A következő interjúban Soltész Evelinnel, a pécsi jogi kar másodéves joghallgatójával beszélgettem tavaly decemberi izgalmas utazásáról. Nem is akárhol, hanem az Egyesült Államokban töltött el egy hetet konferenciákkal, különböző tanulmányi és egyéb programokkal fűszerezve. Hazatérvén meghökkentő volt hallani, milyen volt megtapasztalni az igazi „amerika-érzést” – meglepő módon nagyon vegyes érzelmek tükrözték beszámolóját.
Milyen keretek között sikerült kiutaznod az Egyesült Államokba? Egyetemi programmal, vagy esetleg más, külsős intézmény által? Röviden be tudnád mutatni?
Soltész Evelin: Először is szeretném megköszönni a megkeresést, igazán megtisztelő! Nagyon szerencsésnek vallom magam, hiszen decemberben volt lehetőségem a világ másik oldalára, egyenesen Amerikába utazni. Kereken egy hetet töltöttem ott, mégpedig a Mathias Corvinus Collegium szervezésében. Jogi tanulmányaim mellett 2021 szeptemberétől vagyok az MCC Egyetemi Program tagja Pécsett; az MCC gyakorlatilag a Kárpát-medence legnagyobb tehetséggondozó intézménye, mely már 25 éve jelen van mind Magyarországon, mind pedig külhoni városokban. Az MCC-t fel lehet fogni egy szakkollégiumként is, de az óráknak és különböző képzéseknek köszönhetően néha úgy érzem, mintha egy másik egyetemre is járnék. Számos előnye közül az egyik a külföldi utak lehetősége; szinte minden hónapban, akár több alkalommal is lehet pályázni különböző külföldi utakra – világszerte. Ezeknek az utaknak a témái legtöbbször valamilyen nemzetközi, vagy egyéb minősítésű konferenciák, események, tehát mindig valamilyen tanulmányi, szakmai vonzatúak. Ilyen utazáson vettem részt én is decemberben; három városban jártunk – Washington DC-ben, Dallasban és New York-ban, mondhatni mindhárom város által más-más Amerikát fedeztem fel.
Mesélnél arról, milyen programokon vettél részt, milyen volt az út jellege? Miben különböztek leginkább a városok, ahol megfordultatok?
Soltész Evelin: Ahhoz képest, hogy egy hetet töltöttem ott, meglepően sok programon vettem részt. Mondhatni folyamatosan úton voltunk egyik helyről a másikra, ha nem autóval, akkor repülővel. Először két napot töltöttünk el Washington DC-ben, az Egyesült Államok fővárosában. Decemberhez képest szép idő volt, sokat tudtunk sétálni. Washington építészete meglepően európai: hatalmas, monumentális, oszlopcsarnokokkal díszített épületek… Elképesztő volt. Persze programok terén is igen változatos volt, ellenben nagyon hosszas lenne minden egyes megálló részletes bemutatása. Természetesen meglátogattuk a magyar nagykövetséget, majd utunk a Capitol Hill felé vette az irányt; jártunk a Russell Senate Office Building-ben, volt lehetőségünk bepillantást nyerni a szenátorok mindennapjaiba. Természetesen a Fehér Ház sem maradhatott ki, bár már csak este, kivilágítva láttuk, úgy, mint a Lincoln- és a Washington-emlékművet is. Másnap átrepültünk Dallas-ba, ami szinte szöges ellentéte volt Washingtonnak. Az igazi betondzsungel; érdekes élmény volt, bár nem tartozik a kedvenc városaim közé. Voltunk a JFK Memorial Museum-ban, a Dallas-i egyetemen és többek között egy igazi rodeót is megnéztünk. A két ott töltött nap alatt talán a legérdekesebb élmény a dallasi egyetem mellett található Dallasi Apátság (Our Lady of Dallas) volt, hiszen az előző században kivándorolt magyar ciszterci rend tagjai közül magyar rendtagokkal is tudtunk beszélgetni. A hét utolsó három napját New York-ban töltöttük. Meglátogattuk a magyar konzulátust, rengeteget kérdezhettünk, hogyan is működnek ott a dolgok. Itt viszonylag sok szabadidő volt, és rengeteget tudtunk sétálni (ennek oka az iszonyatos New York-i forgalom, ami miatt sokszor gyalog előbb odaértünk a célhoz, mint autóval). Itt már esős és szeles idő volt, de így is maximálisan ki tudtuk használni az időnket: Metropolitan Museum of Arts, Central Park, Broadway. Összegezve nagyon sűrű és változatos volt a program, a képeket visszanézegetve nem is értem, hogy jutottunk el ilyen sok helyre ilyen kevés idő alatt.
Az út előtti önmagadhoz képest szerinted sokat változott a szemléletmódod? Mi volt a legmeghökkentőbb dolog Amerikával, az álmok országával kapcsolatban?
Soltész Evelin: Számomra is meglepő volt, de igen. Volt egy elképzelésem Amerikáról még indulás előtt, de tudtam, hogy biztosan változni fog a szemléletem, akár egy hét ottlét után is. Nem tudom pontosan megfogalmazni milyen tényezők miatt, de mostanra biztos lettem abban, hogy nem szeretnék ott élni. Tudom, nagy szavak, de egy hatalmas országról van szó, hatalmas városokkal, hatalmas épületekkel. Hirtelen senkinek érzi magát az ember, hihetetlenül személytelen az egész. Rohanás, rohanás, rohanás… A fogyasztói társadalom nagyon meglepett, magyar viszonylatokhoz képest ijesztő volt. De talán, ami a legmeghökkentőbb volt, azok az emberek: az ő szemléletmódjuk a világról, magukról, Amerikáról. Szinte leírhatatlan. Hiányzik az a kultúra, a felfogás (na meg konyha) ami Európában, bármelyik országban, vagy akár Magyarországon található.
Végezetül pedig, milyen élményekkel, értékekkel gazdagodva hagytad magad mögött az Egyesült Államokat?
Soltész Evelin: Végtelenül hálás vagyok, hogy megtapasztalhattam „Amerikát”, a saját maga valójában, ráadásul több, különböző állam viszonylatából. Számos olyan szakmai eseményen vehettünk részt a csapattal, amelyeket biztosan nem lett volna lehetőségünk más keretek között átélni. Gondolok itt egy-egy előadás utáni kötetlen, személyesebb beszélgetésekre, exkluzív, „egyszer-az-életben” típusú társalgásokra. Véleményem szerint ezek mind nagyon hasznosak és felejthetetlen pillanatok voltak, amit ezúton is szeretnék megköszönni az MCC-nek. Mint már említettem, vegyes érzésekkel tértem haza, rengeteg pozitívummal, és nem is negatívummal, hanem inkább különös gondolatokkal. Remélem, a jövőben is lesz lehetőségem ilyen élményekkel gazdagodni.
Biró Sára vagyok a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar jogász szakos hallgatója. A jog gimnazista korom óta közel áll a szívemhez, emellett a közösségi életből is kivettem részem. A Media Iurisnak hála, a kettőt egyszerre élvezhetem, és remélem mások is szívesen olvassák majd cikkeimet.
