Földünkön az állatvilág páratlanul sokszínű és változatos. Folyamatosan képesek új dolgokat mutatni számunkra az egyes állatfajok, az óriási információhalmazt pedig az aktualitásokkal és új felfedezésekkel és eredményekkel borzasztóan nehéz fejben tartani. Ebből következően nagyon sok tévhit terjeng egyes állatokról a köztudatban, amit nem olyan nagy baj, ha megpróbálunk orvosolni. Összegyűjtöttem tehát néhány ilyen rosszul rögzült érdekességet, amiket igyekszem most a fejekben kijavítani, ahol szükséges.
Homokba dugja a fejét, mint a strucc
Ez a tévhit valójában nagyon sokszor előfordul a köznyelvben, hiszen előszeretettel használjuk ezt, mint hasonlatot, amikor valaki nem akar észrevenni valamilyen negatív dolgot. Azonban a valóságban ennek az állításnak szinte semmilyen alapja nincsen, mivel a struccok nem dugják homokba a fejüket, ha félnek. Éppen ellenkezőleg, ha veszélyt érez a strucc, kihasználja azon adottságait, hogy nagyon gyorsan képes futni és elszalad. Ritka eset náluk az, amikor nem tudnak valamilyen oknál fogva elfutni, ilyenkor igyekszenek védeni a fejüket és a nyakukat, ezért összegömbölyödnek a földön. Talán innen származhat ez a tévhit. Viszont homokba semmiképp nem dugják a fejüket, hiszen egyrészről ahhoz nem elég hosszú a nyakuk, másrészt egyszerűen megfulladnának.
Bölcs, mint a bagoly
Biztosan mindenkinek megvan a szeme előtt az a ballagási csokor, aminek tetején egy sapkás, szemüveges kis plüss bagoly ül. Igen, valamiért a baglyokról az az elképzelés él, hogy bölcsek és okosak, pedig valójában erre semmilyen alapot nem adnak. Intelligenciájukat nézve abszolút nem kiemelkedőek a többi madár közül, sőt, több madárfajta magasan megelőzi a baglyokat ebben a kategóriában. Ilyenek például a varjúfélék is. Egyedül ez a párhuzam, amit mi vontunk arra alapulhat, hogy a baglyok feje nagyon hasonlít azokra az emberekre, akiket mi okosnak gondolunk, hiszen többek között nagy, kerek szemeik vannak.
A gyáva és dögevő hiénák, akik mindenen csak nevetnek
Ha bárki meghallja a hiéna szót, biztosan nem egy pozitív kép jelenik meg a fejében. Igaz, ez köszönhető annak is, hogy veszélyes állatról van szó, viszont a hiénák inkább úgy élnek bennünk, mint egy sunyi, alattomos állat, nem pedig mint egy oroszlán, amely erős és tiszteletet parancsoló. Ez valószínűleg annak is betudható, hogy a hiénák külső megjelenése nem túl szemet gyönyörködtető, mondjuk ki, elég csúf állatok. A természetfilmekben is ahogyan látjuk őket az leginkább azt mutatja, ahogy dögöket esznek vagy pedig más állatok zsákmányát próbálják elvenni. A valóságban azonban ennél jóval több. A hiénák ugyanis legtöbbször falkában vadásznak olyan állatokra, amelyek sérültek vagy esetleg gyengék és betegek, ezzel elősegítve a természetes szelekciót. Én azonban láttam már olyan videófelvételt is, ahol egy nagy és erős állatot gyűrtek le a hiénák, így ez a tény tévesen él a fejekben. Emellett az sem túl ritka eset, hogy más állatok, például az oroszlánok próbálják elvenni a hiénák által elejtett vadat. Ezzel két tévhit le is lett tisztázva. A harmadikat sem nehéz megcáfolni, miszerint a hiénák nevetnek. Valójában az ő hangjuk hasonlít a nevetésre, viszont korántsem erről van szó. Friss kutatások szerint így kommunikálnak és már azt is megállapították, hogy attól függően, milyen magasságban szólaltatják meg hangjukat mást és mást mondanak. A hang magassága a példány koráról, míg a frekvencia a dominanciáról árulkodik. Legtöbbször ezt a kommunikációt zsákmányszerzéskor és annak visszaszerzésekor egyfajta toborzásként használják.
Süket, megbűvölt kígyók
Sokaknak van meg a fejében az a tévhit (köztük eddig az enyémben is ez szerepelt), hogy a kígyók bizony süketek és a szaglásuk, illetve a látásuk segítségével maradnak életben. Ezt a tényt azonban már a hetvenes években megdöntötték a kutatók, ugyanis rájöttek arra, hogy a kígyók nem süketek, csak azt nem tudták, hogy miért nem azok. Nemrégiben bukkantak rá a válaszra, miszerint a kígyók az állkapcsukkal képesek hallani. A rezgések segítenek nekik ebben, tehát az állkapocscsont érzékeli a talajban lévő rezgést, ami továbbítja ezt a csigajáratba, ahonnan az idegek viszik tovább az ingert az agyba. A jobb hallás érdekében a kígyók gyakran befúrják a fejüket a homokba, hogy ezáltal jobban érzékeljék a jeleket és könnyebben észrevegyék a veszélyt vagy a zsákmányt. Viszont ebből következően látjuk, hogy a kígyóbűvölők nem a hangszer hangjával bírják rá a kígyót a mozgásra. Ehelyett a hangszer mozgása a kígyókban egyfajta védekező ösztönt hív elő, minek hatására támadásra adják a fejüket. Azonban a kígyóbűvölők nincsenek veszélyben. Mielőtt egy ilyen mutatványt megkezdenének, a kígyókat úgyszólván előkészítik, azaz kivágják a méregfogukat és megkínozzák őket. Tehát azok a kígyók, amiket így látunk, valószínűleg hamarosan elpusztulnak és semmilyen kárt nem képesek tenni a többi élőlényben. Pont emiatt a kígyóbűvölés be is lett tiltva, azonban India utcáin ez is egyfajta megélhetési forrás a mai napig.
Rejtőzködő kaméleon
A kaméleon egy nagyon érdekes állat, mivel képes a saját színét is megváltoztatni. Ezt szintén szoktuk emberi vonatkozású hasonlatokban használni, viszont ezt egy tévhit alapján tesszük leginkább. Ugyanis sokak biztosak abban, hogy a kaméleon azért változtatja meg a színét, hogy környezetébe bele tudjon olvadni és ezáltal szinte eltűnni. Ez az állítás azonban hamis. A kaméleon szinte kizárólag azért változtatja meg a színét, hogy ezzel a többinek üzenni tudjon. Ez számukra a párzási időszakban fontos különösen.
Sziasztok! Molnár Nadin vagyok, jogász szakos hallgató a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Elsőéves korom óta szerkesztőként tevékenykedek a Media Iurisnál, ahol igyekszem mindig változatos, aktuális és érdekes cikkekkel lekötni az olvasók figyelmét. Az írás már nagyon régóta fontos szerepet tölt be az életemben, ezért boldog vagyok, hogy lehetőséget kaptam arra, hogy gondolataimat másokkal ilyen módon is megoszthassam.
