A mesterséges intelligencia (angolul artificial intelligence – rövidítve AI) mára már közismert kifejezés a legtöbb háztartásban. Akadémiai körökben 1956 körül bukkant fel és kisebb-nagyobb kihagyásokkal elterjedt a tudomány világában, teljesen átalakítva azt. Fejlesztésének elsődleges céljai többek között a problémamegoldás, mintafelismerés, önképzés, tervezés, érvelés és nyelvfeldolgozás gép általi megvalósításai voltak.
Jelenünkben széles körben ismert és naponta használt alkalmazásokat, programokat működtet AI. A legismertebbek az internetes keresők, mint a Google Search, a beszédfelismerő gépek (Siri, Alexa) vagy a rejtettebb reklám-szervek, melyeket például a YouTube és a Netflix alkalmaz, hogy minél testhezállóbb ajánlásokat kaphassunk filmmaratonjaink közben. Az átlagember tehát nem magukat a képességeket, hanem az azok által működtetett felhasználóbarát applikációkat használja, ügyet sem vetve a háttérben zajló hihetetlenül gyors és precíz algoritmusokra.
A gép előtt szocializálódott egyre fiatalabb generációk már reflexszerűen és biztosan kezelik a legtöbb AI-vezérelte szoftvert. Az elődeik hibáiból tanulva és szüleik óvó szavait holtig unva kerülik ki az adathalászokat, egyértelmű átveréseket, bűnözőket. Egy nem múló veszélyhez a társadalom alkalmazkodik – miután számtalan áldozat demonstrálta, mi történik az ellenkező esetben. Egy újabb, de ugyanolyan ciklus játszódik szemünk előtt: a legújabb AI-találmányok életeket tehetnek tönkre.
AI-pornográfia: gátlástalan bűnözés
Csak idő kérdése volt, míg valaki felfedezte, hogy efféle kreatív módokon is lehet alkalmazni mesterséges intelligenciát. Elsőre ráadásul nem is tűnik rossz ötletnek: hús-vér emberek közreműködése és a gyakran kizsákmányoló munkakörülmények nélkül is elérhető egy hasonló színvonal, időt és pénzt spórolva ezzel az alkotóknak is.
Az internet népe azonban nem elégszik meg robotokkal. Saját kedvenceiket követelik a képernyőre, még ha azok nem is pornófilmsztárok. A pár éve elhíresült deepfake (egy fénykép alapján az arc mimikára késztetése) videókon még csak nevettünk – a „Második világháborús vezetők szinkronban énekelnek” mégiscsak viccesebb, mint a „Házas twitch streamer deepfake erotikus tartalmakat nézeget női kollégáiról”. Az AI-pornográfia 2023 januárjában került a köztudatba Brandon ’Atrioc’ Ewing nevével összefüggésben. A netes hírességet nézői kapták rajta, hogy női streamerekről azok engedélye nélkül összefércelt filmeket vesz egy kifejezetten erre specializálódott felhasználótól. Amint feliratkozói meglátták a véletlenül megnyitva hagyott weboldalt, nyomban képernyőfotókat készítettek róla, szétkürtölték a hírt, ami így az érintett hölgyekhez is eljutott. Atrioc könnyes bocsánatkérő videójában elmagyarázta – miközben felesége, Arianna a háttérben zokogott – egy Pornhubon felvillanó reklám keltette fel kíváncsiságát. A streamer ugyan vélhetően megbánta cselekedeteit, és jelentős összeggel segíti az ügyet jogi útra terelni kívánó sértetteket, a méltatlanság, melyhez ő is nagyban hozzájárult, nem illan el egykönnyen. Az áldozatok így nyilatkoztak:
„Így néz ki, ha meggyaláznak, így néz ki, ha kihasználnak. Ilyen, ha magadat kell látnod meztelenül, akaratod ellenére elterjesztve az egész interneten. B*ssza meg Atrioc, amiért ezreknek megmutatta. B*sszák meg az emberek, aki privát üzenetben küldözgetik nekem a képeket saját magamról. Mindenki b*ssza meg. Így néz ki ez, így néz ki a fájdalom. Nem kéne, hogy a munkám részét képezze, hogy pénzért szedessem le ezeket a dolgokat. Nem kéne a munkám részének lennie, hogy zaklatnak, és „meztelen” képeket terjesztenek rólam.”
~QTCinderella
Konkrétan azt választottam, hogy milliókkal szegényebb leszek, nem megyek szexmunkásnak. Helyette valami random cheeto-porral borított pornófüggő kiárusítja a testem az engedélyem nélkül. Már azt sem tudom sírjak, törjek-zúzzak, vagy nevessek.
~Sweet Anita
Sajnos két tűz közé vagyunk szorítva: vagy hagyjuk ezeknek a képeknek és az alkotóiknak/fogyasztóiknak, hogy kitöltsék minden gondolatunkat, vagy azzal, hogy emlékezünk: ez nem a mi hibánk, hanem más perverziója, elhagyunk mindenféle szégyenérzetet.
~Adept
Midjourney: mi számít művészetnek?
2022 szeptemberében a Colorado Állami Kiállítás eredményt hirdetett képzőművészet kategóriában: digitális alkotás került az első helyre. Ez valóban nagy előrelépés, hiszen az elektronikus eszközökkel alkotott képek még újszerűek, de sokan idegenkednek tőlük, nem tartják igazi művészetnek. Holott a digitális művészek is heteket töltenek víziójuk életre keltésével. A különbség csak, hogy vászon helyett kijelzőre festenek, festék és ecset helyett pedig a rajzprogram által kínált lehetőségekkel élnek. A munka és a fáradság ugyanannyi, a tehetség ugyanúgy elengedhetetlen. Vagy mégsem?
A nyertes kép címe Théâtre D’opéra Spatial (Űropera színház). Kétségtelenül elképesztő látvány, tele miniatűr, a végtelenségig kidolgozott részletekkel, hibátlan árnyalással. Ilyen kaliberű képek akár évekig is készülhetnek. A művész „Jason M. Allen via Midjourney” névvel szignózta festményét, nyíltan megnevezve módszerét. A Midjourney egy nemrég kifejlesztett technológia, mely írott utasítás alapján alkot képeket másodpercek alatt. Ha az ember ráérez a megfelelő kulcsszavakra, kiállítást nyerhet anélkül, hogy egy ceruzát megemelne. Mr. Allen azonban nem hagyta magát csalónak nevezni.
„Nem fogok bocsánatot kérni érte. Nyertem, és nem szegtem szabályt.”
Szavai tulajdonképpen igazak. Mivel sosem tagadta az alkotás módját, nincs miért felelősségre vonni. Igaz, a zsűri a közfelháborodás előtt nem tudta, hogy létezik ez a technológia, de saját bevallásuk szerint minden esetben az űropera kapta volna az első helyezést és a háromszáz dollár értékű jutalmat. Az eset a Twitteren híresült el, a felhasználók nem kímélték a művész különös hozzáállását.
„Ez olyan gusztustalan. Én megértem, miképp lehetnek hasznosak az AI-készítette alkotások, de művésznek hívni magad, csak mert generáltál egyet? Semmiképpen sem.”
Félretéve a Mr. Allen személye és a művészet átdefiniálása ellen szóló kritikákat, mások aggasztóbb érveket hoztak fel. A Midjourney és a hozzá hasonló programok ugyanis nem akárhogy alkotnak bámulatos rajzokat egy szempillantás alatt. Hozzáférnek az interneten elérhető összes létező képanyaghoz, amely valamilyen szinten kapcsolódik a keresett kifejezésekhez. Ezek lehetnek szabadon használható stockfotók, amatőr fényképek, a digitalizált Mona Lisa vagy a digitális festészetből élő alkotók művei is. Az AI nem alkot, másol – élő emberek két kézzel alkotott munkáit. Nem teljesen, vagy látható módon, de az algoritmus eleve keveset kereső és túldolgoztatott alkalmazottak tulajdonaiból nyeri ki az instrukciójához szükséges motívumokat, hogy képet alkothasson belőlük. Jason M. Allen arra bíztatta a háborgó tömeget, hogy ne a szoftvert és az azt használó embereket hibáztassa, hanem a profitorientált cégeket, akik villámgyorsan váltani fognak az embereknél ezerszer gyorsabb új technológiára: „Ez nem fog leállni. A művészet halott, haver. Vége van. Az AI nyert, az emberek vesztettek.”
Abban igaza van Mr. Allennek, hogy ezek a folyamatok nem fognak abbamaradni. Az új és modern átveszi a régi és körülményes helyét a kényelem érdekében, és a számos kiváló technológia pozitív hatásai mellett elkerülhetetlenek a hibák a rendszerben, az azt erkölcstelenül használók. A fenti két komoly probléma sem maradt említés nélkül, már javában születnek az újabb és újabb megoldások, tervek. Nem érdemes bedőlni a pánikkeltésnek, de ignorálni sem a tényeket. A legtöbb, amit tehetünk, hogy megtanulunk alkalmazkodni, figyelünk saját és szeretteink biztonságára, és kiállunk érdekeinkért.
Sziasztok! Balku Édua Julianna vagyok, a Pécsi Tudományegyetem elsőéves, jogász szakos hallgatója és a Media Iuris egyik új szerkesztője. Jelenleg jogi tanulmányaim mellett főleg a zenével, a divattal és a gasztronómiával foglalkozom szívesen, de egyéb témákba is lelkesen vetem bele magam. Az újságírást remek lehetőségnek látom íráskészségem fejlesztésére, és motiváló erőként sem utolsó.
