nagy része el is fogadta. A kor antiszemita csoportjai Dreyfust a hűtlen francia zsidók példájának tekintették. A La Libre Parole című újság volt az egyik legnagyobb sajtó, amelyik a Dreyfus ügyről cikket írt és karikatúrát készített. Dreyfust koncepciós perében megfosztották a védekezés lehetőségétől, hamis bizonyítékokkal támasztották alá bűnösségét, majd a katonatisztet életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, amit a francia guyanai Ördög-szigeten kellett letöltenie száműzetésben.
Alfred Dreyfus pere azonban nem ért itt véget.
Dreyfus elítélése után két évvel a francia titkosszolgálat élére Georges Picquart került, akinek feltűnt, hogy Dreyfus bűnössége kérdéses, mivel az eljárás nem megfelelően zajlott. Az új vezető a nyomozást újraindította, amelynek keretein belül fény derült arra, hogy a valódi elkövető feltehetőleg Walsin-Esterhazy őrnagy volt. Az újraindult nyomozás során egyre többen álltak Dreyfus mellé, Georges Clemenceau is így tett. Az új vádlottnak, a magyar felmenőkkel rendelkező Walsin-Esterhazynak hadbíróság előtt kellett tetteiért felelnie, azonban a bíróság felmentette az őrnagyot.
A Dreyfus-ügy igazságtalansága a francia népben kérdéseket vetett fel, a sajtó is nagyobb figyelmet fordított az ügyre. Émile Zola Vádolom (J’accuse) címmel írt nyílt levelet, amelyben a hadbíróságot kritizálta Dreyfus hibás elítélése miatt. Zolat nyílt levele miatt rágalmazás vádja miatt bűnösnek ítélték. Zola pamfletje komoly hatásokat ért el, a francia társadalom két részre szakadt, az ügy lényeges politikai kérdéssé vált. A Dreyfus pártján állók a katonatiszt felmentését követelték. Úgy gondolták, hogy az ügyben az egyén szabadságát a nemzeti biztonságnak rendelik alá, emellett a hadsereget parlamentáris kontroll alá kívánták helyezni. A másik oldalon azok álltak, akik a Dreyfus-ügy újranyitása ellen emelték fel szavukat, mert azt vélelmezték, hogy az eset csak egy ürügy az ellenségek által arra, hogy a francia hadsereget rossz fényben tüntessék fel és meggyengítsék az országot.
1898-ban Hubert-Joseph Henry (szintén a hadsereg őrnagya) bevallotta, hogy bizonyos dokumentumokat meghamisított, hogy a hadsereg álláspontját megerősítse. Később Hubert öngyilkos lett, de vallomásának köszönhetően a Dreyfus-ügy ismét a bíróság napirendi pontjai közé került. Az újabb tárgyalások során Dreyfus ártatlansága bebizonyosodott, de a kapitányt nem mentették fel azonnal, életfogytig tartó büntetését tíz évre csökkentették. A szembetűnő igazságtalanság nem csak a francia nemzetet, de más államokat is felháborított, emiatt Émile Loubet francia miniszterelnök kegyelmet adott Alfred Dreyfusnek 1899-ben. 1906-ban Dreyfus katonai rangját is visszakapta, miután a fellebbviteli bíróság rehabilitálta Dreyfust. A francia hadsereg 1995-ben ismerte el nyilvánosan Alfred Dreyfus ártatlanságát.
Bár Alfred Dreyfus ártatlanságát tisztázták, a mai napig is próbálkoznak antiszemita csoportok bizonyítani, hogy a katonatiszt bűnös volt. Az elhíresült koncepciós perről filmet is forgattak. A Tiszt és kém – a Dreyfus-ügy 2019. augusztus 30-án került bemutatásra. A francia-olasz filmben az érdeklődők végigkövethetik Dreyfus meghurcoltatását és azt, ahogy az igazság utat tör magának.
