Vajon van jelentésük vagy céljuk az álmainknak? Miért álmodunk?
Az emberek több ezer éven keresztül misztikusnak, belső énünkbe való betekintésnek tartották az álmokat. Rendkívül sok művet, slágert és irodalmi alkotást ihlettek meg, mint például Dr. Jekyll és Dr.Hyde különös esetét, Stephen Kingtől a Borzalmak városát és Stephenie Meyertől a világhírű Alkonyatot. Salvador Dalí hitt az álmok kreatív erejében: „A munkásságom az álmaim aprólékos megvalósításáról szól.” Nem is gondolnánk, hogy az álmok segítségével olyan tudományos áttöréseket értünk el, mint a periódusos rendszer megalkotása.
Korábban úgy vélték, hogy az egész álom az ébredés pillanatában történik. Ma már tudjuk, hogy ez az állítás nem igaz, hiszen alvás közben tapasztaljuk meg őket. Mielőtt elalszunk az agyunk csacsogó idegsejtek kavalkádja, és az elektromos aktivitás kaotikus elektromágneses hullámokat generál. Az agyi aktivitás a teljes agyban látványosan lecsökken. Ha valakit felébresztünk ebben a szakaszban, és megkérdezzük, hogy mit álmodott, valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy: „Semmit, hagyj már végre aludni!” A felébresztés után másfél órával azonban valami érdekes dolog történik: az agy megint életre kel. Az agyhullámaink olyanok, mintha ébren lennének, az idegsejtek kommunikálni kezdenek egymással, jelzéseket küldenek, hogy mozogjunk, beszéljünk, ugráljunk. Ezeket a jelzéseket azonban az agytörzsünk egy apró része, a híd meggátolja a mozgást, ennek következtében a szemünk kivételével a testünk ideiglenesen megbénul. Ritkán előfordul, hogy az agytörzs ezen része ijesztően hibásan működik, ennek következtében kialakul egy olyan alvászavar amely miatt az ember tényleg mozog alvás közben. Legtöbb embernek csupán a szeme mozog alvás közben, például ha álmunkban egy teniszmeccset nézünk, akkor a szemünk követi a labda mozgását: ide-oda mozog. Míg ha lépcsőzésről álmodunk, a szemünk a lépcsőket követi. Alvás közben ki van kapcsolva az agyunk logikai szűrője, valószínűleg ez az oka annak, hogy az álmaink olykor elképesztően bizarrok és értelmetlenek. REM-alváskor az agy érzelmi része felpörög, miközben az érvelési képesség visszaesik, és ez érződik az álmainkon. Az alvással töltött idő mindössze egyötödében álmodunk, azonban nagy részükre nem emlékszünk.
Az álom megmutatkozik több ezer évnyi történelemben, és több száz különböző kultúrában. Az első álomfeljegyzés egy mezopotámiai uralkodótól származott: „Hirtelen mély gondolatok szálltak meg, de a jelentésüket…nem értem! El kell mondanom az álomfejtőnek!” Az álomfejtő úgy gondolta, ez egy isteni üzenet, hogy templomot kell építeniük. Az emberek ebben az időben úgy gondolták, hogy az álmaik istenektől jött üzenetek: Ómenek, figyelmeztetések, utasítások.
Több ősi civilizáció is készített álomfejtő kézikönyveket, például az egyiptomiak 3000 évvel ezelőtt, amelyben ez állt: „Ha valaki meztelen fenékkel látja magát álmában, akkor szegénység vár rá élete végén.” Ősi egyiptomiul a „fenék” (pehwey) és a „vég”(pehwey) szavak ugyanúgy hangzanak. A szójátékok nagy szerepet játszottak az egyiptomi álomfejtésben.
A Krisztus utáni II. században egy Artemidórosz nevű férfi lett az első valódi álomkutató. A férfi végigjárta a Római birodalmat, és interjúkat csinált az emberekkel az álmaikról. Megállapította, hogy a köldök a szülők halálának ómenje, ha egy özvegy szakállról álmodik, újra fog házasodni, a sajt nélküli torta jót jelent azonban a sajtos torta csalást jövendöl. Természetesen a pontos jelzések idővel változtak, de az álmok jelentéstartamában évszázadokig hittek. A szimbólumok és az álmok univerzális jelentését a tudósok mai napig elutasítják.
1899-ben két könyv változtatta meg az álmok tanulmányozását. Az elsőt Santiago Ramón y Cajal, a modern idegtudomány atyja írta, amiben azt állítja, hogy az álom nem más, csupán véletlen elektromos viharok az alvó agyban, amelyek jelentéktelen, értelmetlen látomásokhoz vezetnek. Az Álomfejtés című könyvben Sigmund Freud azt álltja, hogy az álmok ennél sokkal többek. Az álomképek „rejtett ábrázolásai” a legbelsőbb vágyainknak. Sok szimbólum szexuális jellegű volt: a lépcsőzés, kardok, bőröndök, botok, faágak letörése, templomok, léggömbök, női kalapok, halak, szökőkutak, hüllők, repülőgépek, a bonyolult gépek és a hármas szám. Carl Jung is úgy gondolta, hogy az álmokban olyan karakterek vannak, amelyek életük részeit képviselik: a szorongást, tisztaságot, bölcsességet. Ezzel Freud és Jung egy forradalmat indítottak el: az álmok megint érdekesek lettek.
A tudósok részletes adatbázist készítettek több tucatnyi ország több ezer álmáról és bizonyos mintákra lettek figyelmesek: az üldözésről, szexről és zuhanásról szóló álmok voltak a legnépszerűbbek. Minden ötödik ember álmodik a fogai kihullásáról (egy tanulmányban kiderült, hogy a fogvesztésről álmodók gyakrabban szoronganak, de emellett lehet, hogy csak többet gondolnak a fogaikra, mint mások) a férfiak többször álmodnak férfiakkal, mert miattuk aggódnak a legtöbbet, nőknél a nemek aránya egyenlően oszlik el. A gyermekek többször álmodnak állatokról, és az álmok mindössze 5%-a játszódik ismeretlen helyszíneken. A legtöbb álom az éber élményekből származik, mint az Óz a csodák csodája végén, ahol Dorothy megtudja, hogy álmodott, és rájön, hogy az álomban lévő karakterek a valós életéből származtak. Ezáltal kijelenthetjük, hogy az álmaink erős összefüggésben állnak a napközbeni történésekkel.
Léteznek éber álmodók, akik tudatosan tudják irányítani az álmaikat. Éber álmodás közben a homloklebeny éber állapotban van, miközben az agy további része alszik tovább. E képesség elsajátítása nem megy egyik napról a másikra. Először az álmaink felidézését kell gyakorolni, meg kell tanulni felismerni, hogy álmodunk. Ebben a valóság megkérdőjelezése is segít, keresni kell az álomra utaló jeleket napközben, hogy: „Várjunk csak, álmodok?” Minél többet tesszük ezt éberen, annál valószínűbb, hogy álmunkban megtörténik. Ha felismerjük az álmot, befolyásolni tudjuk azt.
Az álmunknak fontos szerepe van a tanulásban és a kreativitásban. Egy kísérletben az alanyok egy útvesztőt vizsgáltak meg, majd aludtak egyet. Azok az emberek, akiket korán felébresztettek, emlékeztek, hogy egy útvesztőről álmodtak, és ők tudták leggyorsabban megoldani a fejtörőt az alvás után. A feladatokról való álmodás az alvás közbeni memóriafejlesztési és memóriajavítási folyamat részét képezi. A REM alvás felejteni is segít, nélkülözhetetlen azon dolgok kitörléséhez, amikre az agyunknak nincs szüksége, hogy új információt tárolhassunk. Ez a szelektív feledékenység segíthet feldolgozni a traumatikus emlékeket is.
A ködös álomvilágban nem köt meg a logika és a következmények, ezért tökéletes táptalaj lehet az új gondolatoknak és felfedezéseknek. A logika megkötései nélkül próbálhatunk ki új ötleteket, köthetünk össze gondolatokat.
Kép forrás:
1, https://www.success.com/what-is-your-dream/
